A Felsőszelestéből és Alsószelestéből 1950-ben létrejött Szeleste legfőbb nevezetessége a Festetich kastély, illetve a benne működő kastélyszálló. Az alsószelestei kastélyt 1855-ben Szentgyörgyi Horváth Ádám építtette, angol-gót stílusban. 1871-ben gróf Festetich Andor kezdte meg a kert alapjainak lerakását - a gróf az első Wekerle-kormány, majd a Bánffy kormány földművelésügyi minisztere volt. 1910-ben báró Baich Mihály kezébe került a birtok, a park a lelkes hozzáértő és tervező báró keze nyomán Szeleste jelképévé vált, 1952-től országosan védett kategóriájú.

Az Országos Kéktúra végighalad Szeleste hosszú főutcáján, ami régebben a 86-os főút falun átvezető szakasza is volt, óriási forgalommal. Mióta 2010-ben elkészült a falut elkerülő új szakasza, Szeleste újra csendes kis faluvá vált. A képen a főút mellett álló alsószelestei római katolikus templom látható. Itt térünk le főutcáról, hogy egy keskenyebb utcán a falun kívül található Ölbő-Alsószeleste vasútállomás felé induljunk tovább.

Kilátás Szeleste határából a félig lebontott tetejű tanúhegyre: a Ságra és a távoli Somlóra. A búzamező túlsó szélén a vasútállomás melletti szén-dioxid telep tartályai láthatóak. A kép eléggé erős zoommal készült! A kép készítése óta az Országos Kéktúra útvonala kismértékban megváltozott, Szelestéről továbbindulva már nem mássza meg ezt az alacsony dombot!

A falu után keresztezzük egy felüljárón az új 86-os főutat, aztán a Szelestét Ölbővel összekötő keskeny aszfaltútról ráfordulunk a vasútállomás bekötőútjára. Amennyiben itt fejezzük be a túránkat, Csorna, illetve Szombathely irányába tudunk innen elutaztni.

A vasútállomás után egy darabig még a megművelt földek mellett baktatunk, aztán egy kis kanyargás után ráfordulunk a Lőrinci-erdő nyiladékaira. Itt újra a Szent István Vándorlás csapatával haladunk a vegyes tölgyes-feketefenyvesen átvágó murvás, kavicsos keréknyomokon.

A Lőrinci-erdő feketefenyveséből egy nagyjából tízéves erdőtelepítés határára érkezünk ki, és ráfordulunk erre a széles, kavicsos földútra. Most még árnyékmentes ez az út a tűző júliusi napsütésben, de reméljük, 10-15 év múlva már itt árnyas erdőben haladhatunk!

Pihen a Szent István Vándorlás csapata az Ölbői-Nagy-erdőben, nagyjából feleúton Szeleste és Bögöt között. Az ezen a szakaszon velünk tartó szelestei polgármester mondta el nekünk, hogy itt régebben egy laktanya volt, amit a rendszerváltás után felszámoltak, épületeit és kerítését nagyrészt lebontották, csak a bejárati kapu oszlopait hagyták meg mementónak.

A földút keresztezte a volt laktanya területét, később a forgalmas 88-as utat is, majd a Váti-erdőn átvágva érte el a Bögöt előtti mezőket. A gabonaföld túlsó oldalán már fel is tűntek a falu házai.

Bögöt római katolikus temploma. A templom 1738-ban épült, Assisi Szent Ferenc tiszteletére, majd 1768-ban újjáépítették. 1913-ban készült el a jelenlegi plébániaház. A templomkert 1901-ig a község temetője volt. A nyirkos, dohos levegőjű templomukat a bögötiek 1957-ben kiásták a földből. Hetven cm magasan, összesen 460 szekér földet hordtak el a templom mellől a jelenlegi polgármesteri hivatal helyére, és felújították a templom külsejét. A templom ajtaján a század elején készült fafaragás Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázolja. Forrás

A millenniumi emlékmű parkja és faszobrai mögött jól látható Bögöt kis vegyesboltja is, ahol a kéktúra bélyegző található, az eladótól kell elkérni.

A millenniumi emlékmű három faszobra Assisi Szent Ferencet, a templom védőszentjét, valamint Szent Istvánt és feleségét, Bajor Gizellát ábrázolja. Érdekes, hogy a második bejárásomkor a három faragás még egy „Y” alakú ágas fa csúcsain, illetve törzsén helyezkedett el, de 2011 őszén már egymás mellett álltak a kis parkban.

Bögötöt elhagyva megművelt mezőkön vág át az Országos Kéktúra Porpác vasútállomás felé. A faluból induló keréknyomok egyre inkább járatlanokká válnak, később, az egyelőre még távoli erdő felé közeledve belevesznek a gazba, dzsindzsába. Ott egy igazi dzsungelharc kezdődik, ami egészen a fákig tart majd.

A Szent István Vándorlás csapata elérte az erdő előtti dzsindzsás szakaszt. Szerencsére nem volt túl hosszú ez a rész, a fáknál kiértünk egy jól kitaposott földútra.

Az erdőn átvágó földút hamarosan elérte a Bögöt és Csénye közötti aszfaltutat, ami aztán vasúti átjárókon keresztezte először a Csornára vezető vasútvonalat, aztán pár tucat lépéssel arrébb a Székesfehérvár és Szombathely közötti fővonalat is. Ez egy kitűnő pont a túrák kezdésére, illetve befejezésére, mert a keskeny aszfaltúton csak 5-600 lépés letérést jelent Porpác vasútállomása, ahol a személyvonatok megállnak. A kéktúra az aszfaltútra térve keresztezi a vasútvonalakat és továbbindul Csénye felé.

Habár a kéktúra is és az aszfaltút is Csényére tart, de amíg az országút megkerüli a Tilos-erdőt, addig a kéktúra jelzett útja letér róla és sarkos kanyarokat téve az erdő nyiladékain átvág rajta.

Kis kápolna áll Csénye határában, a kéktúra pont mellette vezet el. A falán lévő tábla szerint 2004-2005-ben újították fel.

Kis Mária-szobor áll a kápolna oltárán.

Érdekes, síkvidéki kálvária stációi vezetnek a kápolnához a Deák Ferenc utcán.

A csényei Ady Endre utcán találjuk a Benedek Elek Mesepark fából faragott játékait, a mellette lévő kis presszóban pedig akár meg is pihenhetünk.

A Benedek Elek Mesepark után már gyorsan megérkezünk a római katolikus templomhoz. Építési idejére vonatkozóan biztos forrásunk nincs, de 1646-ban feljegyezték, hogy a rábakovácsi lelkészre bízták. A templom Nepomuki Szent János tiszteletére van szentelve. Oltárképe Nepomuki Szent János megdicsőülését ábrázolja.

Csénye után sokáig, vagy fél órát kell még ballagnunk a község aszfaltos bekötőútján, mire megérkezünk Csényeújmajorhoz. A képen az országút hosszú, vagy másfél kilométeres egyenesébe fordultam éppen be.

Csénye bekötőútja később beletorkollik a Sárvárról Ikervárra vezető országútba, innen már jól látszanak Sárvár határában az ipari park épületei.

A kéktúra ráfordul a Sárvárról Ikervárra vezető főútra, itt áll az út szélén ez a csöppnyi kápolna. Az előtte lévő korlát végére van felszerelve a kéktúra bélyegzőt rejtő kis kék-fehérre festett fémdobozka. Mellette áll a korlátnak támasztva a hátizsákom, valamint a túrabotjaim.

Ha benézünk a kápolna rácsos, üvegezett ajtaján, különös fényképet vehetünk észre a belső rácsokra felszerelve. A kép alatti szöveg a következő: „Estei Mária Terézia Dorottya főhercegnő építette a Kápolnát 1911-ben”. Tehát éppen száz éves múlt a kis kápolna! A képen a hercegnő, a férje, III. Lajos bajor király és a kíséretük éppen a szomszédos Csényeújmajor főkapuján lépnek ki. Próbáljuk megkeresni a helyszínt, hol készülhetett ez a fénykép!

Hamar meg lehet találni az öreg fényképen szereplő kaput, elég átsétálni az út túlsó oldalára. Alaposan megváltozott a környezete az utóbbi száz évben, a kapu sem a régi már, de az azonosság kétségtelen: itt sétált ki több mint száz éve a főhercegnő, hogy felavathassa a kápolnát. Csak az akkor még talán új kapu öregedett meg, és a mögötte lévő majorság pusztult le gyalázatosan. Valahogy ez a pénztelenség jellemző a mai magyar mezőgazdaságra, ahogy ezen a túrán is láthattuk Kincsédpusztán és itt Csényeújmajorban is.

Sajnos az egész majorság tükrözi az öreg kapu állapotát: a lassú pusztulást, enyészetet látni mindenfelé.

Csényeújmajor főépületei egy másik nézőpontból. Ideje már továbbindulnunk innen!

Csényeújmajor után az országút keresztezi a Gyöngyös patakot, de a kéktúra még a híd előtt rátér a patak gátjára, és azon indul tovább. A távolban már láthatóak Sárvár szélső házai.

Nagyjából 20-25 perc alatt érjük el a Gyöngyös patak gátján a zsilipkapukat. Itt letérünk a gátról a jobbról érkező földútra fordulva.

Egy másik gátra rátérve érjük el Sárvár határát.

Az Esze Tamás utcán indulunk meg a házak között, de a Nádasdy Ferenc utcánál a körforgalomban jobbra térünk a jelzéseket követve. Egyenesen a jelzés indult tovább a vasútállomásra.

A kisforgalmú Nadásdy Ferenc utca családi házai között ballagunk a városközpont felé.

Nagyjából tíz perces menet végén érkezünk meg a belvárosba. Itt éppen a Városháza hátsó frontja előtt vonulunk el.

A várhoz vezető híd elejénél öreg ágyú áll őrt. Innen is jól látszik a Városháza.

Mai túránk végére értünk. A vár bejáróhídjánál állunk, itt találjuk a kéktúra bélyegzőt is egy némileg kiábrándító helyen, a nyilvános WC előterében, a bejárati rács melletti falon.