A bekerített újulat után keresztezzük az Ukk és Zalaszentiván közötti vasútvonalat, rátérünk az Ötvös és Szalapa közötti országútra, aztán bevesszük magunkat a Dergecsi-erdőbe. Az aszfaltútról való letérés után száz lépéssel érjük el a következő kéktúra pecsételőhelyet. A bélyegző dobozkája egy, a keréknyomok mellett álló tölgyre van felszerelve. Nagyon kevés már az ilyen, minden településtől távol eső erdei pecsételőpont, pedig szerintem pont ezek jelentik a különlegességet a kéktúrázásban!

A Dergecsi-erdőn is a nyiladékaiban futó keréknyomokon vág át a kéktúra, persze ennek a kis erdőfoltnak fél óra alatt el lehet érni a túlsó szélét. Útközben vettem észre ezt a kissé szokatlan formájú magaslest.

A Dergecsi-erdő túlsó szélén a kéktúra rátér a Dabroncra vezető országútra, innen pillantjuk meg először a Sümeg mögött magasodó Csúcsos-hegy (Rendeki-hegy) erdős oldalát. A kora reggeli pára éppen most emelkedik fel a mezőkről és paplanszerű réteget képez a Csúcsos-hegy előtt.

Visszatekintés az országútról a Dergecsi-erdőre. Ez volt az utolsó erdőfolt a túránkon, innen már a mezők között megyünk egészen Sümegig!

Itt is megpillanthatjuk a távolban, Dabronc házai felett a Somló sziluettjét

A dabronci országútról letérve dél felé indulunk tovább mezei keréknyomokon. Előttünk a távolban feltűntek a Balaton-felvidék legszélső dombjai, ez is jelzi, hogy lassan elérjük a Kisalföld peremét. Balra a Tátika-hegyet lehet látni, ezt később még megmásszuk, hogy feljussunk a csúcsán lévő várromokhoz.

Aztán délkelet felé pillantva egyszer csak feltűnik Sümeg vára, ahogy előbukkan a kora reggeli párából. Még nagyon messze vagyunk tőle - légvonalban is van vagy tíz kilométer a távolság, a kéktúra útján még több is - de már mágnesként vonz bennünket és a tekintetünket is. A kép nagyon erős zoommal készült!

Néhány száz lépés erejéig rátérünk a Mihályfára vezető országútra, a távolban már látható a falu templomtornya, de mi nem megyünk el odáig, a képen balra lévő jegenyefáknál lefordulunk róla, hogy ismét földútra térjünk.

Kőkereszt a mihályfai országút mellett.

Mezőkön átvezető keréknyomokon Kisvásárhely felé.

Csöppnyi kis falucska Kisvásárhely, csupán egyetlen utcája van, ezen vezet végig az Országos Kéktúra.

A kéktúra bélyegző dobozkáját Kisvásárhely fa haranglábán találjuk. Pecsételés után akár le ülhetünk egy kicsit pihenni valamelyik padra.

Kisvásárhely után ismét megművelt földek között folytatjuk az utunkat. Aztán a fák között újra feltűnik Sümeg vára, de most már jóval közelebb vagyunk hozzá.

A Sümegig hátra lévő utolsó négy kilométert országúton tesszük meg, miközben pontosan a még távoli vár felé ballagunk. Ahogy közeledünk hozzá, egyre több részletet veszünk észre rajta: először csak a falakon lévő zászlókat pillantjuk meg, a városhoz közeledve már a várban mászkáló embereket is észrevehetjük.

Aztán vagy egy órás menet végén elérjük a Sümeg határában lévő vasúti átjárót. Talán erről a helyről a legszebb a vár, érdemes megállni itt egy percre és készíteni pár fényképet.

Sümegen a város határában fekvő vasútállomás a hivatalos Országos Kéktúra pecsételőhely, az állomás pénztárában nyomják bele az igazoló füzeteinkbe a dátumos körbélyegzőt. A vágányokhoz kiballagva a peronról is látható a vár a távolban. Innen indulunk tovább, hogy a városon átvágva tovább kövessük az egész országon keresztülvezető kék jelzéseket. Itt hagyjuk magunk mögött a Kisalföld síkságát, hogy a Balaton-felvidék hegyes-dombos vidékén folytassuk az utunkat.