47. túra: Bánkút - Putnok, vasútállomás
Túraleírás
Bánkútról továbbindulva ereszkedni kezdünk a Bükk-fennsík északi oldalában, majd az onnan kiágazó Verebecvár-Vásárhelykő gerincen folytatjuk az utunkat. A gerinc végén rövid kitérővel felkeressük a Dédesi várat, megcsodájuk az onnan nyíló kilátást, majd meredeken leereszkedünk a Vár-völgybe. Mályinkán rátérünk a község bekötőútjára, azon átgyalogolunk Dédestapolcsányra. Végigtúrázunk a hosszú falun, az utolsó házakat követőn érünk ki a Lázbérci-víztárolóhoz. A kéktúra végigvezet a dombok közé ékelődő tó nyugati partján, majd az Upponyi-szoroson keresztül érkezünk meg Upponyba. A Három-kő és a Köbölic-tető érintésével felkapaszkodunk az Upponyi-hegység gerincére, majd a túlsó oldalán leereszkedve érkezünk meg a Sajó széles árterére. A folyót keresztezve érünk a putnoki vasútállomásra, túránk végpontjára. Túránk a hivatalos adatok szerint 30,2 km hosszú, 620 méter szinttel. Ez nem tartalmazza a Dédesvárhoz vezető rövid kitérőt.
A Bánkúti Sícentumot elhagyva hamarosan ereszkedni kezdünk a Bükk-fennsík északi oldalában, az úgynevezett Ördög-oldalban. Innen nyílik ez a szűk kilátás a fák között az alattunk kiágazó Verebecvár - Vásárhelykő - Kisvár - Dédesvár gerincre. Pár száz lépés után rátérünk majd erre a hullámzó dombhátra és elgyalogolunk rajta a legmesszebb lévő csúcsig, a Dédesvárig.
Ereszkedő földúton az Ördög-oldal bükkösében.
Ahogy kicsit lejjebb érünk, már tölgyek veszik át a bükkös helyét.
Az Ördögoldalból kiágazó oldalgerincen indulunk tovább a Verebecvár felé. Itt szinte teljesen eltűnik a lejtés, enyhén hullámvasutazva haladunk a gerinc közelében kanyargó földúton. 2012-ben, amikor legutóbb errefelé jártam, még
jelzések voltak felfestve az út mellett álló fákra, 2015 óta azonban már ezen az úton halad az Országos Kéktúra.
A Vásárhely-kő mellett érjük el a
jelzés rövid kiágazó ösvényét. Végigsétálva rajta kijutunk a fák közül és a meredeken leszakadó domboldalból szép kilátás nyílik a hegyek lábánál fekvő Nagyvisnyóra.
A kéktúra útvonala a Vásárhely-kő és a Kisvár közötti nyeregből meredeken leereszkedik a gerincről a mellette futó Vár-völgybe, de innen már nem nagy kitérő a gerinc legutolsó csúcsa, a Dédesvár. A
jelzéseket követve kereshetjük fel a csúcson álló Dédesi vár szerény romjait.
Azonban itt nem is a romok a legfontosabbak, hanem a falak alatti kilátópontokról nyíló fantasztikus panoráma! Dél felé tekintve jól látható az eddig bejárt utunk: Legközelebb a sziklás Kisvár áll, mögötte a Vásárhely-kő és a Verebecvár erdős halma sorakozik az oldalgerincen. A háttérben a Bükk-fennsík erdő oldala húzódik, még mindig jól látszik a Bálványon álló mobol átjátszó torony és az alacsonyabb kilátó tornya is.
Egy másik sziklateraszról észak felé pillantva Dédestapolcsányt látjuk a távolban, jobbra, a kép szélén feltűnik Mályinka, a Dédesvár alatt pedig a Vár-völgy húzódik.
Közvetlenül alattunk kanyarog a mély Vár-völgy, hát, oda bizony még le kell ereszkednünk!
A
jelzéseken visszatérünk a Kisvár melletti útelágazásba és nagyon meredeken leereszkedünk a gerincről a Vár-völgybe. Az árnyas völgy alján aztán rétérünk az ott haladó szekérútra és észak felé, Mályinka irányába indulunk el rajta.
Mintegy háromnegyedórás kényelmes menettel érkezünk meg a Mályinka feletti mezőkre. Szép innen a kilátás a falura és a távolabb fekvő Lázbérci-víztározó völgyére. Ez a kép még 2012-ben készült, azóta egy kilátó épült ezen helyen, tetőszintjéről állítólag még szebb a panoráma!
Egy kis zoommal már jól látszik a víztároló is.
Mályinkát egy forrás táplálta pisztrángtelep mellett érjük el, ennek az elfolyó vize kis patakként csobog mellettünk a Dózsa György utcán, ahogy a központ felé ballagunk.
Hamarosan feltűnik előttünk a református templom és a különálló, fa harangtornya. A templom és a torony egyszerre készült el, 1785-re.
A harangtorony alulról, a templom irányából fényképezve.
A templomtól csupán pár lépés séta a pecsételőhely, a kis vegyesbolt-kocsma kombó épülete
Hosszú aszfaltos szakasz kezdődik Mályinkán, ami aztán egészen Upponyig kitart alattunk. A falut elhagyva kis dombhátra kapaszkodunk fel, innen nyílik ez a szép kilátás vissza a Dédesvárra (jobbra), a Kisvárra (középen) és a Bükk-fennsíkra (balra a háttérben).
Mályinka aszfaltos bekötőútján ereszkedik a túracsapat Dédestapolcsány felé. A lejtő alján már jól látszik a volt Serényi kastély épülete, ami pedagógus üdülőként és szociális otthonként is működött.
Utunk a kastélypark mellett visz el, itt áll a Kastély-oldal dombháta végén a Kis-kő sziklaalakzata.
Több, mint fél órát ballagunk a Dédesből és Bántapolcsányból egyesült Dédestapolcsány hosszú főutcáján, mire elérünk a település egyik végétől a másikig.
Az utolsó házak után már csak pár száz lépés és egy, az utat lezáró sorompó megkerülése után érkezünk meg a Lázbérci-víztároló partjára.
A 77 hektár felületű tavat 1967-70 között hozták létre a Bán-patak felduzzasztásával. A festő tó nagyjából 200 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik 350-400 méter magas dombok közé ékelődve. Bár elsősorban a környékbeli települések vízellátását szolgálja, a horgászok is kedvelik a tavat.
Néhány perces gyaloglás után útelágazáshoz érünk: a szélesebbik út az erdő szélső fái között indul tovább, de egy keskeny aszfaltút lenn marad a tóparton, ez a Dédestapolcsányt Upponnyal összekötő régi országút. Ez utóbbin továbbindulva folyamatosan gyönyörködhetünk a mellettünk elterülő tó látványában!
Visszapillantva még mindig mögöttünk magasodik a Bükk-fennsík erdős oldala.
Aztán egy ponton az aszfaltcsík eltűnik a víz alatt! Ez az út még a tó felduzzasztása előtt készült, és a völgy alját követte a két falu között. Ezen a ponton a
jelzések balra betérnek a fák közé és néhány tucat lépéssel felkapaszkodunk a kissé magasabban, a fák között vezető szélesebb útra.
Erről a új aszfaltútról már nincs semmilyen kilátás a tóra, de ha figyelmesen megyünk, észrevehetjük a jobbra, a tóparti horgászstégekhez levezető ösvények kezdetét.
Egy ilyen gyalogúton leszaladva a vízpartra megcsodálhatjuk a Lázbérci-víztároló elkeskenyedő északnyugati végét.
A Lázbérci-víztároló elkeskenyedő északnyugati végén
Magas sziklafalak közé érkezik később az asztaltút, itt már nincs mellettünk a tó, ez az Upponyi-szoros. A szurdokvölgy geológiai törésvonalon jött létre erózióval, meredek, mészkőkopáros oldalai sokszor a Tordai-hasadékra emlékeztetik a benne járókat.
Az Upponyi-szoros sziklafalai között vezet az utunk.
Ha felpillantunk a sziklákra, könnyen észrevehetjük a Herkópáter nevű sziklagerincen álló keresztet, mely a reformáció terjeszkedésének határát hivatott jelezni egykor. A kereszttől a Lázbérci-tó és az Upponyi-sziklaszoros páratlan panorámájában gyönyörködhetünk. Ide a szurdok alján futó útról a Csemely-patak hídjánál kiágazó
jelzés meredeken kapaszkodó ösvényén juthatunk fel.
Uppony határában aztán ismét keresztezzük a patakot egy szép fahídon. A kéktúra bélyegzőt a túlsó faluvégen találjuk, egy kéktúra útjelző oszlopára szerelve!
Uppony északi végén találjuk ezt a különös, emeletes pincesort is.
Figyelem! Itt a pincesor előtti útelágazásban egy útvonalváltozás kezdődik, amelyet még nem volt időm bejárni. Ez egy kitérőt iktat bele a korábbi útvonalba a Három-kő és a Köbölic-tető felé, és így mintegy 3,5 km-rel, tehát nagyjából egy órával megnöveli a túra hosszát és időtartamát! Ennek a kitérőnek a távja és szintemelkedése már szerepel a fenti túraleírásban! Tehát a Bánkút és Putnok közötti korábbi, nagyjából 26 km-es táv 30 km fölé hízott, kevésbé gyakorlott kéktúrázók inkább osszák ketté a szakaszt dédestapolcsányi, vagy upponyi szállással!
Turistapihenő a pincesor dombjának tövében
Uppony szélső házai után kapaszkodó kezdődik fel az Upponyi-hegység gerincére a régi kéktúra útvonalon, jelenleg már
jelzéseket követve. A falu feletti kaszálókon járva még enyhe az emelkedő, de jobbra már látszanak a megmászandó domboldalak.
Közvetlenül a gerinc előtt érjük el az erdőhatárt. Itt visszafordulva már mélyen alattunk látjuk Uppony völgyét. A távolban még innen is látszik a Bükk-fennsík. Onnan indultunk reggel a túránkra. Itt a gerincen csatlakozik bele az új útvonalán érkező
a régi útvonalba. Az új útvonal egyébként a bal oldali dombokon kerül egyet Upponyból idáig, a hegygerincig.
A gerinc túlsó oldalán leereszkedve érkezünk meg a Sajó széles árterére. A fasor mögött kanyarog a folyó, a távolban pedig már a Borsodi-dombság szélső vonulatai húzódnak. A következő, a Borsodi-dombságon és az Aggteleki-karszton átvezető túránkon fogunk arrafelé továbbindulni.
A Sajó a közúti hídról fényképezve
A Bükkön átvezető túránkat a putnoki vasútállomáson fejezzük be. A kéktúra pecsét dobozkája az állomásépület peronok felőli falára van felszerelve, a pecsét igazoló füzetünkbe való beütésével mintegy pontot teszünk a háromnapos túránk végére.
-hörpölin-
A tárhelyszolgáltató neve: | Port Kft. |
A tárhelyszolgáltató címe: | 9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 60. |
A tárhelyszolgáltató e-mail címe: | info@webtar.hu |
A honlap szerkesztőjének neve: | Horváth Béla |
A honlap szerkesztőjének e-mail címe: | horvabe1959@gmail.com |
| |
A honlap szerkesztője mindent megtesz azért, hogy az itt közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de semmiféle felelősséget nem vállal bármely, ezen információk használatából adódó kár bekövetkeztéért. A honlap adatainak használatával Ön elismeri, hogy azt csak és kizárólag saját felelősségére teszi. |
Creative Commons license: Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International |
Kérem, olvassa el a honlap Cookie Policy-jét! Fontos információkat tartalmaz! |