A TÚRAFELSZERELÉSRŐL



Mit vegyünk a lábunkra? - A túracipő kiválasztásáról

A túrázó egyik legfontosabb „használati tárgya” a lába, ezért különösen óvni kell minden sérüléstől! A védelem legfontosabb eszköze pedig a megfelelő túracipő, bakancs. Ennek a kiválasztása mindig körültekintően történjen, hiszen egy jó túracipő bizony egyáltalán nem olcsó mulatság, viszont aztán évekre a társunk lehet a túráinkon! Egy-egy kényelmes bakancs nekem a szívemhez tud nőni az évek folyamán, aztán ha elnyűttem, fáj tőle megválnom és nem kevés izgalommal gondolok arra, vajon az új lesz-e annyira kényelmes, mint amilyen a régi darab volt!

Általában mindenkinél kirándulásokkal, a természettel való ismerkedéssel kezdődik a túrázás. Könnyű terepen, kiépített gyalogutakon kellő kényelmet tudnak nyújtani az általános célú sportcipők, amiket az utcán is hordhatunk munkába menet, vagy szabadidőnkben. Ezek a cipők alkalmasak arra, hogy esetenként nyolc-tíz kilométert sétáljunk bennük az erdőkben, de többre nem! Ha komolyan bele akarsz vágni a túrázásba, erősebb, strapabíróbb, nagyobb védelmet nyújtó lábbelit kell keresned magadnak! Látogass hát el egy nagyobb turistaboltba, és nézd meg a felhozatalt! Nagyjából a következő kategóriákba sorolható lábbeliket fogsz majd találni a polcokon:

Sportszandál
Sportszandál. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.

Sportszandálok

Nagyon szépek, könnyűek, de túrázáshoz nem ajánlottak! Maximum arra jók, hogy megérkezve napi utad végére lecserélhesd a zárt cipődet erre. Esetleg kisebb sétákat lehet tenni bennük.

Kirándulócipő, könnyű túracipő

Könnyű túracipő
Könnyű túracipő. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.

A félcipők nagyon közel állnak az általánosan ismert sportcipőkhöz, de azokkal ellentétben nem utcai viseletre, hanem erdőjárásra vannak kifejlesztve. A talpuk erősen bordázott, így nehéz bennük elcsúszni, általában könnyű kivitelűek. Egy napos kiránduláshoz, túrákhoz ajánlják őket. Nagy hátrányuk, hogy nem fogják a bokát, ezért ha rosszul lépünk, könnyen kificamodhat benne a lábunk, ezért is javasolják őket inkább csak könnyű terepre.

Magasszárú túracipők

Magasszárú túracipő
Magasszárú túracipő. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.

A magas szárú túracipők között már inkább érdemes keresgélned, ha többnapos túrákat tervezel nagyobb hátizsákkal. Az erősen bordázott talp alapfeltétel – mindegyik rendelkezik is ezzel, magas szárának köszönhetően a bokát is jól védi. Mielőtt megvásárolod, érdemes tájékozódni a vízállóságával kapcsolatban, mert ezek finoman fogalmazva is csupán mérsékelten vízállóak, habár különféle – a túraboltokban kapható – impregnálószerekkel ez némileg javítható. Mindenesetre tavasztól őszig nagyon kényelmes viselet, téli, havas túrákat nem javaslok bennük, mert egy hosszabb menet végére bizony átnedvesednek, rosszabb esetben beáznak!

Túrabakancsok

Túrabakancs
Túrabakancs. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.

A túrabakancsok külsőleg elég hasonlóak a magas szárú túracipőkhöz, de azoknál sokkal strapabíróbb kivitelűek, éppen ezért drágábbak is! Csak akkor vásárolj ilyet, ha sokat fogsz járni nehéz terepviszonyok között (sziklás, köves, egyenetlen talajon) és télen is túrázni akarsz. Magasan a boka felett záródnak, néhányra már hágóvasat is lehet szerelni. Vízállóbbak, mint a magas szárú túracipők és persze nehezebbek is.

Hegymászó bakancsok

Hegymászó bakancs
Hegymászó bakancs (Magashegyi bakancs). A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.

Ezeket extrém körülmények közötti viseletre tervezik, havas, jeges túrákra, robosztus felépítésűek, teljesen vízhatlanok. Ezek már „túl jók” a hétköznapi túrázásra, nem is érdemes közöttük keresgélni! Az áruk is meglehetősen húzós.

Hogyan válasszunk cipőt?

Ha már megvan a kiszemelt cipő, próbáld fel azt a méretet, amit normál körülmények között is választani szoktál! Vidd magaddal azokat a zoknikat is, amikben túrázni fogsz, a cipőpróba előtt vedd fel azokat! A cipőkbe ne csak belebújj, fűzd be a cipőfűzőket és húzd is meg azokat! Ha bárhol szorít a talpad körül oldalt, vagy a lábujjaid elérik a cipő orrát, akkor a cipő kicsi, kérj egy számmal nagyobbat! Ha feljebb szorít, a fűzésnél, akkor érdemes megnézni a cipő nyelvét, jól ki van-e húzva, nincs-e meggyűrődve, illetve lazítani a fűzésen. Ha a cipő kényelmesnek tűnik, már majdnem célnál vagy! Most vedd le a cipőt és kérj egy mérettel nagyobbat! Az lesz ugyanis az igazi!

Természetesen a nagyobb cipőket is próbáld fel a korábban leírtak szerint, de ez más biztos, hogy nem fog szorítani! Próbálj minél többet járni benne a boltban, ha van rá lehetőség (pl. emeletes a bolt), akkor lépcsőzzél is benne! A cipőnek sehol sem szabad szorítani, és fixen kell fognia a lábadat, nem szabad a lábfejednek csúszkálnia a cipőben sem előre, sem oldalirányban. A kiválasztott bakancs először kissé merevnek fog tűnni (hiszen az is!), de a rendszeres használat során aztán be fog törni.

Miért javaslom ezt a cipőcserés vásárlást? A tapasztalatom az, hogy többnapos túra közben a lábfej a szellőzetlenség és az igénybevétel miatt kissé megdagad. Ráadásul még meredek lejtőkön sem szabad, hogy a lábujjak elérjék a cipő orrát! Ezt mindenképpen kerülni kell, hiszen ez akár a lábujj körmének az elvesztéséhez is vezethet, és ezt tapasztalatból mondom!

Ha már egy túracipő boldog tulajdonosa lettél, ne egy többnapos vándortúrán használd először! Tegyél meg benne rövidebb utakat, de még a megvásárlást követő napokban, hogy ha mégis valami baj van a cipővel, még a háromnapos visszavételi garancia ne ketyegjen le! Ebből a szempontból a legjobb a pénteki vásárlás, ekkor már a hétvégén meg lehet benne tartani a próbatúrát.

A cipő karbantartásáról:

Én a túrabakancsomat mindig tisztán, leápolva teszem el a cipős szekrénybe! Túra végén hazaérve leveszem és kiteszem az erkélyre szellőzni, télen pedig a radiátorra, hogy megszáradhasson. Egy-két nap alatt teljesen kiszárad, ekkor mosom le alaposan, és kenem be cipőkrémmel (én valódi bőr bakancsot használok, ahhoz pont jó a közönséges cipőkrém, Te természetesen tartsd magad a cipőd használati utasításában található cipőápoló szerhez), aztán mehet csak be a helyére a szekrénybe.

Nekem általában a bakancsom sarka kopik el először, egyszerűen eltűnnek róla a bordák! Ilyenkor elviszem egy környékbeli suszterhez, aki új sarkat tud ragasztani rá, így tovább tudom használni.

Túrazokni
Túrazokni. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.

A zokniról

A zokni ugyanolyan fontos, mint maga a cipő, hiszen ez helyezkedik el a lábad és a cipő bélése között, ez a szigetelőréteg a kettő között. Zoknik, és a viselésük terén nagyon sok szokás terjedt el, ebben nehéz tippet adni! A túraboltban lehet túrazoknikat is kapni, bár az áruk kissé borsos, hiszen 5000 Ft alatt gyakorlatilag nem találsz egyet sem. Ráadásul többnapos túrákra többet is kell vinni, hiszen nem jó dolog ugyanazt az egyetlen pár zoknit viselni egy hosszabb túra minden napján! Akkor pedig szinte egy túracipő árát is el lehet költeni a zoknikra! Előnyük, hogy szivacsos betétjeik vannak, így akadályozzák a kényesebb helyeken a kidörzsölődéseket, vízhólyagok kialakulását.

Viszont gyakorlatilag ugyanilyen kényelmet lehet elérni az én általam használt módszerrel is, én ugyanis a dupla zoknira esküszöm! Tehát túrára indulva két zoknit húzok fel lábamra: először egy vékony, de nagyon jó minőségű gyapjú zoknit, aztán erre ráhúzok egy vastag tenisz zoknit. Ez szinte tökéletes védelem kidörzsölődések és vízhólyagok ellen! Ráadásul sokkal olcsóbb is, mint a túrazoknis verzió!

Kamásli
Bakancsra húzott kamásli. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.

A kamásliról

A kamásli (lábszárvédő) nagyon fontos kiegészítője a túrázók ruhatárának! Havas, esős, sáros túrákon védi a nadrágunk térd alatti részét az átázástól, besározódástól! Nem foglal el sok helyet a hátizsákunkban, de télen, esős időben sok méregtől, bosszankodástól tud megkímélni bennünket! Ebből is van olcsóbb, meg drága is. Az alsó árkategóriájúak egyszerű nylon anyagból készülnek, nem nedvesednek át, de nem is szellőznek. A drágábbak valamilyen szellőző nayagból (általában gore-texből) készülnek, ezek sem áznak át, de nem is lehet beléjük izzadni! Vegyél Te is egy pár kamáslit, hiszem, hogy nem fogod megbánni!

Vissza a tartalomjegyzékre

Egyéb felszerelések
Garmin eTrex Vista HCx turista GPS
A turista GPS-em. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.

A GPS (műholdas helymeghatározó)

Itt most nem szeretnék foglalkozni a GPS működési elvével, erről nagyon jó cikkeket lehet találni az interneten, inkább csak azt szeretném kissé kifejteni, hogyan és mire használható ez a kis kütyü a túrákon. Régebben nagyon sokáig játékszernek tekintettem csupán a turista GPS-t, használóit pedig „mikroprocesszoros turistáknak”, de az álláspontom ezzel kapcsolatban szép lassan megváltozott. Rájöttem, milyen hasznos kis eszköz a műholdas navigációs készülék a túrák során, sőt, azok után is! Végül 2010 márciusában vettem meg életem első GPS-ét, egy Garmin etrex Vista HCx-et. Ez akkoriban már eléggé kifutó típus volt, megjelentek már modernebb dizájnnal, nagyobb kijelzővel is GPS-ek, de alapvetően jobbak nem. Még így is hónapokig gyűjtögettem rá a pénzt, mire megvehettem a legolcsóbb helyen (és ez egyáltalán nem a saját márkaboltja volt). Mindenesetre csak azt mondhatom, megérte a belefektetett 60.000 Ft minden egyes fillérjét!

Induljunk most ki azokból a mostanság kapható turista GPS-ekből, amiknek már elegendő a memóriájuk (saját, vagy bővítőkártyás memóriával) ahhoz, hogy komoly térképeket is fel lehessen rájuk tölteni, és színes, nagyfelbontású képernyővel rendelkeznek, ami a térkép megjelenítéséhez is megfelelő. Ennek a feltételnek az én GPS-em is megfelel. A saját GPS-emhez 2 Gigabájtos bővítőkártyát vásároltam (ezt nem adták hozzá a boltban), ami olyan nagy, hogy a töredékén elférnek a szükséges térképek!

Hogy milyen térképeket töltsünk fel a GPS-re? Nekünk, turistáknak itt Magyarországon szerencsénk van, mert létezik egy olyan internetes oldal, ahová a GPS-sel rendelkező turisták feltölthetik saját bejárásaik nyomvonalát, így az egy teljes és ráadásul folyamatosan megújuló adatbázissal rendelkezik hazánk teljes turistaút hálózatáról!

GPS track részlet.
GPS track részlete az egyik túrámról. A kékestetői kóválygásaimat mutatja a presszó, a magassági pont, a mütyürkeárus és a pecsételőpont között. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.

Ez a http://www.turistautak.hu/ Ez az oldal a GPS-sel rendelkező turisták legfontosabb adatbázisa, és nagyon megnyugtató, hogy egyrészt nem kell súlyos pénzekért megvásárolni valamilyen részletes, pontos, állandó frissítéssel rendelkező térkép szoftvert, vagy illegálisan használni egy „feltört” programot – ahogy ez az autós navigációs szoftvereknél van! Ahogy már említettem, ezt az oldalt a turisták tartják állandóan frissen (persze nagy munkájuk van ezzel kapcsolatban az oldal üzemeltetőinek is), tehát ha a GPS-eden a programot rendszeresen frissíted, szinte napra pontos ismeretekkel fogsz rendelkezni a magyar turistautakról! Ez nagyon fontos, mert az erdőket járva sokszor akadsz majd elterelésekbe, útvonal változtatásokba. Ezek a változások sokszor néhány nap alatt felkerülnek a http://www.turistautak.hu/–ra, sőt néha már maguk a jelzést áthelyezők küldik el az útvonal módosított nyomvonalát az adatbázisba!

Ez az oldal egyrészt nagyon alkalmas túraútvonalak megtekintésére és túrák tervezésére, de letölthetőek innen az egyes túraútvonalak, sőt, hazánk teljes turistaút hálózata is! Én fel is töltöttem a saját GPS-emre a teljes verziót (turistautak + szintvonalak + felületek), ennek a mérete mindössze 75 Megabájt! Ennek a térképnek nagyon sok extra szolgáltatása is van, például rengeteg információval szolgál a közlekedéssel kapcsolatban (minden tömegközlekedési megállóhely megtalálható rajta), de rajta vannak a működő közkutak, boltok, emlékművek, általánosan véve minden látnivaló és egyéb tájékozódási pontok is.

A túrán állandóan az övemre akasztva lóg a GPS egy külön, hozzá megvásárolt tokban, kicsi, gyufaskatulyányi kijelzőjén mutatva, éppen hol tartózkodom. A lényeg, hogy a tartózkodási helyem a turistaút kis vonalára, vagy annak a közelébe essen. Ha eltévedek, vagy letérek a jelzett turistaútvonalról, azonnal mutatja ezt a kijelzőjén, és korrigálni tudok. Tehát útvonalkövetésre a GPS kiválóan alkalmas! Azonban a térképet mégsem pótolja!

Hogy miért mondom ezt? A már korábban említett gyufaskatulyányi képernyője miatt! Színes is, nagyfelbontású is, de kicsi! Nagyon részletgazdagon tud mutatni egy kis területet, de ha a tartózkodási helyem tágabb környezetére vagyok kíváncsi, akkor ahogy növelem a képernyőjén a megjelenített terület méretét, úgy válik egyre részletszegényebbé a kijelzőn látható térkép! Ráadásul én a nagy méretre kinyitható, hajtogatós tájegység térképeket szeretem a legjobban, mert kiterítve egy pillanat alatt fel lehet mérni a térképen – és ebből kiindulva a valóságban is a helyzetemet! Kilátókban szívesen terítem ki magam előtt a lepedőnyi térképet, és így „lövöm be”, vagyis azonosítom az esetenként meglehetősen távoli hegyeket, településeket is.

Persze a GPS-nek egy másik, nagyon előnyös tulajdonsága is van! Régebben csak saccolgathattam, hogy egy adott túrán mekkora távolságot tettem meg, milyen emelkedéssel. Mióta van GPS-em, mindezt méter pontossággal meg tudom mondani, már a túra közben is! Hogy miért?

A GPS a túra közben folyamatosan mérve rögzíti az általa (vele együtt) megtett út paramétereit (ezt track-nek mondják), és ezt meg is lehet tekinteni a kijelzőjén táblázatos formában, összesítve, vagy akár kérhetek tőle szintmetszetet is. Az én GPS-em úgynevezett barometrikus magasságmérési elvet alkalmaz, ami sokkal pontosabb, mint ha csak a műholdas helymeghatározást használná! Így szinte méter pontossággal meg tudom mondani egy túra közben – vagy a végén – a megtett út hosszát és a teljes emelkedést!

Ráadásul a túra után hazaérkezve az adatokat le tudom tölteni a GPS-ről a számítógépemre, ahol aztán különféle, ingyenesen beszerezhető szoftverek segítségével az adatokat szerkeszthetem, megjeleníthetem, különböző formátumokban el is menthetem. A Garmin típusú turista GPS-ek gyártó által ajánlott adatfeldolgozó és megjelenítő szoftverje a MapSource, ez ingyenesen letölthető a Garmin honlapjáról: MapSource software version 6.16.3 , ugyanis nagyon helyesen azt gondolja a gyártó, hogy a GPS-e nélkül úgysem ér semmit a program! A másik általam használt szoftver az @trip PC program, ami ingyenesen letölthető a http://www.a-trip.com/download oldalról.

Az sem utolsó dolog, hogy a megtett túráink track-jei rávetíthetők a népszerű Google Earth műholdas képeire, így szinte fényképszerűen, 3D-ben ábrázolva is láthatod az általad bejárt túraútvonalat! Összefoglalva az eddig elmondottakat, én hasznos kis felszerelésnek tartom a GPS-t, de sajnos egyáltalán nem olcsó dolog. Mindenesetre, ha sokat túrázol, fogékony vagy az elektronikus „kütyük” iránt, és érdekel az, hogy mikor merre is jártál, vegyél egyet magadnak!

GIPRON 786 BladeFlex túrabot
A túrabotom a gyártó cég katalógusában

A túrabotokról

Hosszú-hosszú éveken keresztül kissé előítéletes voltam a GPS-hez hasonlóan a túrabotokkal és a túrabotokat használókkal szemben is; úgy gondoltam, nekem nincs szükségem a botokra, azok nélkül is tudok még járni! Egészen addig ki is tartottam eme álláspontom mellett, míg egy téli, havas túra nagyjából huszadik kilométernél, a Pilis-szerpentinen való kapaszkodás közben, a megerőltetéstől begörcsölt a lábam! Ekkor az egyik túratársam felajánlotta a saját botjait (na jó, inkább elkunyeráltam tőle), és amikor néhány lépés után rájöttem a ritmusukra, már vissza sem akartam adni azokat! Ott, a szerpentinen lettem egy életre a híve a túrabotoknak!

A túrabotok megkönnyítik a járást pusztán azáltal, hogy némiképp csökkentik a lábakra jutó terhelést, hiszen nem mindegy, hogy a teher csak a talpainkra, vagy a talpainkra ÉS a botokra jut! Emellett növelik a lépésbiztonságot, különösen csúszós talajon: hóban, jégen vagy sárban. Mióta használom a botokat, bizony sok seggre üléstől kíméltek már meg! Ugyanezért hasznosak köves, egyenetlen terepen is! Ráadásul, ha megállok egy pillanatra kifújni magam, olyan jól esik rájuk támaszkodni!

Vannak természetesen hátrányaik is: például túra közben elfoglalják mindkét kezemet! Teljesen át kellett szerveznem az életemet, hiszen most nem vihetem a kezemben lóbálva a fényképezőgépem, ráadásul a térképet sem tudom most a túra közben a másik kezemben tartani! Persze mindenre van megoldás: a kamerát most egy övtáskában tartom, a térképet meg a hátizsákban, de most elég hosszadalmas procedúra előkapni bármelyiket! Gondot jelent a botok szállítása is: kihúzott állapotukban, kézben tartva őket meglehetősen nehéz a fel- és leszállás a villamosról, buszról, vonatról, bár össze is lehet csukni őket, de akkor meg újra be kell álltani őket a megfelelő hosszúságra a túra kezdetekor. Mindenesetre a hátrányai sokkal kisebbek a már korábban vázolt előnyeinél!

Az, hogy mekkora méretre nyitjuk ki őket – vagyis a háromrészes, teleszkópos botokat milyen hosszra húzzuk ki –, teljesen egyéni, hiszen emberenként változó, kinek mi a kényelmes! Mindenesetre ökölszabály, hogy a testmagasságunkhoz képest akkor megfelelő nagyjából a túrabot hossza, ha sík terepen az előre kinyújtott alkarunk a botot fogva derékszöget zár be a függőleges felkarunkkal, ha közben a bot is függőlegesen van a földbe szúrva. Mások a testmagasság kétharmadára esküsznek (tehát, mondjuk, egy 180 cm magas ember botjának hossza legyen nagyjából 120 cm), de mint mondtam, mindenki annyira nyissa ki őket, hogy kényelmesnek érezze a használatukat!

Mint minden dolognál, itt sem érdemes a legolcsóbbat megvásárolni, hiszen túrabotot sem egy szezonra veszünk, jó, ha több évig is a társunk lehet. Fontos, hogy a botnak ne közönséges fémhegye legyen, mert az könnyen elkopik, hanem valami keményebb, például vídia. Persze a vídiahegy sem örökéletű, védeni kell a kemény talajon, ezért jó, ha adnak a bothoz hegyvédő gumidugókat, amiket aszfalton, vagy köves talajon járva a botok végeire húzhatunk. Ezzel nem csak a hegyüket védjük, de nem is fogunk kopogva végigmenni a faluk járdáin (és ezzel némi feltűnést is keltve), ráadásul jobb lesz a tapadásuk is. Ha télen, nagy hóban is akarunk túrázni, akkor jó, ha van a botjainkhoz olyan felszerelhető kis kerek tányérka, ami a síbotokon is van, hogy a bot vége ne süllyedjen mélyre az esetleg vastag hótakaróban.

Nagyon fontos a markolat kialakítása, anyaga is! Ebben megint nehéz tippet adni, hogy mit válasszunk, a legfontosabb az, hogy kényelmesnek érezzük a fogását, és ne csússzon az esetlegesen izzadt tenyerünkben sem. Tehát túrabotot lehetőleg olyan turistaboltban vegyünk, ahol nagy a felhozatal, és kérdezzük meg az eladókat is, hiszen ők tapasztaltabbak! Csak miheztartás végett, az én Gipron (olasz) botjaim alsó középkategóriásak, 16.000 Ft volt az áruk.

Végül egy jó tanács: ne keverjük össze a túrabotokat a nordic walking botokkal! A túrabot alapvetően támaszkodásra szolgál, használata növeli a lépésbiztonságot, csökkenti az ízületekre jutó terhelést. A nordic walking botokat sporteszközként használják, hogy a felsőtestet bevonják a mozgásba, vagyis a síbotokhoz hasonlóan nem csak támaszkodásra használják azokat, hanem ellökésre, az egyenletes haladó mozgás fenntartására is. Tehát a túrabotok akkor jók, ha merevek, a nordic walking botoknak pedig rugalmasoknak kell lenniük. Teljesen más a markolatuk kialakítása is.

Vissza a tartalomjegyzékre

-hörpölin-


Utoljára módosítva: 2012. február 05. (készült: 2012. február 05.)

A szerzői jogokkal kacsolatban a Creative Commons (CC) irányelvei érvényesek. A részletes magyarázathoz kattints ezen szövegtől jobbra lévő ikonra! A Creative Commons irányelvei Ugrás a Statcounter honlapjára
Honlapstatisztika