Tömördön az Aroma-ház az, ahová a megfáradt turista beülhet egy italra, illetve megcsappant készleteit is feltöltheti friss élelmiszerrel. A házat a kéktúra útvonaláról letérve pár perces sétával elérhetjük a falu keleti határában. Hosszabb déli pihenő után a Szent István Vándorlás csapata készülődik éppen induláshoz az udvaron.

A Fő utcán végigballagva vágunk át Tömördön, egy kis kaptató tetején érkezünk meg a római katolikus templomhoz. Előtte, a villanyoszlopon található a kéktúra pecsét egy kis fémdobozban. Mivel a középkori templomot a törökök elpusztították, Szent Ilona tiszteletére új templomot építettek, amelyet 1698-ban boltozatos, kőtornyos és két kapuval ellátottként írtak le, festett mennyezeti kazettáit is megemlítették. Akkoriban a toronyban három harang és toronyóra is volt. 1796-ban a templom egy tűzvész során jelentős károkat szenvedett, mai formáját 1890-ben nyerte el.

A Fő utcáról balra letérve egy kis fennsíkon áll a Faluház, mellette a sportpálya füves mezeje terül el. Önkormányzati engedéllyel itt lehet sátorozni a faluban. A fiammal 2005-ben ütöttünk itt tábort, használhattuk a Faluház mosdóját és a házban lévő internetes kapcsolatot minden térítés nélkül!

A Chernel család kúriája egy hatalmas parkban fekszik a falu főutcáján. Nem látogatható, de a vendégház gondnoknője - aki a könyvtáros is - ismeri a ház lakóit, és el tudja intézni a megtekintést. Én is így jutottam be a parkba 2013 februárjában, egy téli alpokaljai túrán. A kastélynak csak egy kis része lakott, sajnos kívül-belül felújításra szorul az épület, a park gondozottsága is kívánnivalót hagy maga után, de még így is sokkal jobb az állapotuk, mint sok magyar falusi kúriáé, udvarházé.

A Fő utcán továbbindulva Tömörd északi végén haladunk el a Chernel család egy kisebb udvarháza mellett. Ennek az állapota még rosszabb, mint a parkban álló nagy kúriáé, lassan már az enyészeté lesz, ha nem újítják fel néhány éven belül.

Tömördöt a Fő utca folytatásán, a régi országúton hagyjuk el (már régen elkészült a falut elkerülő új szakasz), aztán nagyjából fél órás menet végén torkollik bele a keskeny, kopott aszfaltcsík az új országútba. Innen pillantjuk meg Kincsédpuszta épületeit magunk előtt.

Az Országos Kéktúra jelzett útvonala átvág Kincsédpuszta hajdan szebb napokat látott épületei között. A Szent István Vándorlás csapata éppen áfonyára alkudozik a felvásáróknál egy régi gazdasági épület előtt.

Miután elhagyjuk Kicsédpuszta lepusztult épületeit, az Országos Kéktúra útvonala kikanyarodik a Kincsédi-mezőkön átvágó keréknyomokra. Nagyjából egy órás, szinte teljesen árnyékmentes út vár itt a túrázókra, ami a tűző nyári napsütésben bizony nem egy leányálom!

Az idő csak telik, de a mezőn átvágó földút csak nem akar véget érni! Nagyjából órányi menet végén lehet elérni az árnyékot nyújtó erdőt!

Visszapillantás a Kincsédi-mezőkről a lassan távolodó Kőszegi-hegységre. A hegyek tövéből indultunk az előző nap reggelén, bizony azóta már alaposan eltávolodtunk tőlük!

Végül az egyre kevésbé kijárt, lassan a dzsindzsába fulladó keréknyomok elérik a Szapári-erdőt és az egyik nyiladékában haladnak tovább. Ez a kép már egy késő őszi túrán készült, a borongós idő és az őszi erdő különleges hangulatot ad ennek a túraszakasznak!

A Szapári-erdőben újra leereszkedik az utunk az Ablánc-patak völgyébe, és egy kis fahídon keresztezzük is azt. Sok éven keresztül pár lépésnyire ettől a helytől, a patakmederben keresztbe fektetett betontömbökön kellett átegyensúlyozni a víz felett, de végre elkészült ez a kis híd! Innen már csak pár perc járás az Ablánci malomcsárda.

Az Ablánci vándortábor éppen az errefelé megforduló kispénzű kéktúrázóknak készült! Nagyon egyszerű körülmények között, faházakban lehet megszállni, illetve sátorhelyet is tudnak biztosítani. 2012-es árakon egy fő ezer forintért kap szállást a faházakban, vagy ötszáz forint fejenként a sátorozás! Nagyon jutányos árak, érdemes itt megszállni! További információk a tábor honlapján.

A Vándortábor után már pár lépéssel elérjük az Ablánci malomcsárda épületét. Ez a kép a 2005-ös első kéktúra bejárásomon készült, akkor a fiammal még meg tudtunk ebédelni itt, de aztán 2008-ban bezárták az Ablánci malomcsárdát, mert vizsgálatok kimutatták, hogy nem megfelelő a fúrt kút vize, és azóta sem nyitott ki újra. Kapuján hatalmas német nyelvű felirat tájékoztatja az arra járókat, hogy felújítási munkák miatt van zárva a csárda, de már sok éve nem történt itt semmi változás.

Miután pecsételtünk a csárda udvarának kapufélfájára szerelt dobozkában lévő kéktúra bélyegzővel, továbbindulhatunk az utunkon. A malomcsárda murvás parkolójából a Bük és Acsád közötti országút felé ballagva elhaladunk Erzsébet királyné fái alatt. A hatalmasra megnőtt hársakat még 1900-ban ültette az akkori ablánci molnár.

Néhány száz lépést az országút szélén teszünk meg Bük felé ballagva, aztán egy köves ösvényre fordulunk, ami eléggé meredeken megmássza az Ablánc-dombot. Ezen a túranapon ez a legnagyobb kaptatónk, körülbelül öt perc alatt elérjük a dombgerincet!

Egy jó nagy darabon még az erdő fái között haladunk, aztán kiérünk a Szeleste előtt elterülő gabonaföldek szélére. A Szelestéhez tartozó Újmajor épületei tűnnek fel a földek túlsó oldalán.

Kicsit jobbra fordulva már Szeleste házait is megpillanthatjuk a távolban. Innen még körülbelül két kilométert kell ballagnunk a falu széléig. Itt a kéktúra keréknyomokon halad a jobboldalt látható erdő szélső fái között.

Később magunk mögött hagyjuk az erdőt, és egy, a mezőket átszelő földúton indulunk tovább Szelete felé. A fák között már innen is láthatóak a falu házai.

A felsőszelestei római katolikus templom mellett érjük el a települést. A kéktúra jelzett útja némileg szokatlan módon átvág a templomkerten, így jutunk le a házak közé.