A sümegi nézelődésre a vasútállomásról indulunk, ugyanonnan, ahová megérkeztünk előző túránk végén, amikor a Kisalföldön átvágva értünk ide. Indulás előtt el ne felejtsünk pecsételtetni a vasútállomás pénztárában a kéktúra igazolófüzeteinkbe, mert lehet, hogy nem lesz később már kedvünk visszagyalogolni ide, a város peremére!

A vasútállomásról a Damay Kálmán utcán indulunk el a központ felé. Ezeket a turistajelzéseket az egyik útszéli villanyoszlopon láttam. Sümeg azon ritka helyek egyike, ahol egy rövid szakaszon együtt fut a négy főjelzés: a kék, piros, sárga és zöld sáv jelzés. A kis piros szárnyas bogárka egy tanösvényt jelöl, ezzel a jellel még többször találkozunk a Tátika-hegyre vezető utunkon!

A Damay Kálmán utcáról később a Lukonich Gábor utcára fordulunk, itt találjuk szembe magunkat a város református-evangélikus templomával. A református és az evangélikus egyház közösen építette és használja a templomot. Alapkövét 1936. szeptember 20-án tették le és alig egy év alatt fel is épült. Az avatási ünnepélyt 1937. szeptember 5-én tartották.

Csupán pár lépés letérést jelent a kéktúra jelzett útjáról Sümeg plébániatemploma. A török idők után a város hallatlan fejlődésnek indult, ennek a motorja az itt székelő veszprémi püspök, Padányi Bíró Márton volt. Több nevezetesség építése is a nevéhez fűződik, többek között ő építtette a város plébániatemplomát. A templom az építkezés kezdetekor lebontott középkori Szent Katalin templom helyén áll, és jóval nagyobb méreteivel feltehetően annak alapjait is fedi. A templomtorony eredeti sisakja az 1799. évi nagy városi tűzvészben leégett, és az 1800-as évek elején klasszicizáló toronysisakkal pótolták.

Éppen egy esküvő folyt a templomban, amikor ezt a felvételt készítettem. A plébániatemplom falai a hazai barokk festészet egyik legnagyszerűbb alkotásainak együttesét, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) munkáit őrzik. A festő 1759. augusztus 6-án, a templom felszentelésén való részvétele után távozott el Sümegről. Az új templom felszenteléséről kiállított és a sekrestyében őrzött irat szövege szerint a templomot Krisztus mennybemenetelének tiszteletére szentelték.

A plébániatemplom előtt áll Padányi Bíró Márton mellszobra. Az 1693-ban, Padányban született Bíró Márton 1745-ben lett veszprémi megyés püspök, de székhelyét Sümegre tette át, ezután Pázmány nyomdokain járva, fanatikus hittel harcolt a török hódoltság utáni országban már-már teljesen elvesztett katolikus vallás megerősítéséért, újraszervezéséért. Maradandó alkotásai Sümegen a plébániatemplom, a püspöki palota és a Szentháromság oszlop. Jelentősek egyházi irodalmi munkái is.

A plébániatemplomhoz tett rövid kitérő után visszatérünk az Országos Kéktúra útvonalára és a Széchenyi ucára fordulva pillantjuk meg először a háztetők felett Sümeg várát. A meredek hegytetőre épített vár uralja a várost és az egész környéket, Sümegről is számtalan helyről megcsodálhatjuk a fellegvárra nyíló kilátást. Érdemes felballagni az ódon falak közé, mi is felsétálunk majd oda, de először nézzünk inkább körül lenn a városban!

A Széchenyi utca aztán beletorkollik a városközpontba vezető Kossuth Lajos utcába, ezen indulunk tovább a kék jelzéseket követve. Innen csak pár lépés kitérőt jelent a püspöki palota megtekintése. Padányi Bíró Márton püspök építtette, egy korábban már itt állott kúria alapjainak felhasználásával. Végül 1755-ben készült el az elegáns, négy tornyos, zárt udvaros, kápolnát is magába foglaló rezidencia. A püspök az építkezésre és az épület berendezésére mintegy 100.000 forintot fordított. Innen is jól látható a magasan fölénk tornyosuló vár.

A sümegi palota építéstörténete azonban nem zárult le. 1770 körül copf stílusban építették át a nyugati homlokzatot, így íves, volutás homlokzati díszítést kapott a parkra néző oldal. Ez időben már csak nyaralni, illetve vadászni jártak az egyházmegye elöljárói Sümegre. A következő átalakítás az 1830-40-es években, klasszicista stílusban történt, ekkor nyerte el ma látható formáját a nyugati homlokzat középső szakasza. A palota a 19. század második felétől tovább egyszerűsödött azáltal, hogy a zárterkélyek toronysisakjait és az északkeleti saroktornyot elbontották.

A püspöki palota mellett áll a volt ferencesrendi kolostor és a vele egybeépített templom. A sümegi ferences templomot és kolostort Széchenyi György veszprémi püspök (1648-58) alapította. Püspökké történt kinevezése után 8 nappal kérte a szalvatóriánus rendtartomány káptalanját, hogy legalább két atyát küldjenek Sümegre, „akik Isten népének szolgáljanak”. Az első szerzetesek P. Sümegi Bonaventura és P. Szegedi István voltak, akik a várban laktak addig, amíg a kolostor elkészült. A templom fölszentelésére 1654. szeptember 29-én került sor.

A templom főoltára a Dunántúl egyik legszebb barokk emléke. A félköríves alaprajzot követő, gazdag faragással és aranyozással díszített oltárt Acsády Ádám püspök (1725-1745) megbízásából egy kármelita szerzetes testvér, Richter Ferenc Domonkos készítette 1743-ban. A münsteri származású szobrász mesterien látta el feladatát. A nagyméretű csavart, illetve korintuszi oszlopok, a csipkeszerű rácsdíszek, az angyalkák által tartott, könnyedén omló drapériák, a kegyszobrot magában foglaló díszes trónus, az oltár alkotójának rendkívüli tehetségét és a mecénás püspök bőkezűségét dicséri.

Érdemes egy kicsi még elnézelődni a püspöki palota és a ferences kolostor környékén, hiszen ez Sümeg ódon belvárosa, keskeny, a Várhegyre kapaszkodó utcácskákkal, öreg házakkal. A képen a Széchenyi István tér házsora látható.

Ha fel szeretnénk menni a várba, akkor célszerű a püspöki palota előtti térről a Várhegy oldalába felkapaszkodó Vak Bottyán utcán továbbindulni, mert ennek a végén kezdődik a Várhegyet szerpentinszerűen körbejáró feljáróút. Mi is meglátogatjuk majd a várat, de csak egy kicsit később, először nézzünk még szét a városban!

A Kossuth Lajos utcára visszatérve és a központ felé továbbindulva hamarosan megpillantjuk az út bal oldalán a Kisfaludy Sándor gimnáziumot. Az épület előtt Ramassetter Vince szobra áll, aki a XIX. század közepén polgármesterként sokat tett a sümegi iskolaügy érdekében: az elemi iskola négy osztályossá szervezését, elemi iskolai leányosztályok létrehozását szorgalmazta, valamint az óvoda számára telket és házat ajándékozott. Vagyona nagyobb részét Sümeg városára, az oktatási és egészségügyi intézmények fenntartására hagyta.

A Kossuth Lajos utcán végigballagva érjük el Sümeg központi terét, a Flórián teret. Itt található a buszállomás, ha vonat helyett távolsági busszal utazunk Sümegre, akkor ide érkezünk meg. Mi innen indulunk neki a Várhegy kaptatójának.

A szabályos csonkakúp formájú Várhegyre felkapaszkodó kövezett feljáróút a hegy délkeleti oldaláról indulva és az óramutató járásával ellentétesen emelkedve szinte teljesen körbejárja a hegyet! Az északi oldalról feltekintve még magasan felettünk vannak a várfalak. Nagyjából itt lehetünk a kaptató felénél.

További kimerítő hegymászás végén pillantjuk meg magunk előtt a vár bejárati kapuját. Most már egyáltalán nem csodálkozunk azon, hogy várat a története során a törökök soha nem tudták elfoglalni. Ide még békében is nehéz dolog feljutni, hát még akkor, ha bentről még lőnek is az emberre! No, de haladjunk sorjában a vár történetével!
A hagyományok szerint már Koppány vezér idejében egy várszerű erõdítmény állt itt, ahol a templárius lovagok megtelepedtek, aztán a Várhegy déli oldalán 1210 körül vetették meg a mai vár alapjait.

A kaputól visszapillantva látjuk csak, milyen magasra kapaszkodtunk fel!
A várat először 1292-ben említik az oklevelek, de akkor inkább csak egy lakótorony állhatott a hegytetőn. A XV. század közepén Unyomi Miklós várnagysága idején és irányításával kezdődött meg a vár kiépítése. Ebben az időben építették meg a külső és belső kaputornyokat, a kettő közötti pártázatos várfalat, és ekkor került Vetési Albert püspök címerköve is a korai vár kapuja fölé. Elkészült a kapu mögötti falszorosban a gótikus kápolna, az alsó vár feletti sziklaperemen pedig az emeletes palota.

Itt már áthaladtunk az alsó kapun, és a várfalak között kapaszkodunk tovább a belső kapu felé.
Sümeg várát a török először 1544-ben ostromolta meg, aztán Veszprém várának elfoglalásától, 1552-től, mintegy kétszáz éven át Sümeg volt a püspökség székhelye, ezért Köves András püspök megkezdte az ostrom során megsérült vár ujjáépítését. A vár északi oldalán belső falakat emeltek, és az északi fal védelmére megépítették a Köves-bástyát. Elkészültek az északi és keleti várfal mögötti ágyúállások, a palotát is megerősítették.

Éppen a várjátékok idején látogattuk meg a várat, kosztümös előadás folyt a várudvaron.
A vár története elég viharos volt azokban az időkben a törökök nélkül is. Többször ostromolták egyéb hadak, csellel el is tudták foglalni. A vesztett szentgotthárdi csatából 1664-ben erre visszavonuló török sereg megostromolta a várost, ekkor a vár ki is gyulladt. A vár helyreállítása Sennyei István püspök nevéhez fűződik, aki felépíttette a kaputoronynál levő és róla elnevezett Sennyei-bástyát. A város is hamar felépült, és az 1660-as évek második felében már ismét itt tartották meg a megyegyűléseket.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca során Vak Bottyán vezéreinek, Balogh Ádámnak és Sándor Lászlónak önként hódolt meg a vár õrsége, amely a dunántúli kurucok fontos utánpótlási helye lett. Heister tábornok foglalta vissza 1709-ben császári csapatokkal. Aztán Sümeg várát is utolérte a magyar várak sorsa: 1713-ban a várat az osztrák csapatok hadgyakorlat ürügyén felgyújtották és használhatatlanná tették. Ettõl kezdve a tetõ nélküli falak pusztulásnak indultak.

Habár a vár régészeti feltárása Kozák Károly régész, helyreállítása pedig Koppány Tibor építész vezetésével 1957-64 között megtörtént, és nagyon szépen helyreállították a középkori várfalakat, mégsem csak a várat és a színházi előadást érdemes megcsodálni, hanem a várfalakról elénk táruló egészen fantasztikus panorámát is! Déli irányba tekintve már jól látszanak a távolban a Balaton-felvidék tanúhegyei, balról jobbra haladva a Csobánc, a Tóti-hegy, a Gulács és a Szent György-hegy. Innen nézve a Badacsony szerényen félig elbújik a Szent György-hegy mögé. Egy YouTube animációt ajánlanék még, ami a XVII. századi, még épségben álló várat mutatja be.

Közvetlenül a várfalak alatt terül el Sümeg belvárosa. A kép jobb alsó sarkában jól látható a püspöki palota, mellette a ferencesrendi kolostor épülete és temploma tűnik fel. A távolban, a mezőkön túl kezdődnek a Balaton-felvidék hegyei-dombjai, mi arrafelé indulunk túránkon tovább. Jobbra középen a Tátika-hegy látható, azt még ráadásul meg is másszuk a későbbiekben!

Mielőtt azonban nekivágnánk következő túránknak, érdemes körbesétálni a Várhegyet! Ebből az irányból talán a legszebb a rálátás a fellegvár romjaira, hiszen csak az utóbbi időkben kezdett el terjeszkedni Sümeg ebben az irányban. Jól látszik innen a várhoz meredeken felkapaszkodó, szerpentinező feljáróút is. Balra a mezőn a Váristálló (Püspöki lovarda) karámjának sarka, jobbra a Hotel Kapitány parkjának széle is feltűnik a képen.