Egyre több kéktúrázó érzi azt, hogy az utóbbi időkben nagyon megszaporodtak az útvonalváltozások az Országos Kéktúra nyomvonalán. Ez valóban így van, egyre többször kell átfesteni a kék sáv turistajelzéseket más útvonalra. 2003 és 2006 között jártam végig először az Országos Kéktúrát, és a 2001-ben kiadott OKT atlaszainkhoz képest alig találtam változásokat az útvonalat járva. Manapság egy 4-5 éves kéktúra atlasz térképei sok helyen már köszönőviszonyban sincsenek a valósággal! Nézzük meg ezek okait, aztán próbáljunk a dolgok mélyére ásni, és elgondolkodni, tudnánk-e valamit változtatni ezen?

A honlap Útvonalváltozások fejezetét elolvasva az a tény rögtön szemet szúr, hogy a természetvédelmi területeken, nemzeti parkokban haladó útvonalszakaszokon sok évig nincs változás, a Pilisben, a Visegrádi-hegységben, vagy akár a Bükkben még keresve sem találunk sok elterelést, több évtizede kialakított útvonalon haladhatunk folyamatosan. A változások inkább a nem védett erdőterületeknél, mezőgazdasági művelés alatt álló földeknél jellemzőek. Itt általában a terület gazdái kerítik le az Országos Kéktúra (és persze más turistajelzések) útvonalát, vagy egyszerűen beszántják, és művelés alá veszik a területükön áthaladó ösvényt, földutat, ezért kell folyamatosan új utakat keresni.

Azt hiszem, jogosan merül fel mindenkiben a kérdés, hogy megtehetik-e mindezt? Jog szerint igen, megtehetik! Mindenki azt csinál a saját magántulajdonán, amit csak akar! Ha akarja, akkor bekerítheti, és ha nem szeretne idegeneket látni a birtokán, akkor ki is tilthatja azokat onnan. Én magam is belekeveredtem egy ilyen ügybe 2015-ben, amikor elhatároztam, hogy az MTSZ által 2014-ben kitalált összes OKT útvonalváltozást végigjárom, csak úgy magánszorgalomból (na, ez a történet is megérne itt a főoldalon egy posztot, talán pár héten belül sort is kerítek rá).

Az MTSZ döntése értelmében 2014-től az Országos Kéktúra felmegy a Csobánc tetejére, ami végül is nem volt rossz ötlet, hiszen nagyon szép fentről a kilátás, ráadásul még egy szép várrom is található a hegy platóján (ráadásul a várrom pecsételőpont is 2017 óta). Azonban az új útvonal kialakításakor azt a szőlők között vezető keréknyomokra helyezték, és az a hír járta akkoriban a kéktúrázók között, hogy a frissen felfestett jelzéseket valaki következetesen lekapargatta a fákról. Mivel pont akkor indultam ennek a szakasznak a bejárására, gondoltam, utánanézek ennek is.

Bele is botlottam a lekapart jelzésekbe, meg a Magánterület feliratú táblákba és pár lépés után meg is pillantottam a szőlő tulajdonosát. Elbeszélgettünk, tényleg ő volt az, aki a jelzéseket eltüntette, méghozzá arra hivatkozva, hogy nem látja szívesen a hívatlan jövevényeket, és ezt meg is teheti, hiszen az út telekkönyvileg is a tulajdonán vezet keresztül. Végül egészen összebarátkoztunk, hiszen hasonló korúak voltunk, még saját borral is megkínált, de ez lehet, hogy ez csak annak szólt, hogy megígértem, jelzem a problémát az MTSZ felé. Aztán pár hónappal később a szövetség másfelé festette fel a kéktúra útvonalát, de gondolom, előtte már egyeztetett az érintett terület tulajdonosaival.

Amióta Garancsi István, Magyarország egyik legnagyobb vállalkozója az MTSZ elnöke, nagyobb súllyal rendelkezik a szövetség, több pénze van a túrázás infrastrukturális fejlesztésére is. Hallottam, hogy még az időszak legelején megpróbálta a szövetség elérni azt, hogy valamiféle „szolgalmi jogot” jegyeztethessen be a túraútvonalakra a tulajdoni lapokon, így szorítva korlátok közé a gyakori önkényes útvonal elkerítéseket, útbeszántásokat. Mivel ez a mai napig nem történt meg, úgy látszik, a kezdeményezés nem járt sikerrel. Jól belegondolva, a magántulajdon védelme fontosabb lehet a törvényhozók szemében, mint a néhány ezernyi turista érdeke. Azt még hozzátenném ehhez, hogy az Országos Kéktúra igazolófüzetek elején is található az útvonalváltozásokra történő utalás. Lássuk hát ezeket (mert két fajta is van), először talán a 2017 decemberéig érvényben volt szöveget:

„A Kéktúra útvonalát sem a megyei bizottságok/szövetségek, sem egyéb szervezetek, illetve egyének nem változtathatják meg. Az esetleges ilyen irányú javaslatokat vagy igényeket az MTSZ Gyalogtúra Bizottságához kell eljuttatni.”

Ez eléggé ütős szöveg, de még a rendszerváltozás előtti időkből maradt változtatás nélkül ránk, amikor egy-egy állami szervezet kiskirálykodhatott a saját szemétdombján, így az MTSZ is előírhatott ilyeneket, aztán hogy mennyi foganatja volt, azt nem tudom. Mindenesetre, ahogy már írtam, akkoriban nem volt sok útvonal változtatás, tehát nem nagyon mertek szembemenni a tulajdonosok az ilyesféle megfogalmazásokkal.

Talán a tapasztalatokból okulva írták át a 2017 decemberében megjelent igazolófüzet előszavában a kiírást a következőkre:

„A tényleges túratáv, valamint a nyomvonal a füzet kiadását követően az időnként elkerülhetetlen módosítások miatt változhat. Az új nyomvonal kijelölése vagy a nyomvonal megváltoztatása minden esetben a Magyar Természetjáró Szövetség joga és feladata.”

Ez már kissé árnyaltabban fogalmaz, tulajdonképpen az MTSZ elfogadja az útvonal változtatások szükségességét, és csak az új útvonal kijelölésének jogát tartja fenn magának. Vagyis bárki lezárhatja az útvonalat, de a terelt jelzéseket nem festheti fel (és persze a régi jelzéseket sem kaparhatja le öntevékenyen).

Tehát úgy néz ki, meg kell szoknunk az Országos Kéktúra (és persze a többi túraútvonal) nyomvonalának sűrű megváltoztatását, szerencsére ez a tájékozódásban már nem okoz nagy gondot, hiszen a gyorsan elavuló papíralapú térképek mellett már több mint egy évtizede működnek az online turistatérképek, és ezek GPS-re letölthető, gyakran frissülő offline verziói is.

Személy szerint én úgy gondolom, hogy egyszer csak a végére érünk ennek a hullámnak, ki fog alakulni egy olyan nyomvonal, amely már megfelelő kompromisszum lesz a föld(erdő)tulajdonosok és a Magyar Természetjáró Szövetség között. De addig még sok időnek kell eltelni.