A nógrádi vasútállomásról indulunk a mai túránkra. Rövid úton elhagyjuk a települést, de mivel a túra nem lesz túlságosan hosszú, érdemes előtte kitérőt tennünk Nógrád várába. Ezen a képen a nógrádi Várhegy látható a vasútállomás melletti focipálya mezejéről nézve. A kéktúra nem keresi fel a várromot, de ezt pár perces sétával megtehetjük a falakhoz vezető kék rom jelzéseket követve!

Meredek kapaszkodó végén érjük el a várfalakat. Hazánk legősibb várainak egyikéhez érkeztünk meg most, tudjuk, hogy egy kezdetleges formában épült földvár már a népvándorlás korában is állt itt. A későbbiek során az itt élt szláv és bolgár törzsek ezt felújították, megerősítették, és talán ez időben vetették meg a kővár alapjait is, melyet Novigrádnak, Újvárnak neveztek. Ebből a névből alakult ki a későbbiek során a település jelenlegi neve. A vár honfoglaláskori fontosságát bizonyítja, hogy ez a vár adta a nevét az egész megyének! A falak tövében a Hét Vezér kopjafái állnak.

Lassan elérjük az északi várfal tövében nyíló várkaput. A várat még Árpád vezér serege foglalta el a szlávoktól, aztán a török korig többször is megerősítették, továbbépítették azt. Nagyszabású kiépítése Báthori Miklós püspök nevéhez fűződik, aki 1475-1506 között, az olasz származású Traguinus Jakab építész tervei alapján hatalmas költséggel új épületekkel bővítette: 30 láb mély és ugyanilyen széles, sziklába vágott árokkal kerítette, kutat fúratott és új tornyot, a belső vár öregtornyát építette meg, melynek falára a püspök 1483-as évszámmal ellátott reneszánsz emléktábláját helyezték el.

Kilátás a falura a várkapuból. Buda eleste után, a török közeledtének hírére Miskey István várkapitány az őrséggel együtt gyáván megfutamodott, amint azt az egyik írásban olvashatjuk: „oktalan félelem miatt a védelem megkísérlése nélkül hagyták el a mieink a várat”. Az elhagyott várat Mohamed budai pasa és Husszein esztergomi bég katonái harc nélkül szállták meg. Mátyás főherceg, Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf fővezérek egyesített serege 50 évi megszállás után 1594. február 27.-én szabadították fel Nógrádot, de a törökök ezután is többször megostromolták, 1663-ban vissza is foglalták.

A romos várban. Balra az öregtorony egyik megmaradt fala áll. Rövid, 22 évi megszállás után 1685-ben egy villámcsapástól felrobbant lőporraktár hatalmas rombolást végzett a védőfalakban, ezért a török a még épen maradt részeket is felgyújtotta, és a várat elhagyta. A vár török parancsnoka, Csonka bég később kereszténnyé lett, és I. Lipót király nagyobb uradalommal jutalmazta meg. A Rákóczi szabadságharc alatt a kurucok próbálták megerősíteni a falakat, de nem tudták befejezni a munkát, ezért visszarombolták azokat. A császári csapatok fejezték be a pusztítást. Forrás. A következő, Fodor Zsolt által készített animáció Nógrád várát mutatja fénykorában, a XVII. század közepén: Animáció.

Kilátás Nógrádra a várból. A várat az utóbbi évtizedekben részben helyreállították, és a látogatók számára könnyen bejárhatóvá tették.

Kilátás délnyugat felé, Nógrád Újtelepére a várfalakról. Lenn jobbra jól látható a vasútállomás melletti sorompó, mögötte kezdődik az az utca, amin elindulunk a háttérben feltűnő Nagy-Kő-hegy felé, hogy először felkapaszkodjunk a falu mögötti Hosszú-bérc nevű alacsony dombhátra.

Délkelet felé fordulva egyből a szemünkbe ötlik a Naszály még távoli gerince. Ezt a hegyet sem fogjuk kihagyni, a következő túranapunkon kapaszkodunk majd fel a csúcsára!

A várból leereszkedve visszatérünk a sorompóhoz, és a Kossuth Lajos utcán indulunk el kifelé a faluból. A háttérben még jól láthatóak a várfalak, az utca végén pedig a sorompó, ahol kereszteztük a vasúti vágányokat.

A menetirányunkba visszafordulva már látjuk magunk előtt a Fekete-patak sekély völgyét, ahová az úton leereszkedünk majd. A patakot már kereszteztük egyszer, amikor a börzsönyi hegyek felől megérkeztünk a Nógrád feletti mezőkre.

A Fekete-patak hídja után rögtön letérünk balra az aszfaltútról, egy darabig egy földúton haladunk a patakkal párhuzamosan a Hosszú-bérc lábainál, majd jobbra térve felkapaszkodunk rá. Itt figyeljünk a jelzésekre, mert a letérő keréknyomokat gyakran beszántják, és ahogy a képen is látható, csak a fákra festett, a normál méretnél sokkal nagyobb jelzések igazítanak útba bennünket!

Pár perc alatt felkaptatunk a lapos dombhátra, itt megfordulva ez a panoráma fogad bennünket! A falu házai felett még mindig jól látszik a vár, a távolban pedig a Börzsöny északkeleti vonulata húzódik.

A Hosszú-bérc déli oldalán leereszkedve újra a Fekete-patak völgyébe érkezünk, ugyanis az egy óriási hajtűkanyarral délkelet felől teljesen megkerülte a gerincet. Harsogóan zöld füvű kaszálóra érkezünk ki a völgy alján, balra a Hosszú-bérc vonulata húzódik, jobbra a fák mögött csörgedezik a patak.

A kaszáló peremén most már harmadjára keresztezzük a Fekete-patakot egy kis kőhídon.

A patak után újra összeakadunk a vasúti vágányokkal is, mert azok a Fekete-patak völgyét követve vágnak át a hegyek között Nógrádról Szokolya és Magyarkút felé tartva.

A vasúti vágányok után azonnal megkezdődik a Nagy-Kő-hegyre vezető hosszú kaptató. Az ösvény kíméletlenül emelkedik, amikor megálltam egy percre pihenni és kifújni magam, ez a kép tárult a szemem elé, amikor visszatekintettem a megtett útra! A távolban, pont az ösvény nyiladékában feltűnt Nógrád vára, mögötte pedig még mindig látszottak a Börzsöny hegyei!

Kissé feljebb kaptatva egy irtásfolton vágnak át a keréknyomok, a még alacsony újulat felett kitekintve alattunk húzódik a Fekete-patak völgye, mögötte a Hosszú-bérc erdős oldala emelkedik, azon túl pedig feltűnik a Nógráddal szomszédos Berkenye falu is. Sajnos, ahogy az új erdő fái nőnek, ez a kilátás szép lassan eltűnik majd.

Később újra ösvényre térünk és megkezdjük a Nagy-Kő-hegy gerincére vezető végső kapaszkodást. Itt éppen egy meredeken leszakadó gerincélen kapaszkodunk a tető felé.

Elértük a 383 méter magas tetőn álló fedett Lokó-pihenőt. Itt érdemes megállnunk pár percre pihenni és megcsodálni az innen nyíló panorámát! A pihenőhely 2017. áprilisa óta kéktúra pecsételőhely, ne felejtsük el az itteni bélyegzőt beleütni az igazolófüzetünkbe!

A Lokó-pihenőtől egészen furcsa szögben, kelet felől látunk le a Dunakanyarra! A Dunától balra feltűnik a Fellegvár, mögötte a Visegrádi-hegység vonulatai húzódnak, egészen balra a Prédikálószék csúcsa is látszik. A jobb parton látjuk a Szent Mihály-hegy és a Hegyes-tető páros csúcsát, egészen jobbra, a mezőkön Szokolya falu széle is belelóg a képbe.

Távcsővel már a részletek is jól láthatóak. Fenn a Várhegy tetején a Fellegvár trónol, jobbra, a hegy tövében még a Salamon torony is feltűnik. A komp éppen úton van Visegrád és Nagymaros között.

Pontosan előttünk Szokolya terül el a Börzsöny lábainál húzódó mezőkön.

A vasút Nógrád és Magyarkút között óriási vargabetűkkel vág át a hegyeken a Fekete-patak folyását követve. Nógrádról délkelet felé indulva először megkerüli a Hosszú-bérc gerincét, majd északnyugat felé haladva végigmegy a Hosszú-bérc és a Nagy-Kő-hegy közötti völgyön - itt találkoztunk vele a kaszálók mellett - majd a Nagy-Kő-hegyet megkerülve ismét délnyugat felé fordulnak a vágányok, és végigoldalaznak a Nagy-Kő-hegy lábainál. Ezen a szakaszon halad éppen a kis Bzmot szerelvény.

Szokolya kicsi vasútállomása meglehetősen távol fekszik a falutól, az épületei megbújnak az erdőben.

A Nagy-Kő-hegy csúcsáról dél-délkelet felé indulunk tovább, követve a csak enyhén lejtő hosszú gerincet. Egy egyenes nyiladék keréknyomain ereszkedünk egyre lejjebb.

Lefelé a Nagy-Kő-hegyről a gerincén vezető nyiladékban

Magyarkút felé közeledve egyre szaporodnak az utunk mellett az irtásfoltok, ez a hatalmas tarvágás éppen a falu felett fekszik a domboldalban.

A Nagy-Kő-hegy egyre jobban ellaposodó gerincének végén érünk le a Keskeny-bükki-patak völgyébe. Keresztezzük a patakot aztán a kék jelzések balra rátérnek a völgy alján kanyargó földútra és Szendehely felé indulnak tovább, de nekünk kitérőt kell tennünk a másik irányba, Magyarkútra, ha pecsételni is szeretnénk az igazoló füzeteinkbe.

Az erdei makadámúton pár perc sétával érjük el az Irma-forrás szépen kiépített foglalatát.

A kéktúra bélyegzőt a szokásos dobozkában találjuk a forrás mellett az itteni kocsma kapujának oszlopára szerelve.

Pecsételés után akár be is térhetünk egy kis pihenőre a Kocsma a Pipáshoz nevű műintézménybe, ahol italok mellett egyszerűbb ételeket is elkészítenek a vendégek számára. A képen a 2008-as Szent István vándorlás csapatának egy része látható pihenés közben.

Magyarkútról visszatérünk a kéktúra útvonalára és a Keskeny-bükki-patak völgyében indulunk tovább. Régebben ez az út kötötte össze Magyarkutat Szendehellyel, néhány helyen még most is felfedezhetőek a régi burkolat nyomai. Habár a patak folyásirányával szemben haladunk, utunk csak alig-alig emelkedik.

A Keskeny-bükki-patak völgyében

A Keskeny-bükki-patak völgyében

Később a völgy egyre jobban összeszűkül, az utunk is egy picivel erősebben kezd emelkedni. Egy jól jelzett ponton jobbra térítenek bennüket a kék jelzések, a völgy aljába leereszkedve keresztezzük a Keskeny-bükki-patakot, hogy aztán a völgy túlsó oldalában meredeken felkapaszkodjunk.

Néhány percen belül kiérünk a Szendehely feletti mezőkre, ahonnan szép kilátás nyílik az alattunk elterülő falura.

Szendehely határában ennél a kis erdőszéli kápolnánál érjük el az első házakat.

A Petőfi utcán a település központja felé ereszkedve nyílik ez a szép panoráma a Naszály hosszú gerincére. Nem árt alaposabban is szemügyre vennünk, hiszen a következőkben felkapaszkodunk majd a csúcsára!

Néhány perces ereszkedés végén érkezünk meg a 2-es főút Szendehelyen átvezető szakaszához. Itt áll az útkereszteződés mellett a római katolikus templom. A barokk templom 1785-re épült fel, orgonája valamivel később, 1803-ban készült el.

Szendehelyet a Dankó Pista utcán ereszkedve hagyjuk magunk mögött. Mellettünk a Kapáskúti-patak csobog, a házak kapuihoz kis boltíves kőhidacskák vezetnek át felette.

A házakat elhagyva egy bürün keresztezzük a Kapáskúti-patakot és a bal partján továbbereszkedve érkezünk meg a Naszály lábainál húzódó hosszú völgybe.

A völgy alján futó jól kijárt földúton pár perc alatt megérkezünk a Katalinpusztai Kirándulóközpont épületeihez.

A kéktúra bélyegző kis dobozkáját az információ - erdei bolt - pénztár épülete mellett találjuk.

Ötletes információs táblák mutatják be az érdeklődőknek az erdő életét, de tanösvények is indulnak a látogatóközponttól az erdőbe.

A látogatóközpont mellé egy alig arasznyi nyomtávú kisvasutat is építettek, elsősorban a gyerekek számára. Ezen a képen a látogatóközpont épületeitől távolabb fekvő végállomása látható.

A kisvasút másik végállomása. Ugyanúgy megtalálható itt minden, mint a nagyvasúton. Még egy mozdonyfordítót is beépítettek!

A látogatóközponttól nagyjából tízperces sétával kereshetjük fel a Rockenbauer Pál kopjafát. Ott állították fel, ahol egy magányos túráján végett vetett életének a híres televíziós szerkesztő-rendező, a Másfélmillió lépés Magyarországon című, az Országos Kéktúra útvonalát bemutató 14 részes filmsorozat megalkotója.