UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



51. túra:
Bódvaszilas - Tornabarakony


Túraleírás

Bódvaszilas vasútállomásáról indulunk a túránkra, az Esztramos-hegyhez vezető, már megszűnt bányavasút töltésén keresztezzük a Bódva széles völgyét, és a vasúti hídon kelünk át a Bódva folyó felett. Az Esztramos-hegy tövében érjük el a volt bánya épületeit, itt egy tárón keresztül látogatást teszünk a nemrég megnyitott Rákóczi-barlangban. A barlanglátogatás után elballagunk a közeli Bódvarákóra, és miközben végigvonulunk a hosszú falu főutcáján, pecsételünk a kéktúra füzetünkbe is. A faluvég után kezdődik a kemény és hosszú kaptató fel a Szalonnai-hegyég gerincére, ahol egy rövid kitérővel felkeressük a Martonyi kolostorromot is. Innen egy hosszú, de már minden komolyabb emelkedő nélküli erdei túra végén érjük el a Tornabarakonyba vezető keskeny aszfaltutat és azon begyalogolunk a faluba. Túránkat az alsó faluvégen fejezzük be, ahol pecsételünk a paplak kerítésére szerelt kéktúra bélyegzővel. Mai túránk 17,8 km hosszú, 535 m szintemelkedéssel.

A Csereháton átvezető túránkba Bódvaszilason vágunk bele. A települést legegyszerűbben a 94-es vonalon Miskolc felől érhetjük el vasúttal. Vonat érkezett a kis vasútállomásra, hogy aztán továbbinduljon Tornanádaskára.
Ne felejtsünk el pecsételni, mielőtt továbbindulunk a vasútállomásról! A kéktúra bélyegző dobozkája az állomásépület mellett található, a fehérre meszelt kerítésen.
A vasútállomásról még jól látszik az Aggteleki-karszt keleti vonulata, ezekből a hegyekből ereszkedtünk le az előző túránk végén a hegyek lábánál fekvő településre.
A vasútállomásról a kék négyzet jelzéseket követve érkezünk meg Bódvaszilas főutcájára. Délkelet felé, a központ irányába indulunk el a Kossuth Lajos utcán, néhány száz lépés után pedig megérkeznek a kék sáv jelzések is az Aggteleki-karszt felől.
A kéktúra aztán lefordul a Kossuth Lajos utcáról balra, Az Ady Endre utcára, de csupán egy pár lépés kitérő Bódvaszilas kis főtere, ahol a háborús emlékmű és a kultúrház is áll.
Az utolsó házakat is elhagyva keresztezzük azokat a vasúti síneket, amiken megérkeztünk a faluba a vonattal, aztán az Esztramos-hegy felé vezető, már rég bezárt bányavasút töltésén keresztezzük a Bódva folyó széles völgyét. A már több mint húsz éve nem használt vasút töltését persze már rég visszafoglalta magának a természet, nyáridőben meg kell küzdenünk a dzsindzsával!
A vasúti töltés - és a rajta vezető Országos Kéktúra - egy vasszerkezetű hídon keresztezi a Bódva folyót. Persze ezt a hidat nem gyalogos közlekedésre tervezték, a Magyar Természetjáró Szövetség már évek óta tervezi a híd felújítását - illetve a kéktúrázók igényei szerinti átalakítását - de mindeddig ez nem történt meg. Erre az útvonalra 2014-ben terelték a kéktúrát, korábban aszfaltúton vezetett át a folyó felett Bódvarákó bekötőútján.
A folyó túlsó oldalán már kevesebb a dzsindzsa, még a rozsdás sínek is feltűnnek a fűben. Előttünk áll jobbra a félig elbányászott Esztramos-hegy. A hegytetőt a mészkőbánya működésének mintegy ötven éve alatt teljesen elbontották, az itt bányászott mészkövet a kohászatban használták fel. A hegyben vasteléreket is találtak, ezt mélyműveléssel bányászták az 1950-es évekig, több mint egy évszázadon keresztül.
A rég nem használt vasúti sínek aztán egy íves jobbkanyarral fordulnak az Esztramos-hegy lába mellé, az ércosztályozó rozsdás csúszdái alá. A mészkőbányát végül 1996-ban zárták be, azóta állnak elhagyatottan ezek a bányaépületek.
Üresen, jórészt kitört ablakokkal áll a volt Bányaigazgatóság épülete is. De végül is miért terelték erre az útvonalra az Országos Kéktúrát, a jól bevált, több mint hatvan éves útvonaláról? Természetesen nem ezek miatt a romos épületek miatt, hanem egy, a nagyközönség számára csupán pár éve megnyitott cseppkőbarlang, a Rákóczi-cseppkőbarlang miatt!
A barlanghoz vezető vasércbányászati táró az Esztramos-hegy oldalában nyílik, ide egy néhány perces sétával lehet feljutni a pénztártól. A táró kapujától nyílik ez a kilátás a Bódva völgyén keresztül vissza, Bódvaszilasra és az Aggteleki-karszt hegyeire.
A csoport vezetője, a barlangász hölgy éppen nyitja a cseppkőbarlanghoz vezető táró kapuját.
Az alig kivilágított, nedves tárón végigbaktatva érjük el a cseppkőbarlang bejáratát. Az Esztramos-hegy triász időszaki mészkőből álló tömbje, a Bódva felőli oldalán tektonikusan érintkezik a szintén triász dolomittal. E törési zónában képződött a mára már kibányászott vasérc, melynek művelése érdekében hajtott tárók, vágatok sok, többségében változatos kiválásokkal díszített természetes üreget nyitottak meg. Ezeknek egyike a Rákóczi-barlang. A barlang néhány pontján a vastartalmú (limonit) telérek ma is láthatók.
A barlangba belépve aztán a látogatók lélegzete is eláll a meglepetéstől! A Baradla-barlangban már jelentős pusztítást végeztek a látogatók, de itt szinte még érintetlen minden! A Rákóczi-barlang befoglaló kőzete a középső-triász korú világosszürke kristályos mészkő (Steinalmi Mészkő Formáció). Az üregesedés vízszint alatti oldódással történt, a barlang alját ma a Bódva-folyó szintjével megegyező, azzal némileg együtt változó szintű tavak töltik ki. A különböző vízszintjelző kalcitkiválások (apadási szinlő, szegfűkalcit) alapján tudjuk, hogy a jelenleg átlag 10-30 m mélységű tavak szintje időszakonként lényegesen magasabban volt. A Rákóczi-barlang két hatalmas teremből áll, amit hasadék köt össze. Mivel jelentősek a szintkülönbségek, sok a lépcső.
A barlang legtöbb szakaszán a kőzeten átszivárgó csapadékvízből erős csepegés észlelhető. Néhol a kiválások erősen visszaoldódtak, ami feltételezhetően összefügg azzal, hogy a hegy tetejének teljes leművelése miatt megváltozott a víz kémiai összetétele. A csepegő vízből kiváló cseppkövek és a párolgás során képződő borsókövek egymás utáni sorrendje bizonyítja, hogy a pleisztocén éghajlatingadozás miatt a beszivárgás és a belső légmozgás többször változott a barlangban.
A hegytömb legtöbb ürege, így a Rákóczi-barlang is a kalcit anyagú kiválások különösen dús és változatos előfordulásáról nevezetes. Termeiben gyakoriak a több méteres függőcseppkövek, gyakran a borsókövekről lógnak le.
A borsóköveket régen hévizes eredetű kiválásoknak tartották. Ma már tudjuk, hogy legtöbb típusuk a beszivárgó oldatok teljes elpárolgása során képződik. Erre feltehetően a mainál hidegebb, szárazabb klímájú időszakban volt lehetőség. Az ország más barlangjaiban is gyakori gömbölyű borsók mellett itt 2-5 mm vastag, több cm hosszú „pálcikákból” álló ökölnyi csoportjaik egész falat borítanak be. Ennek az egyedülálló típusnak alapját néhány mm vastag kalcittűk képezik, amik az állóvízű tavak jellegzetességei.
A barlangnak a különböző típusú kiválások nagy mennyisége mellett azok többszörös váltakozása, valamint a színgazdagság ad egyedi képet. A cseppkövek és borsókövek egymásra települése kevés hazai üregrendszerben ennyire változatos és látványos. A kőzet sötétszürke alapszínét fekete rétegecskék tagolják; a cseppkövek barna és vörös árnyalatai mellett a borsókövek és szalmacseppkövek fehér színe éles ellentétet jelent.
A páratlan látványosságot nyújtó barlang képződményei a feltáró munka, a látogatás és – óhatatlanul - csak az itt közlekedés eredményeként jelentősen károsodtak, de az ásványgyűjtés sem volt ritka. A járatok talppontját és a viszonylag szűk hasadékok falát borító ásványkiválások védelme, valamint a károkozás nélküli közlekedés biztosítása érdekében az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság 1992-ben a barlangot a kezelésébe vette, később vaslétrák, lábakon álló hidak és járófelületek kialakításával, valamint világítás létesítésével kiépítette és bemutathatóvá tette azt. Érdemes rászánnunk a látgatásra az egy órányi időt, mert páratlan szépséggel ismerkedhetünk meg! Forrás1 Forrás2 Forrás3
A barlanglátogatás után az Esztramos lábánál végigvezető murvás úton indulunk tovább és érjük el hamarosan Bódvarákó bekötőútját. Erről a kavicsos útról nyílik ez a panoráma a Bódva völgyére és az Aggteleki-karszt vonulatára.
Bódvarákó bekötőútjára rátérve már hamarosan elérjük a legszélső házakat. A falu mögött már a Szalonnai-hegység vonulata húzódik. Nem is árt, ha alaposan szemügyre vesszük, ugyanis a későbbiekben fel kell kapaszkodnunk erre az utunkban álló erdős hegygerincre!
Miközben végigsétálunk Bódvarákó főutcáján, a Szabadság úton, ne felejtsünk el megállni a 23. szám előtt, ugyanis ennek a háznak a kerítésére van szerelve a kéktúra bélyegző dobozkája! Tovább ballagva érdemes megállnunk egy-két szépen felújított öreg parasztház előtt is!
Egy másik ilyen szépen felújított öreg épület az Árpád vendégház, a Szabadság út 73. szám alatt.
Ahogy végigsétálunk az egyenes Szabadság utcán, egyre közelebb kerülünk a hegyek lábához. A falu végén az utunk jobbra fordul, egy közeli tanyacsoport felé, ezeknél a házaknál kezdődik aztán egy gyalogútra térve a hegyekbe vezető hosszú és kimerítő kaptató!
Az emelkedő hosszú és sokszor eléggé meredek, egy alig másfél kilométeres úton több mint 250 métert kell kapaszkodnunk, szerencsére végig az árnyas erdőben haladva!
A gerincet elérve aztán az utunk kisimul, már csak hullámvasutazik a dombtetők között. Így érkezünk meg a Martonyi kolostorrom tisztásának a széléhez. A kék sáv jelzések benn maradnak a fák között, de a kék rom jelzésre letérve csupár pár lépésnyi kitérőt jelent a romok felkeresése! A Martonyi - vagy más néven Háromhegyi Pálos kolostort 1341-ben a Martonyi nemesek, (Tekes fiai) alapították. 1399-ben már Szalonnai István és fiai birtokolják. A Boldogságos Szűz tiszteletére emelt templom szentélyének három oltárát 1411-ben János egri segédpüspök szentelte fel. A törökkel vívott háborúval kapcsolatos változások a kolostor sorsát is megpecsételték. A nemesek támogatásának csökkenése vagy talán a török betörések miatt 1550 körül vált lakatlanná.
A Martonyi Háromhegyi Pálos templom- és kolostor a pálos rendhez kapcsolható legjobb állapotban megmaradt épületegyüttese az országnak. A templomhajó orom- és oldalfalai még mindig állnak, de ami a legfontosabb, hogy építészetileg rekonstrukcióra alkalmasak. Az 1997-es év végén a Magyar Állam tulajdonába, valamint az Aggtelek Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésébe került a műemlék, melynek sorsa mostanra rendeződni látszik. A mentéshez szükséges előkészületek abba a stádiumba jutottak, hogy 2001-ben megkezdődött az építészeti állagmegóvás. Ezzel lehető válik később a műemlék fennmaradása és bemutathatóságának biztosítása.
Aki korábban személyes ismeretségbe került a műemlékkel, azoknak kis csalódást okozhat az, hogy a templom belsejében álló két hatalmas bükkfát időközben kivágták. A mintegy 140-150 éves fák veszélyeztették a 18-20 méter magasan álló oromfalakat. Az egyik fa tönkjét bennhagyták a romok között, így most is megtekinthető. Forrás
A kolostorromok után aztán a kéktúra egy darabon végigvezet a Szalonnai-hegység gerincén. A jól járható erdei út végighullámvasutazik a tetők között, de a végig zárt erdőből csak ritkán nyílik kitekintés. Egy ilyen pont az, ahol egy kis rés nyílik a fák koronáin és délkelet felé letekinthetünk a Rakaca-víztárolóra.
Egy másik helyen egy régi irtásfolton kell átvágnunk, és északnyugat felé kitekinthetünk az Aggteleki-karszt dombvonulatai felé.
Végül elérjük Tornabarakony keskeny aszfalt bekötőútját és erre rátérve leereszkedünk a hegyek közül a településre. Szépen rendben tartott görög katolikus kőkereszt áll a falu egyetlen utcáján, a Dózsa György úton.
Sok magyar faluhoz hasonlóan Tornabarakony is a kihalás határán állt pár évvel ezelőtt, de itt lelkes városi emberek vásárolták meg a megüresedő házakat és rendbe rakva azokat falusi vendéglátásra rendezkedtek be. Igyekeznek megőrizni a falu hagyományait is, kosárfonó, ikonfestő és lovastáborokat is szerveznek az érdeklődőknek. Ilyen száláshely a Levendulás ház is, ahol olcsón olcsón megaludhatnak a kéktúrát járók. Ha a csereháti 70 km-es utat három napra osztjuk fel, akkor épp ide érkezünk az első túranapunk végén. Elérhetőség
Érdemes végigsétálni ennek a csöppnyi falunak a gondozott főutcáján és megnézni valamennyi házat!
A falu alsó végén áll a település görög katolikus temploma. Itt kell pecsételnünk a templom melletti parókiánál, ahol a kertkapu mellett találjuk a kéktúra bélyegző dobozkáját.
A falu görög katolikus temploma a betelepült ruszinok leégett fatemploma helyén épült fel a XIX. században. Az eredeti fatemplom XVIII. századi berendezése a tűzvész során elpusztult. Az ikonosztáz királyi ajtaja maradt csak meg, amit a templom jelenlegi, az 1980-as években készült ikonosztázába beépítettek. Az ikonosztáz Kárpáti László munkája. Forrás


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats