|
|
|
26. túra: Bányahegyi erdészház - Mogyorósbánya
Túraleírás
Túránk kezdőpontját, a Bánya-hegyen lévő rétet legegyszerűebben Tardosról tudjuk megközelíteni egy nagyjából 3 kilométeres, folyamatosan emelkedő úton. A Bányahegyi erdészháztól, vagyis a Bánya-hegy és a Gerecse-hegy közötti nyereg rétjéről továbbindulva nyugatról észak felé haladva megkerüljük a Gerecse-hegyet, majd megérkezünk az egyházi üdülőhöz. Pecsételés után leereszkedünk a Kis-Gerecse köves oldalában a Vízválasztóra, majd az erdei úton továbbindulunk Pusztamarótra. Pecsételünk a tisztáson, majd a Marót-hegyre felkapaszkodva és a Vaskapu szurdokát megkerülve egy nyiladékban folytatjuk az utunkat és érjük el a Bajót és Bajna közötti országutat. A Domonkos-hegyen átvágva érkezünk meg Péliföldszentkeresztre, pecsételés után továbbindulunk és felkapaszkodunk a Bajóti Öreg-kő oldalába, az erdei pihenőhöz. Innen leereszkedünk a Gyertyános nyergébe, onnan pedig a köves úton tovább Mogyorósbányára. Túránk 20,5 kilométer hosszú lesz 585 méter emelkedéssel, a hivatalos adatok szerint. Ezek az adatok nem tartalmazzák a Tardosról a Bányahegyi erdészházig vezető becsatlakozó útvonalat.
A bányahegyi tisztáson túl, a márványbányába vezető makadámút túlsó oldalán áll az erdészház lakatlan, csendben pusztuló épülete. A mellette elvezető úton ballagunk pár lépést, mielőtt ösvényre térve belépnénk újra az erdőbe.
A bányahegyi tisztásról ereszkedve haladunk el az 1971-ben felszámolt Süttői Állami Erdei vasút egyik pusztuló hídja mellett. A vasút kiépítése a Gerecsében még az I. Világháború alatt kezdődött a hercegprímási erdőbirtokon kitermelt faanyag Dunához való leszállítására. Hálózata folyamatosan bővült, bekapcsolták a kőfejtőket is, a keskeny nyomtávú vasút a legnagyobb kiterjedését 1951-re érte el, amikor a hossza a kitérőkkel együtt 24,2 km volt. Bikol és Pusztamarót felé személyszállítás is történt. Az 1960-as évek végén a kőbányák áttértek a közúti fuvarozásra, 1970. március elsejével a Magyar Néphadsereg Erdő- Vad- és Mezőgazdaságához került át a vasútüzem. Mivel fenntartását gazdaságtalannak ítélték, felszámolása szinte azonnal megkezdődött. Forrás
Ösvényeken érjük el a Tardosról a Gerecse-hegy északi oldalába felkapaszkodó szekérutat (ezen az úton érkezik meg a kék kereszt jelzés a faluból). Az útról való letérés másik irányból érkezve nehezen észrevehető helyét jelöli ez a feltűnően elhelyezett kék sáv jelzés. A Gerecse50 felirat az ezen az útvonalon haladó, nagyon látogatott teljesítménytúra útvonalát jelöli, ami errefelé a kék sáv jelzéseket követi.
Rátérünk erre a jól kijárt, sokat használt földútra és lassan kapaszkodni kezdünk rajta a Gerecse-hegy oldalában. Nem másszuk meg a hegyet, csak körülbelül 500 méteres szintig, vagyis a hegy válláig emelkedik alattunk az út, aztán szintezve, hullámvasutazva átkerülünk a hegy nyugati oldalából az északiba. Nagyon könnyen és kényelmesen járható része ez a túránknak.
Itt már a Gerecse-hegy viszonylag meredeken leszakadó északi oldalában járunk. Kényelmesen szintezik, hullámvasutazik alattunk a földút.
Utunk legmagasabb pontját az öreg Sandl-hárs mellett érjük el.
Kora tavasszal jobban látszik, hogy az öreg hársfa törzsét már derékba törte egy vihar, de az alsó része még mindíg él és őrt áll a földút mellett.
Az öreg hársfa után érjük el a Gerecse-hegy északi oldalának fennsíkját, ami lényegében egy széles nyereg a Gerecse-hegy és a Kis-Gerecse között. Itt már az út hullámvasutazása is megszűnik, szintben ballagunk tovább nyugat felé.
A nyereg ritkított erdejében vezet az utunk.
A nyeregben érjük el a következő kéktúra pecsételőpontot: közvetlenül a földút mellett, egy kerítéssarkon van felszerelve a bélyegző kis dobozkája. A bekerített területen feltűnik előttünk a volt hercegprímási nyaraló kastélyszerű épülete.
1935-ben épült fel a Gerecse oldalában Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás számára ez a szép nyaraló. Az 1950-es államosítás után a kastély bútorzatát szétlopták, a kápolna márványoltárát kidobták. A neve Rákosi Mátyás Gyermeküdülő lett és a pártelit gyermekei nyaraltak itt. Később a Fővárosi Tanács, majd a rendszerváltás után a Fővárosi Önkormányzat vette használatba. Időközben többször bővítették: irodaépület, majd konyha, ebédlő és klubszoba is épült a kastély mellé. Ezek egy részét később lebontották.
1990 és 1999 között az üdülőt a környezetvédelmi hivatal bezáratta, mert a szennyvizet a mészkőhegységbe mindenféle szűrés, tisztítás nélkül engedték be. 1999. december 15-én kapta vissza újra a Római Katolikus Egyház azt. A működtetését az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium vállalta. A felújítások során a villany és vízvezeték a földbe került, szennyvíztisztító berendezés szűri a keletkezett szennyvizet. A főépületet az eredeti terveknek megfelelően renoválták, most gyermektáborok működnek benne. Forrás
Az üdülő után nem sokkal megkezdjük a meredek ereszkedést a Kis-Gerecse sziklás oldalában. Ezt a képet visszafelé, az emelkedő irányában fényképeztem.
Ha figyelmesen haladunk, az egyik szikla oldalában kis emlékhelyet pillanthatunk meg. A sziklába vésett parányi fülke alatt csupán egy dátum szerepel, az alul lévő kis márványtábla szövege pedig: Kovács Mihály emlékére.
Az emlékhely kőfülkéje közelről.
A Kis-Gerecse oldalából, egy 2011-ben vágott irtásfolton keresztül szép kilátás nyílik a Pisznice-hegy védett kőfejtőjére.
A Kis-Gerecse oldalában egyre lejjebb ereszkedve lassan eltűnnek a sziklák, az ösvény pedig harántolva süllyed tovább a balra már látható völgytalp felé.
Április-május környékén meglátogatva a Kis-Gerecse lábainál fekvő völgyet különleges látványban lehet részünk: bár foltokban, de összességében több hektár területen borítja az erdő talaját a virágzó medvehagyma-tenger. A kicsit a hagymáéra emlékeztető illatuk ilyenkor betölti az egész erdőt!
A Vízválasztónál térünk rá arra a keskeny, kopott aszfaltburkolatú erdei útra, amin továbbindulunk a ritkított bükkösben a már közeli pusztamaróti tisztás felé.
A pusztamaróti tisztás északnyugati sarka, ahová az Országos Kéktúra megérkezik a Gerecse irányából. Balra hátul a törökök ellen vívott 1526-os csata emlékműve áll, jobbra a padok mellett, az elkerített részen Pusztamarót öreg temetője húzódik. 2012-ben a kéktúra pecsételőhely dobozkáját áthelyezték a padok mögötti lucfenyőre, a jelzések mellé. Ez a kép korábban készült, azért nem látszik a fa törzsén a kis kék-fehér dobozka!
A pusztamaróti csata tragédiáját elhalványítja a mohácsi csatavesztés, a történelemkönyvek sem szokták említeni. De mi is történt akkor itt? A török szultán, miután a mohácsi síkon legyőzte II. Lajost, a Duna mentén haladva bevonult Budára. Innen a sereg rettegett elővédjeit, az akindzsiket keleti és nyugati irányba indította, hogy prédálják fel Buda környékét és a magyar vidékeket. Az Esztergom vármegye területére behatoló törökök elől a lakosság tömegesen menekült Herégy és Pusztamarót felé, ahol tábort ütöttek, de azt az akindzsik elfoglalták és a védőit lemészárolták.
A parasztság másik tömege (kb. 25 ezer fő) szekereit kör alakba rendezve hevenyészett erősséget alkotott Marótnál, amit árkokkal vettek körül és a közeli tóból vízzel töltötték fel. Az akindzsik ezt az erősséget már hiába ostromolták, a védők eltökélték, hogy megvédik családjaikat és vagyonukat. Közben több ízben kitörtek és sok törököt terítettek le. De nem sokáig tarthattak ki, mert a fősereg táborából reguláris erősítés érkezett, vagy hatezer janicsár, tízezer lovas és tábori, ún. skorpió ágyúk sorakoztak fel a maróti erősség ellen. A szekérvárat a parasztok hősiesen védték, de végül győzött a túlerő. Forrás
A képen balra érkezik meg a tisztásra az az út, amin mi is megérkeztünk ide a háttérben álló Gerecse-hegy felől. Az út mellett az a magányos fenyő áll, amin 2012-ig a kéktúra pecsét is volt. De miért is kellett áthelyezni?
A lucfenyő törzse szinte már körbenőtte a több évtizede felszerelt dobozkát. Ez a kép még a pecsét áthelyezése előtt készült, 2008 őszén, azóta a fémdoboz már szinte teljesen eltűnt a fenyő kérge alatt!
Kőkereszt és néhány sírkő mutatja Pusztamarót régi temetőjének helyét.
A pusztamaróti tisztás délkeleti részén áll a Sólyomfészek Ifjúsági tábor. A képen a vizesblokk és a konyha-ebédlő épülete látható. A tábor egész évben várja a látogatókat, kéktúrázóknak is szívesen adnak helyet akár egyetlen éjszakára is.
Tizenhét darab nyolcszemélyes faház nincs téliesítve, ezek áprilistól októberig várják a vendégeket, a téliesített szállások maximum 41 fő részére egész évben nyitva vannak. Elérhetőség és árak a tábor honlapján.
A pusztamaróti tisztást egy erdei úton hagyjuk el, és egy ritkított tölgyesben a piros jelzéssel együtt felkapaszkodunk a Marót-hegy lapos tetejére.
Furcsa, függönyszerű kapun keresztül lépünk be egy irtásfolt területére. 2005 óta folyamatosan vágják az erdőt a Marót-hegytől keletre, mostanra már körülbelül két kilométert kell haladnunk a Vaskapu szurdoka környékén a kisebb-nagyobb tarvágásokon keresztül.
Egy középfeszültségű távvezeték dzsindzsás, lassan már beerdősülő nyiladékban indulunk tovább az irtásfoltokról. Mint látható, a nyílegyenes erdőátvágás kisebb völgyeket és dombhátakat keresztezve tart északkelet felé. A távolban balra már feltűnik a Bajóti Öreg-kő csúcsa is.
Később már kitisztított ösvényen haladhatunk, aztán egy kavicsos út is befordul ide, amin már kényelmesebben ballaghatunk tovább.
Egy téli túrán a nyiladékból észak felé kitekintve jól látszik a távolban Bajót falu és mellette jobbról az Öreg-kő is.
A nyiladék vége a Bajót és Bajna közötti országútnál van, amit egy meredek lejtőn érünk el. Egy, az útról nyíló kis erdei pihenő várja itt az autósokon kívül a túrázókat is.
Az országútról való letérés után újabb kapaszkodó vár ránk: meg kell másznunk a Domonkos-hegy irtásfoltos oldalát. Itt áll az utunk mellett ez az egyszerű fakereszt.
A Domonkos-hegy tarvágásos, itt-ott hagyásfás oldalából szép a kilátás a távoli Kecske-kő kőfejtőjére.
A Domonkos-hegy északkeleti oldalában leereszkedve kiérünk a megművelt területek szélére. Innen nyílik ez a szép panoráma a Gete-hegységre, vagyis a Gerecse legészakibb, már a Dunához közeli vonulatára. Bal oldalon a Kőszikla lapos háta emelkedik, középen a Hegyes-kő sziklapiramisa áll, jobbra a Nagy-Gete erdős oldala is feltűnik a távolban. Mindhárom hegyet megmásszuk a legközelebbi túránkon!
Rázoomolva a Hegyes-kőre és a Nagy-Getére már jól láthatóak a részletek is. Ez a kép az előzőtől eltérően egy másik túrán készült, amikor tisztább volt az idő, ezért látható a távolban a Pilis vonulata!
A mezők közé kiérve már szépen látható a Bajóti Öreg-kő is.
Péliföldszentkeresztre megérkezve először az Öregek Otthona viszonylag új épülete előtt haladunk el.
Péliföldszentkereszt országosan ismert búcsújáróhely. Először 1265-ben említik oklevélben Pély néven, hajdanán a templomos lovagrend háza állt itt, amit még a török idők előtt pusztulásnak indult, de középkori templomának romjai a XVIII. század elején még álltak. A romok közé több jámbor remete is visszavonult a világ elől, 1735-ben építette Eszterházy Imre hercegprímás a most is látható templomot. 1763-ban a remetelak megüresedett, akkor nazarénusokat költoztettek ide, de a helyüket hamarosan pálosok vették át, végül 1913-tól a Don Bosco Szalézi Társaság költözött ide.
1950-ben a szalézi rendet feloszlatták, az épületeket államosították. Vájárképző iskola és internátus működött itt 1950-1981 között, majd az emeletes zarándokház fogház lett, „gondozottjai” a szénbányában dolgoztak. A manzárdos teológiaépület a helyi TSZ vadászháza lett. 1988 és 1994 között a Nyolc Boldogság katolikus közösség lakta a kolostorépületet. 1992-től kezdve fokozatosan visszaköltözött a kolostorba a szalézi rend, jelenleg is ők üzemeltetik a helyet.
Az Országos Kéktúra a szalézi rendház mellett halad el egy murvás sétányon. Az épületek délnyugati sarkában álló öreg tölgy alatt egy pihenőhely van kialakítva, a fára van felszerelve a kéktúra bélyegző dobozkája.
A kolostortól északnyugatra 1932 körül manzárdos főiskolát építettek (Don Bosco Ház). Itt lakott a Szt. Istvánról elnevezett Magyar Szalézi Intézet mintegy 40 alsógimnazista növendéke szalézi tanáraikkal, nevelőikkel együtt, akik a felső-olaszországi Cavaglia városából 1913 novemberében költöztek ide Péliföldszentkeresztre, és a Don Bosco Ház elkészülte előtt a földszintes kolostorépületben éltek és tanultak.
A rendházban és a Don Bosco Házban is lehet szállást foglalni akár telefonon, akár a rendház internetes honlapján keresztül. A korábban leírt információkat is onnan vettem.
Ha időnkbe belefér, sétáljunk végig a kálvária mentén egészen a XVIII. századi Kálvária-szoborcsoportig. A domboldalon a kálvária stációk különböző építészeti stílusokban Gáthy Zsolt építészmérnök alkotásai és 1931-1942 között készültek el. A stációk domborművei Metky Ödön szobrászművész alkotásai 1935-ből. A kálvárián, a vandál kezek által megcsonkított kőszobrok 2001 augusztusában kerültek vissza felújítva az eredeti helyükre.
A Kálvária dombtetőn álló keresztjei
A péliföldszentkereszti Szent-kút forrását körülbelül öt perc járásra találjuk a templomtól és a rendháztól a kéktúra útvonalán. Eddig bármikor jártam arra az utóbbi tíz évben, még a legforróbb és legszárazabb nyarakon is mindig csordogált a víz a szépen kiépített forrásból!
A Szent-kút melletti tisztáson áll a Schmidt Sándor bányaigazgató által az 1930-as években építtetett Lourdes-i barlang. A tisztáson erdei pihenő padjai, asztalai is találhatóak.
A Szent-kúttól egy erdőfolton átvágva indulunk tovább. Hamarosan kiérünk egy bekerített mező szélére és egyenesen a Bajóti Öreg-kő felé vesszük az irányt.
Az Öreg-követ nem mássza meg az Országos Kéktúra, csak a sziklás hegyoldal tövébe kapaszkodik fel, ahol egy szépen kiépített erdei pihenőt találunk. A kék barlang jelzésen innen tehetünk kitérőt a hegyoldalban nyíló Jankovich-barlanghoz és a kilátóponthoz.
A fokozottan védett barlang a bajóti Öreg-kő meredek, sziklás oldalában, 346 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, a Dunántúl egyik fontosabb ősrégészeti lelőhelye. Nevét Jankovich Béla oktatáspolitikusról, közgazdászról kapta, aki Lóczy Lajos társaságában látogatott el ide. A felső triász időszaki, dachsteini mészkőben, hidrotermális hatásra kialakult járatok összhossza 88 méter. A hatalmas szádával tátongó, 35 méter hosszú, 20 méter magas bejárata mögött hatalmas csarnok húzódik, amit egy felszínre nyúló kürtő követ. A magas, fejlett, nagyméretű gömbüstökkel díszített bejárati csarnok 7×7 méteres ablakkal a felszínre nyílik. Talppontjáról az önálló bejárattal is rendelkező alsó barlangba egy eltorlaszolódott, szűk kúszójárat vezet le. Forrás: Wikipédia
A Jankovich-barlang feletti kilátópontból körbetekintve észak felé közvetlenül alattunk az Öreg-kő sziklás gerincét látjuk, Nyergesújfalu mögött a Duna szalagja húzódik, a folyó túlsó partján lévő síkság pedig már Szlovákia.
Északkelet felé fordulva feltűnik Esztergom is a távolban, még a bazilika épülete is látható innen.
Kelet felé fordulva most hosszában tekinthetünk végig a Gete-hegységen: legközelebb a Kőszikla erdő borította háta húzódik (hogy miért Kőszikla a neve, azt csak akkor értjük meg, ha megmásszuk), mögötte a Hegyes-kő sziklás orma áll, amögött pedig a Nagy-Gete is feltűnik. A háttérben már a Pilis gerince húzódik.
A sziklákról leereszkedve és a kéktúra útvonalára visszatérve már gyorsan magunk mögött hagyjuk a Bajóti Öreg-kő erdejét és mezők szélén indulunk tovább. Egy idő után visszatekintve már jó a rálátás az Öreg-kő sziklás keleti oldalára, aminek a tetején alig fél órával korábban álltunk.
Egy szántóföldön átvágva (itt általában a rajta átvezető szekérutat is be szokták szántani) szép a kilátás délkelet felé, a Gerecse hegyeire, dombjaira.
Ez a kép ugyanonnan készült, mint az előbbi, csak egy hosszúra nyúlt őszi túrám végén, már jóval naplemente után készítettem.
Mogyorósbányára a Gyertyános nyergéből ereszkedünk le egy bokaficamítóan macskaköves erdei úton. Ez a kép visszafordulva, az emelkedő irányában készült.
Folyamatos ereszkedéssel érjük el a települést, itt az erdei út folytatásán, a lejtős Felszabadulás útján érkezünk meg a faluközpontba.
A buszforduló terecskéjén a kéktúra élesen jobbra fordul és kifelé indul a faluból, de nekünk itt még pecsételnünk is kell! Közvetlenül a főtér és a kis templomocska mellett áll a Club Leonardo étterem és panzió (a képen középen), de nem ez a hivatalos pecsételőhely.
Szintén a buszforduló terecskéjén áll a község világháborús emlékműve, innen indulunk nyugat felé az Alkotmány utcán, hogy aztán pár száz lépés után megérkezzünk a Kakukk sörözőbe, a kéktúra pecsételőhelyre.
-hörpölin-
|
|
|
|
| A tárhelyszolgáltató neve: | Port Kft. |
| A tárhelyszolgáltató címe: | 9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 60. |
| A tárhelyszolgáltató e-mail címe: | info@webtar.hu |
| A honlap szerkesztőjének neve: | Horváth Béla |
| A honlap szerkesztőjének e-mail címe: | horvabe1959@gmail.com |
| A honlap szerkesztője mindent megtesz azért, hogy az itt közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de semmiféle felelősséget nem vállal bármely, ezen információk használatából adódó kár bekövetkeztéért. A honlap adatainak használatával Ön elismeri, hogy azt csak és kizárólag saját felelősségére teszi. | |
 Creative Commons license: Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International | |
| Kérem, olvassa el a honlap Cookie Policy-jét! Fontos információkat tartalmaz! | |