|
|
|
Túrán kívül: Budapesti séta - Délután és este
Túraleírás
Habár az Országos Kéktúra nem megy be Budapest központjába, érdemes egy napot rászánnunk a város megismerésére! A most következő túrát magam is végigjártam, két részre osztva mutatom meg a képeket, ez az album a délutáni séta leírását tartalmazza. A Várnegyeden végigsétálva leereszkedünk a Széll Kálmán térre, majd metróval átmegyünk a Batthyány térre. Elsétálunk a Dunaparton a Margit-hídig és átmegyünk rajta a Margitszigetre. Végigsétálunk a szigeten, majd busszal a Nyugati térre utazunk. Nagykörúti séta végén az Oktogonnál felszállunk a Millenniumi Földalattira és a Hősök teréig utazunk vele. Megnézzük a Hősök terét és a Vajdahunyad várát. Esti sétánkon végigmegyünk a pesti rakparton az Erzsébet hídtól a Lánchídig, majd felsétálunk a Várnegyedbe.
Az Országház utcában
Az Úri utca végén a középkori Mária Magdolna plébániatemplomnak ma már csak a tornya áll. A gótikus templomot a XIII. században építették, első említése 1257-ből való. 1541 után az egyetlen templom volt, melyet a törökök meghagytak keresztény imahelynek, ám csak 1596-ig, azután dzsámivá alakították ezt is. 1792-ben itt koronázták meg I. Ferenc királyt. A templom a II. Világháború alatt súlyos károkat szenvedett, és az ötvenes években helyreállítás helyett - állítólag Rákosi Mátyás személyes utasítására - lerombolták, és csak a tornyát hagyták meg.
Lassan elérjük a várnegyed északi végét. A várfalakon haladó Tóth Árpád sétányról nyugat felé tekintve a budai hegyekre nyílik kilátás. Alattunk terül el a völgyben a Vérmező, bal oldalon a Martinovics-hegy (Kis-Sváb-hegy) erdős oldala húzódik, a távolból pedig a János-hegy (középen) és a Nagy-Hárs-hegy (az alacsonyabb hegy, jobbra) tekinget errefelé.
Itt áll a Tóth Árpád sétány legvégén a Hadtörténeti Levéltár és Múzeum épülete. Előtte stílszerűen középkori ágyúk maradványai tekinthetők meg.
A Hadtörténeti Múzeum mögött található Kapisztrán téren állunk. A középkori, díszes ágyú mögött az Országos Levéltár 1913-1917 között épült neoromán stílusú épülete látható. Ez a legnagyobb oklevél és dokumentumtár hazánkban, fotomásolatban sok, nem magyar vonatkozású anyagot is tárolnak itt. A tér többi háza középkori alapokra épült barokk, copf és klasszicista stílusban. Az öreg ágyú a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményéből való darab.
Lassan a Várnegyedban tett sétánk végére érünk. A Bécsi kapu téren állva most a Táncsics Mihály utcába pillanthatunk be. Innen most a Bécsi kapun keresztül lesétálunk a Várnegyedből a Széll Kálmán térre.
A Várnegyedből a meredek Várfok utcán leereszkedve a Széll Kálmán térre (volt Moszkva térre) jutunk. Itt áll a tér déli sarkában a Magyar Posta Székháza - ismertebb nevén a Postapalota. A múlt század elején épült - 147 pályaműből kiválasztva - kifejezetten a posta korabeli igényei szerint Sándy Gyula tervei alapján 1925-ben. Az épületet a Magyar Posta nemrégiben értékesítette, úgyhogy hamarosan ki kell költöznie belőle.
A Széll kálmán tér Buda egyik legforgalmasabb tere, többek között itt van az egyik végállomása a körúti 4-es és 6-os villamosoknak és innen indulnak a hegyekbe más villamosok és autóbuszjáratok is. Ha valaki Zugligetbe, Hűvösvölgybe, Budakeszi vagy a Svábhegy irányába akar tömegközlekedéssel eljutni, feltétlenül át kell szállnia itt! A tér közepén, a Hűvösvölgybe induló 56-os villamos hurokfordulójában áll a Makrisz Agamennon és Makrisz Zizi készítette bronz kútszobor, a Sellő. A kompozíció a parkocskával üde színfolt a szürkeségben, némileg problémás, hogy a Sellő alakját a szökőkút vize nem éri el, és az így egy partra vetett hal érzetét kelti a szemlélődőben.
A Széll Kálmán téren felszállva a Metróra és egyetlen megállót utazva vele a Duna-parti Batthyány térre érkezünk. A kis téren több szép épület is áll, tekintsünk végig rajtuk! A tér déli oldalán található a Szent Anna templom és a vele egybeépült plébániaház. A templom építését 1741-ben kezdték el, építőmestere Harmon Kristóf volt, de a munkát Harmon halála után Nepauer Máté fejezte be. A plébániaház földszintjén jelenleg a hangulatos Angelika eszpresszó üzemel, nyáridőben érdemes kiülni az épület előtti asztalaihoz!
A Batthyány tér nyugati oldalán áll az 1902-ben átadott vásárcsarnok. Megnyitása óta már többször is modernizálták, az 1972-es felújításakor mozgólépcsőket is építettek bele, de kívülről továbbra a régi, már megszokott képét mutatja az épület!
Közvetlenül a Vásárcsarnok mellett áll egy igen régi ház. Az 1690-es években emelt épületben 1766 és 1818 között a Fehér Kereszt fogadó működött. A hagyomány szerint Casanova is megszállt benne, II. József, a kalapos király pedig egészen biztosan. A házat 1817-ben átépítették, ebben a formájában látható ma is. Legutóbb 1984 és 1988 között újították fel. Jól látható, hogy az épület körülbelül 1 méterrel mélyebben áll, mint az utca szintje, ez amiatt van, mert még a budai rakpart mostani szintjére való feltöltése előtt épült.
Természetes utoljára hagytam a Batthyány tér legfőbb idegenforgalmi látványosságát: a csodálatos rálátást a pesti oldalon álló Parlament épületére! Már röviden szóltam az Országházról a Halászbástyánál nyíló kilátás kapcsán, itt csak azt emelném ki, hogy innen látható legjobban az épület hármas tagozódása: két oldalon az Alsó- és Felsőház gyűlésterme, középen pedig a kiemelkedő kupola alatti Kupolaterem.
A Batthyány térről az Angelo Rotta rakpart árnyas hársfasora alatt indulunk tovább észak felé. Előttünk már jól látható a Margit-híd és mögötte a Margitsziget is.
Ha az Angelo Rotta rakparton visszafordulunk, láthatjuk, hogy már jócskán magunk mögött hagytuk a Parlamentet, a Duna innenső partján pedig a Gellérthegy áll a távolban a Lánchíd és az Erzsébet-híd mögött a folyókanyarban. Egészen jobb oldalon a palota mellett a Szilágyi Dezső téri református templom karcsú tornya is feltűnik.
A sétány végén érjük el a Margit-hidat. A híd a második budapesti Duna-hídként 1871 és 1876 között épült fel azzal a céllal, hogy kapcsolatot teremtsen az akkor épülő Nagykörút, a Margitsziget déli csúcsa és a budai Margit körút között. Ez meg is határozta a híd formáját, a képen is látható lapos „V” alakot. A tervpályázaton Ernest Goulin francia mérnök győzött, a kivitelezést is francia cég végezte. A Margitszigetre vezető kiegészítés 1899-1900 között épült, így nyerte el a híd a ma is látható „Y” formáját. A Margit-híd is elpusztult a II. Világháború végén, 1946-1948 között építették újjá, majd a kép készítése után 2011-12-ben eredeti pompájában renoválták.
A Margitszigetet a Margit-híd legrövidebb, északra nyúló szárnyán érjük el. A híd megépültéig a sziget csak csónakon volt elérhető, azonban az 1900-as évek legelején, a bejáróút megépültével a helyzet teljesen megváltozott! Rendezték a sziget partvonalát, kiépítették körben a rakpartot, a parti sétányokat és megkezdték a sziget belsejében lévő erdő rendezését, parkosítását is. A sziget egyre inkább a főváros részévé vált, parkjait, sétányait rengetegen keresik fel mindmáig. Sétáljunk mi is végig rajta, felkeresve a legszebb, legismertebb részeit!
A modern Budapest alig több, mint 140 éves csupán, hiszen a két fő városrész, Pest és Buda egyesítéséről 1872-ben hoztak törvényt, amely szerint az addig önálló városok 1873. január 1-től Budapest néven éltek tovább. A főváros tényleges egyesítésének napja azonban 1873. november 17.-én volt, mert ekkortól kezdte meg működését a főváros új közigazgatása. A tíz méter magas emlékművet Kiss István 1972-73-ban készítette el vörösrézlemezből, bronzból és mészkőből. Az összecsavarodó, összefonódó ágak a korábban önálló városrészek egyesülését szimbolizálják. Az ívek besejében a művész a városra jellemző tárgyakat formált meg.
A Margitsziget nagyon helyesen közforgalomtól elzárt terület, csupán a sziget északi végén hajthatnak be autók, azok is csak a Nagyszállóig. Azonban ha mégsem gyalog szeretnénk bejárni a szigetet, két lehetőség között lehet választani: vagy a képen is látható kis piros-fehér, nyitott szigetnéző busszal indulhatunk nézelődésre (a fordulékony szerelvény a sétányokat járja végig), vagy pedig a kedves „bringóhintókkal”, vagyis két kerékpárból összeszerkesztett négyszemélyes pedáltekerős járművekkel indulhatunk sétára, ezeket pedig köcsönözni lehet meghatározott időtartamra.
Közvetlenül a Centenáriumi emlékmű és a buszforduló mögött található a Margitsziget nyáridőben legfelüdítőbb színfoltja: a Szökőkút, ami Magyarországon a legnagyobb. A teljes vízgépészeti és vezérléstechnikai rendszerét felújították 2002-ben. Azóta zenélő szökőkútként működik, a 60 perces zenei műsort koreografálták - vagyis a vizet kilövő csapokat a zene ütemére vezérlik. Ez azzal a hátránnyal jár, hogy nehéz abban a ritka pillanatban lefényképezni, amikor teljes erővel tör fel a vízsugár. Én ki sem bírtam várni! A szökőkút átmérője 36 méter, a középső vízsugár több, mint 25 méter magasságba lő fel. Éjszaka színes reflektorokkal világítják meg a szökőkutat.
Induljunk el a sziget gerincútja melletti sétányon észak felé!
Hamarosan jobb oldalon lelátókat pillantunk meg. A Hajós Alfréd által tervezett Nemzeti Sportuszodát 1930-ban építették. Ma ez az ország legnagyobb úszósport centruma, ahol a nemzeti sportolóink edzenek sporteseményeikre. A szabadtéri 50 méteres medence télen is nyitott, az öltözőkből egy fedett átjárón keresztül közelíthető meg. Az uszodának ezt a részét teljesen átépítették a 2006-os Úszó és Vizilabda Európa Bajnokságra. Egyébként Hajós Alfréd volt Magyarország első olimpiai aranyérmese is: az 1896-os első újkori Olimpiai Játékokon Athénban megnyerte a 100 és 200 méteres úszószámot, teljesen jogosan nevezték hát el róla ezt az intézményt!
A sétányon továbbhaladva nemsokára romokat pillantunk meg a túlsó oldalon. Érdekes történetük van ezeknek a romoknak! A XIII. század második felében ide épült a ferencrendi szerzetesek kolostora, később a XIV. századi átalakítások során az épületet toronnyal bővítették. A török időkben elhagyatottá vált romokra sok évszázad elteltével építették az egykori nádori nyaralót, amelyből később szálló lett. Hosszabb ideig itt élt és alkotott például Krúdy Gyula és Bródy Sándor is. A szállodát 1949-ben lebontották.
A romok dél felől nézve
A Rózsakert arról kapta a nevét, hogy régebben sokféle, különböző színű és fajtájú rózsabokorral volt teleültetve a terület. Manapság már csak egynyári növényeket telepítenek a sétányok mellé, a terület neve mégis megmaradt a régi. A fák felett már feltűnik a Víztorony teteje is.
A Rózsakert északi végén, a fák között újabb romokhoz érkezünk, ezek a domonkos kolostor romjai. Ezeknek is érdekes a története, hiszen kapcsolódik a sziget jelenlegi nevéhez is.
A tatárok elő menekülő IV. Béla király felesége, Laszkárisz Mária bizánci hercegnő 1242-ben szülte Margitot a dalmáciai Klisszában, akit a király akkor tett fogadalma szerint apácaként neveltek. Először Veszprémbe került a királylány, aztán 1252-ben áthozták ide, az akkori Nyulak szigetére, a frissen elkészült domonkosrendi kolostorba. Hogy biztosítsa a rend fennmaradását, IV. Béla 1255-ben privilégiumként a kolostornak adta a pesti piacok és vásárok vámját.
Margit a szigeten élte le további életét a domonkos apácákra jellemző jámborsággal, betegek ápolásával. Mivel Magyarország a tatárdúlás után újjáépült, megerősödött, a királylány jó partinak számított akkoriban, több kérője is akadt. Az első a lengyel király volt, a második Ottokár cseh király. Margit mindkettőt határozottan visszautasította, és emlékezetette atyját még a tatárok elől való menekülése közben Istenek tett fogadalmára: ha az ország megmenekül a tatár dúlástól, születendő gyermekét neki ajánlja fel! Margitot halála után itt temették el, a kolostorban.
Margit sírja a kolostor romjai között. Boldoggáavatási procedúráját már közvetlenül a halála után megkezdték, ennek az aktái fennmaradtak, nővér- és kortársainak, élete tanúinak sok értékes és hitelt érdemlő vallomását is tartalmazzák. Értésünkre adják, hogy Margit számára magától értetődő volt a szabályok szigorú megtartása, a kemény önsanyargatás, s a legnyomorúságosabb, utálatot gerjesztő betegek szolgálatában való hősies kitartás. Boldoggáavatási perét sohasem fejezték be, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték, végül 1943-ban avatták szentté. Az ő nevét őrzi mindmáig a Margitsziget.
A kolostorromoktól továbbindulva a Nagyrét füves mezejére érkezünk hamarosan. A távolban, a Nagyréten túl már feltűnik a Hotel Ramada épültkomplexuma, de ne siessünk még! Tegyünk még egy rövid kitérőt a Víztoronyhoz!
A Víztorony 1911-ben épült az akkor forradalminak számító vasbeton technológiával, Zielenszky Szilárd műszaki és ifj. Ray Rezső művészi tervei szerint. Ma már csak szecessziós stílusú ipari műemlék, mert már évtizedek óta nyugalomba vonult, a medencét kiszerelték belőle, manapság kilátótoronyként és kiállítóteremként használják a bérlői. A torony a föld felett 57 méter magas (a kilátószint 53 méteren van) és alapozása 5 méter mélyen húzódik a föld alatt. A torony tövébe épült Szabadtéri Színpad 2800 férőhelyes nézőterével 1938 óta kisebb megszakításokkal az ország legnépszerűbb szabadtéri játszóhelye, kulturális szolgáltatója.
A Ramada és a Thermal Budapest szállodák mögött egy félreeső helyen található a Margitsziget talán legbékésebb zuga: a Japánkert. A kertet az 1920-as években adták át, jelenleg igen gazdag évelő és sziklakerti növénygyűjtemény. Vizét a helyben fúrt artézi kútból kapja, a 118 méter mély kútból percenként 4000 liter 43 Celsius fokos hévíz tör a felszínre. Ezt a vizet palackozzák is (a Margitszigeti kristályvízet szinte minden élelmiszerboltban meg lehet találni), ellátják vele az uszodákat, a maradék pedig kis vízesés formájában táplálja a japánkert tórendszerét.
A japánkert kis tavában lévő sellő szobor Borsos Miklós alkotása. Érdemes néhány perces sétára indulni a kert rendezett sétányain, vagy végigsétálni a kanyargós „folyócska” partján.
A Vízesés tavacskája a Japánkertben.
A XVIII. század végén a Székelyföldön született Bodor Péter, aki Marosvásárhely piacterén felállította a csodaszámba menő, „vízhajtású” muzsikáló kutat. Az egykoron Marosvásárhelyen álló kút mintájára - Páll Andor és Jankó Gyula tervei alapján - 1935-1936-ban állították fel ezt a kutat, ami azonban már akkor is villannyal működött. Sajnos a Zenélő kút a II. Világháború alatt súlyosan megrongálódott és évtizedekre csupán az enyészet jutott számára osztályrészül. Az 1984-ben elkezdett felújítások majdnem két évet vettek igénybe, ekkor építészetileg rekonstruálták csak a kutat. A szerkezeti felújítása 1996-ban történt, azóta már zenél is.
A Margitszigetről, a Japánkerttől a 26-os busszal könnyen és gyorsan elérhető a Nagykörúton álló Nyugati pályaudvar. 1874-1877 között épült fel a Gustav Eiffel tervezőiroda rajzai alapján az első magyar vasútvonal (a pest-váci vonal) indóháza helyén. A csarnok öntöttvas elemekből van összerakva, ez jól látható a homlokfal elemein is. A 100 éves pályaudvart 1976-ban felújították, de a belső kialakítása semmit sem változott. Bizony, eljárt felette az idő, és a csodálatos külső megtartása mellett talán sort lehetne keríteni egy teljes belső átalakításra, hogy az állomás már a XXI. század igényeit is kielégíthesse!
A pesti oldal fő ütőere a Margit-hídtól a Petőfi-hídig egy óriási körív mentén futó 4384 méter hosszú és átlagosan 45 méter széles Nagykörút. Építését 1871-ben döntötték el, 1896-ban adták át teljes hosszában a forgalomnak, de ekkor még 37 foghíj éktelenkedett az oldalában. A teljes beépítés csak 1906-ra készült el, azóta szinte semmit sem változott az utcakép! Annál inkább a forgalom: konflisok helyett már autókkal zsúfoltak a sávok, a villamospályán pedig már a legújabb beszerzésű Combinók futnak, amik 2007-ben váltották ki a 30 éves, Ganz gyártmányú csuklósokat. Egy statisztikában olvastam, hogy a körúti villamosok bonyolítják le egy adott vonalon a világon legnagyobb utasforgalmat!
Mindössze egy villamosmegálló a Nyugatitól az Oktogon, a Nagykörút jellegzetes, nyolcszögletű tere. Itt keresztezi a körutat az Andrássy út, Budapest legszebb sugárirányú főútja. Ez a kép az Andrássy út közepéről, egy gyalogátkelőhelyről készült a Városliget felé tekintve. A távolban már látható a Hősök terén álló Millenáris (Millenniumi) Emlékmű. Közvetlenül előttünk a Nagykörút keresztezi az Andrássy utat.
Menjünk ki mi is a Hősök terére egy kicsit körülnézni! Gyalog is nekiindulhatunk az útnak, de javaslom, hogy a körülbelül másfél kilométeres távot tegyük meg a Millenniumi Földalatti Vasúttal. 1894-1896 között épült fel a Millenniumi kiállításra ez a földalatti kéregvasút az Andrássy út nyomvonala alatt. Abban különbözik a többi budapesti földalatti vonaltól - vagyis a Metrótól, hogy az alagútját nem fúrták, hanem egyszerűen végigásták az Andrássy utat, elkészítették a lenn futó pályát, aztán befedték az egészet! És mindezt az öreg kontinensen elsőként! A képen a földalatti egyik peronját láthatjuk, a túlsó oldali megállóban éppen bent áll egy szerelvény.
A magyar honfoglalás ezredik évfordulója alkamából emelt Millenniumi emlékművet a magyar történelem 14 neves személyiségének szobra alkotja, a nyitott szoborfülkék kőlábazatán elhelyezett domborművek az adott személyiség korára vagy tevékenységére jellemző történelmi jelenetet ábrázolnak. Középen a 36 méter magas oszlopon a győzelem géniusza, Gábriel arkangyal szobra áll. Az oszlop tövében a honfoglaló vezérek szoborcsoportja látható. Az eklektikus, félköríves építmény 85 méter széles, 25 méter mély, magassága 13 méter, a két szárny között a távolság 20 méter. A kis elkerített területen a Magyar Hősök emlékköve található.
A Milleniumi Emlékműtől jobbra a Műcsarnok eklektikus stílusú épülete áll. A kiugró, hatoszlopos középrizalit felett timpanon, alatta széles lépcső található. A Műcsarnoknak nincs állandó kiállítása, képző- és iparművészeti kiállításoknak ad helyet.
Ha megfordulunk, a Szépművészeti Múzeum monumentális épületével találjuk szemben magunkat. Korának megfelelően nem a kiállítási tárgyak legalkalmasabb bemutatásának mai igényével épült, hanem az országos gyűjtemény reprezentatív közszemlére tétele céljából. Mindez azonban nem von le semmit a tér két megálmodójának, Schickedanz Albert és Heczog Fülöp érdeméből: a Millenniumi Emlékművel és a Műcsarnokkal együtt az ezeréves évfordulóra készülődő Budapest legnagyszerűbb épületegyüttese került le a tervezőasztalukról, amikre mindmáig büszkék lehetünk!
Ha közelebb lépünk a Milleniumi emlékmű központi oszlopához, jobban szemügyre vehetjük a honfoglaló vezérek szoborcsoportját, Zala György alkotását. Az akkori, romantikus felfogás szerint délceg és komor vitézekként mintázta meg a nagy elődöket, de itt nem is a történelmi hűség volt a legfontosabb követelmény! Egyébként Zala György készítette a most látható többi szobor nagy részét is (a Millenniumi emlékmű Habsburg uralkodóházból származó királyainak szobrait lecserélték a II. Világháború után, így került oda Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos szobra).
Száraz tónak nedves partján... énekelhetnénk a közkedvelt gyermekdalt, hiszen eltűnt a nyáridőben megszokott Városligeti-tó vize a medréből! Télen amúgy is lecsapolják a vizet, hogy itt üzemelhessen a város legnagyobb műjégpályája, de most júliusban sincs víz a mederben, mert egy homokos plázst rendeznek éppen be a tófenéken. A háttérben a Vajdahunyad vára látható, amit Alpár Ignác tervezett a Millennium történeti emlékeinek kiállítására. A tervekre kiírt pályázatban az szerepelt, hogy a felépítendő épületnek az összes, Magyarországon fellelhető építészeti stílust képviselnie kell! Alpár bravúrosan meg is oldotta ezt a nem kis feladatot!
Na, azért a tó egy kis része megmaradt, ott hullámzik a vize Vajdahunyad várának a bejárati hídja alatt! A vár három fő részre, a román, a gótikus és reneszánsz-barokk épületcsoportra tagolódik, de a tervező a vár jellegzetes homlokképét az erdélyi Vajdahunyad várából vette, később erről is lett elnevezve. Az épületekben jelenleg a Mezőgazdasági Múzeum kiállítása tekinthető meg. Most a késő délutánban budapesti túránk végére értünk, kedves Olvasó! Ezt az utat bakancsosan én magam is végigjártam, így hát bízvást modhatom, a fővárosból gyalogszerrel - minimális tömegközlekedés igénybevételével - ennyit lehet egy nap alatt megismerni!
Bónuszként azonban ajánlanék még valamit: sétáljunk végig este a Duna-parton és menjünk fel a várba is! Az egész napos mászkálás után alkonyatkor induljunk el az Erzsébet hídtól. A híd mögött jól látható a kivilágított Gellért szobor és a Citadella is.
A pesti felső rakparton sétálva a 2-es villamos vágányai mögött a kivilágított palota, a Halászbástya és a Lánchíd látszik.
Kicsit rázoomolva a palotára már látszanak a részletek is.
Már sötétben érjük el a Lánchíd pesti hídfőjével szemben álló Gresham palotát.
A Lánchíd északi járdáján sétáljunk át Budára.
A Lánchíd budai hídfőjénél kezdődik a Várhegy alatt átvezető Alagút.
A Lánchíd melletti körforgalomtól a Hunyadi János utcán indulva fel a várba hamarosan elérjük a kivilágított Halászbástyát.
A Halászbástya lépcsősorán felkaptatva érkezünk fel a várba, a Mátyás templomhoz.
A 2007 nyarán, napközben készült képeken még be volt állványozva a templom, ezeket az esti képeket 2012 őszén készítettem, ekkor már teljes pomjájában ragyogott a Mátyás templom!
A kivilágított Halászbástya 1.
A kivilágított Halászbástya 2.
A várból a kis utcácskákon lesétálva a Batthyány térre megcsodálhatjuk a kivilágított Országházat is.
Dunai panoráma a Batthyány térről fényképezve.
A kivilágított Széchenyi Lánchíd. Most már tényeg a budapesti séta végére értünk, induljunk hát a szállásunkra, hogy holnap reggel kipihenten indulhassunk tovább Hűvösvölgyből!
-hörpölin-
|
|
|
|
| A tárhelyszolgáltató neve: | Port Kft. |
| A tárhelyszolgáltató címe: | 9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 60. |
| A tárhelyszolgáltató e-mail címe: | info@webtar.hu |
| A honlap szerkesztőjének neve: | Horváth Béla |
| A honlap szerkesztőjének e-mail címe: | horvabe1959@gmail.com |
| A honlap szerkesztője mindent megtesz azért, hogy az itt közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de semmiféle felelősséget nem vállal bármely, ezen információk használatából adódó kár bekövetkeztéért. A honlap adatainak használatával Ön elismeri, hogy azt csak és kizárólag saját felelősségére teszi. | |
 Creative Commons license: Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International | |
| Kérem, olvassa el a honlap Cookie Policy-jét! Fontos információkat tartalmaz! | |