|
|
|
11. túra: Keszthely - Tapolca
Túraleírás
A keszthelyi vasútállomásról indulva a vasúttal párhuzamos úton átgyaloglunk Gyenesdiásra, majd rövid kitérőt teszünk a hegyek közé indulva a Nagy-mezőre és a Varsás-hegyen álló Festetics kilátóba. A Pórak-háti-völgy földútján felkapaszkodunk a gerincre és leereszkedünk a túlsó oldalán Vállusra. A Barbacsi-erdőn keresztül érkezünk a szőlőskertek közé, és megmásszuk a Kő orra kilátópontját. Innen ismét ereszkedés jön: az erdőben, majd a szőlők között jutunk le Lesenceistvánba, onnan pedig aszfaltúton átgyaloglunk Tapolcára. Túránk 26,8 kilométer hosszú lesz 505 méter szintemelkedéssel.
A Helikon-park fősétányának végén az Országos Kéktúra balra fordul, hogy északkelet felé induljon tovább a vasúttal párhuzamos Kazinczy utcán, de ha pecsételni is szeretnénk az igazolófüzetünkbe, akkor egy rövid kitérőt kell tennünk a vasútállomásra, ahol a pénztárban ütik bele a füzetünkbe a dátumos körbélyegzőt.
A vasútállomás szinte a Balaton-parton áll, a víztől csak egy keskeny park választja el. Mivel az Országos Kéktúra ennél közelebb már nem fog kerülni a tóhoz - habár kilátásunk lesz még rá sokszor -, ha időnkből futja rá, sétáljunk le a tópartra! Ezt a legegyszerűbben úgy tehetjük meg, ha az állomásról visszaballagunk oda, ahol a Helikon-parkból kiléptünk, aztán az úton és a vasúti síneken átkelve egy aszfaltozott sétányon indulunk a Balaton felé. A tópartra a Hullám Szálló öreg épületénél érünk ki, érdemes tudnunk róla, hogy ő volt a Balaton egyik legelső szállodája!
A Balaton partjára leérve feltűnik előttünk a strand épülete. Ha elfog bennünket a dejá vu érzése, hogy valahol már láttunk ilyen stílusú házakat, akkor nem tévedünk! Ugyanolyan stílusban épült ugyanis a keszthelyi strand főépülete, mint a hévízi Tófürdő kapui és házai!
Továbbsétálva kijutunk a hajókikötő mólójára. Érdemes itt is körülnézni, mert nagyon szép kilátás nyílik innen az egyelőre még távolinak tűnő Keszthelyi-hegységre is. Pedig nem vagyunk már távol tőle, sőt, ezen a túranapon át is kelünk a vonulatain, hogy a hegység mögött fekvő Tapolcán fejezhessük be a túránkat!
A mólóról továbbindulva vagy félórás, meglehetősen unalmas út végén érjük el a vasúttal párhuzamosan futó utcán Gyenesdiás határát. Tényleg nagyon egyhangú ez a rész: jobb oldalon a vasút töltése zárja el folyamatosan a Balatonra nyíló kilátást, bal oldalon pedig Keszthely családi házai, apróbb panziói sorakoznak az út szélén. Szerencsére itt újra látótérbe kerül a Keszthelyi-hegység, itt már jóval közelebb vagyunk hozzá, mint a keszthelyi mólón és innen már nem veszítjük szem elől!
Ráfordulunk Gyenesdiás legszélső utcájára és néhány perc alatt elsétálunk rajta a 71-es út körforgalmáig. Itt áll Attila, Isten ostora faragott faszobra.
Meglehetősen szokatlan látvány egy körforgalom kietlen pusztaságában egy turistapihenő, de itt valóban azt találunk Attila szobrának közelében! Mivel már elég sokat kutyagoltunk idáig a keszthelyi vasútállomástól, akár le is ülhetnek pár percre pihenni azok, akiket nem zavar különösképpen a forgalom zaja és a benzingőz.
A körforgalom után folytatjuk utunkat Gyenesdiás szélső utcáján, a Faludi utcán, ahol csak a jobb oldalon állnak házak, a bal oldalon már a mezők nyújtóznak. Néhány perc múlva furcsa emlékművekhez érkezünk: a totemoszlopszerű fafaragást Gyenesdiás nagyközség önkormányzata állíttatta az ezen a helyen állott, de a török időkben megsemmisült Falud település emlékére, a bal oldali fakeresztet pedig egy helybéli, Bujtor Bálint ajánlotta fel ugyanerre célra. A totemoszlop mellett jobbról már látható a legközelebbi uticélunk: a Varsás-hegy csúcsán álló Festetics kilátó!
Hamarosan magunk mögött hagyjuk Gyenesdiás házait és egy keskeny erdei úton érjük el a Keszthelyi-hegység szélső vonulatának lábait.
Kicsit később az aszfaltút egy hajtűkanyarral szinte teljesen visszafordul, itt tér le róla az Országos Kéktúra, hogy folytassa útját a hegyek közé, de ha van egy kis időnk, akkor érdemes elballagni az úton a csupán néhány percnyire lévő Nagy-mező tisztására. Itt pihenőpadok, asztalok várják a fáradt turistákat, de nyáridőben a büfé is nyitva szokott lenni hétvégenként.
A Nagy-mezőről már egészen közelinek látszik a Varsás-hegyen álló Festetics kilátó, és valóban: innen már pár perc alatt felkapaszkodhatunk a hegyre tartó ösvények valamelyikén a toronyhoz! Nem szabad kihagyni, ugyanis csodálatos körpanoráma nyílik a kilátótorony legfelső szintjéről Keszthelyre, a Balatonra és a Keszthelyi-hegységre is!
Rövid, de erős kaptató végén érkezünk fel a Nagy-mezőről a kilátóhoz.
A Festetics kilátóból letekintve már mélyen magunk alatt látjuk a Nagy-mező tisztását.
Kissé távolabb tekintve Gyenesdiás és mögötte Keszthely terül el a síkságon. Jól látható a Balaton medencéjének sarka is a kép bal oldalán.
Egy jó távcsővel már sok részletet ki lehet venni a távoli Keszthelyből. Jól látszik például a Festetics kastély épülete is a kilátóból!
Ha a másik irányba - északnyugat felé - fordulunk, akkor a Keszthelyi-hegység vonulatait pillantjuk meg. Érdemes ebben az irányban is körülnézni, mert errefelé fogjuk majd az utunkat folytatni. Lenn, a völgyben húzódó hosszú tisztás szélén vezet majd az utunk, ahogy egyre feljebb kapaszkodunk a dombok közé. Habár a Keszthelyi-hegység csúcsai csak 300-400 méter magasak, a csipkés gerincek és az erdőborította hegyhátak miatt egészen középhegységi a táj, úgy érezzük, akár a Mátrában, vagy a Bükkben is lehetnénk!
A Festetics kilátóból leereszkedve visszatérünk az Országos Kéktúra útvonalára és hamarosan megérkezünk annak a hosszú rétnek a sarkára, amit már a kilátóból is észrevettünk. A jól kijárt keréknyomok a rét jobb szélén vezetnek egy fás-bokros erdősáv mögött.
A hosszú rét végén a keréknyomok kettéágaznak: a jobbra térő úton a Keszthelytől egészen eddig a pontig velünk tartó piros jelzés indul tovább a Büdöskúti-völgyben, mi balra térünk, hogy a Pórak-háti-völgyben kapaszkodjunk tovább a még távoli hegygerinc felé.
Egyre magasabbra kapaszkodva a Pórak-háti-völgyben kissé távolabb kerülnek tőlünk az utunkat kísérő dombgerincek, jobban kinyílik a tér körülöttünk és régi irtások, meghagyott erdőfoltok között folytatjuk az utunkat.
Nagyjából egy órával a Nagy-mezőről való indulásunk után érjük el a gerincen kanyargó kopott aszfaltutat. Rátérünk és egy keveset még emelkedve rajta átbukunk egy dombtetőn.
Az aszfaltútról letérve egy, a korábbihoz megszólalásig hasonló földúton folytatjuk az utunkat, most ugyanolyan enyhén ereszkedve, mint ahogy az előbb felkapaszkodtunk a dombhátra. A ritkított tölgyesben nagyon kellemes séta túránk ezen szakasza!
Az ereszkedés végén egy kis horhos tűnik fel az utunktól jobbra, a völgy alján. Ebbe kell leereszkednünk és ott folytatjuk az utunkat, de pár lépés után a szurdok kiszélesedik, aztán hamarosan magunk mögött hagyjuk az erdőt is.
Az egyre inkább kinyíló völgyből a kéktúra felkapaszkodik arra az útra, amin a gerincen már ballagtunk pár percig, erre rátérve pedig néhány lépés után feltűnnek előttünk Vállus szélső házai. A házak felett jól látszó hegyvonulat bal oldali, legmagasabb tagja a Tátika-hegy, amit még két nappal korábban másztunk meg. Légvonalban körülbelül nyolc kilométerre lehetünk tőle, de a kéktúrát járva azóta jöttünk vagy negyvenet! A faluvégi helységjelző táblánál egy kéktúrázó pár fényképezkedik éppen, ez egy elfogadott igazolási mód akkor, ha nem tudnak pecsételni az adott településen.
Vállus meredeken ereszkedő főutcáján éppen előttem ballag most az a kéktúrázó pár - név szerint Márti és Péter - akik pár perccel korábban a falu végén a helységnév táblája mellett lefényképezték egymást. A templom alatti, már régóta zárt vegyesboltnál persze megtaláltuk a pecsétet, de ezt még nem tudhattuk a faluvégen, ezért készítették el magukról a már említett felvételeket. Pecsét híján az ilyen fényképeket is elfogadja igazolás gyanánt az MTSZ. A távolban még most is látható a Tátika-hegy.
Pecsételés után behúzódtunk a templom szélárnyékába, hogy az aznapi meglehetősen hideg, éles szél elől menedéket keressünk, itt vettük észre ezt a kissé eldugott Szent István szobrot.
A templomtól továbbindulva érkeztünk meg a buszfordulóba, itt pedig Rákóczi Ferenc fából faragott mellszobrát pillantottuk meg.
A buszforduló után már hamarosan magunk mögött hagyjuk Vállus utolsó házait és megkezdjük a kapaszkodást a Barbacsi-hegy oldalában. A hegyoldalból északnyugat felé tekintve feltűnik a távoli zalaszántói Sztúpa is. Vagy nincs is olyan távol? A térkép szerint nagyjából kilenc kilométerre lehetünk mindössze tőle! Tátika várához hasonlóan két nappal ezelőtt jártunk ott, és azóta már vagy harmincöt kilométert jöttünk az Országos Kéktúra útvonalán! Csak persze tettünk közben egy óriási vargabetűt Hévízre és Keszthelyre!
Kapaszkodás a Barbacsi-hegy oldalában. Itt már ötfős volt a kis csapatunk, mert a templom alatti pihenőpontunkon összeakadtunk egy másik kéktúrázó párral is, és együtt indultunk tovább a pihenő végén.
A Barbacsi-hegy túlsó oldalán leereszkedve érkezünk meg a Lesencefalu feletti szőlőskertek közé. Itt aztán kinyílik előttünk a panoráma és megpillantjuk magunk előtt a Tapolcai-medencében álló tanúhegyeket: a Szent György-hegyet (balra) és a Badacsonyt (jobbra). A kettő között a Gulács szabályos kúpja emelkedik. Csodálatos belépő ez a tanúhegyek világába! Érdemes itt megállni egy-két percre és gyönyörködni a kilátásban, de induljunk aztán tovább, mert pár perc múlva lesz ez még szebb is!
Ha észak felé pillantunk, észrevesszük a Kő orrát. A szőlők, présházak között kapaszkodva ennek a hegynek a jobb oldali válla lesz következő uticélunk. Onnan, mint egy páholyból a teljes Tapolcai-medence belátható! Induljunk hát!
Az előző kilátóponttól nagyjából negyedórás, egyre keményebb kapaszkodással érünk fel a Kő orra vállára. Itt érdemes hosszabb időre is megállni, mert ettől a látványtól nagyon nehéz elszakadni! Erről a pontról az egész Tapolcai-medence belátható, a tanúhegyek szinte csak karnyújtásnyira vannak tőlünk! Alattunk a lesenceistvándi szőlőskertek húzódnak, a távolban középen a Szent György-hegy és a Badacsony áll, a Gulácsot innen teljesen eltakarja a Szent György-hegy, viszont jó a rálátásunk a szigligeti dombokra is.
Nyugat felé tekintve alattunk terül el Lesenceistvánd, oda fogunk leereszkedni a Kő orráról, az előtérben középen a Mária kápolnát láthatjuk. A falu mögött kezdődik a Tapolcai-medence síksága, a távolban jobbra a névadó Tapolca is feltűnik a jellegzetes „Y házakkal”. A város mögött balra a Hegyesd szabályos kúpja látszik a tetején a várromokkal.
A Kő orráról meredeken kezdünk ereszkedni egy erdei ösvényen, aztán itt is elérjük a szőlőket, présházakat és egy keskeny aszfaltútra térve a lejtés is megszelídül. Lassan elérjük a Máté-kutat (az úttól balra állnak a pihenőpadok), most már egyenesen Lesenceistván felé ereszkedünk és a távolban középen megpillantjuk a Csobáncot is.
Lesenceistván központjába érkezünk, a római katolikus templomhoz. Itt térünk rá a Kossuth Lajos utcára, amin aztán átsétálunk a szomszédos Lesencetomajba.
Lesenceistvándtól már végig aszfalton haladunk egészen Tapolcáig. Először egy alig használt bekötőúton megyünk át Lesencetomajba, majd annak a falunak a bekötőútján a Tapolcára vezető országútig. Nincs semmi látnivaló ezen a hosszú, teljesen sima szakaszon, csak a medence tanúhegyei. Erről a pontról például a Szent György-hegyre és a Badacsonyra nyílik szép kilátás.
Egy-két helyről jól látszik a Csobánc is, de ez a hegy még messze van tőlünk, ez a kép is erős zoomal készült!
Régebben egy árnyat adó nyárfasor szegélyezte a Tapolcára vezető forgalmas országutat, de ezt sajnos 2010-ben kivágták. Ez a kép még 2009-ben készült, a második kéktúra bejárásomon, akkor még a fák árnyékában haladhattam, most azonban már minden árnyék nélkül kell megtenniük a túrázóknak a Tapolcáig hátralévő kilométereket. Kár a szép nyárfasorért, és ráadásul nem telepítették újra!
Tapolcára megérkezve a Keszthelyi úton indulunk el a városközpont felé, és pont az út végén tűnik fel előttünk a Csobánc. Még most is távol vagyunk ettől a tanúhegytől - az utolsó lesz azok közül a hegyek közül, amiket túránkon a továbbiakban felkeresünk -, ez a kép is erős zoommal készült.
-hörpölin-
|
|
|
|
| A tárhelyszolgáltató neve: | Port Kft. |
| A tárhelyszolgáltató címe: | 9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 60. |
| A tárhelyszolgáltató e-mail címe: | info@webtar.hu |
| A honlap szerkesztőjének neve: | Horváth Béla |
| A honlap szerkesztőjének e-mail címe: | horvabe1959@gmail.com |
| A honlap szerkesztője mindent megtesz azért, hogy az itt közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de semmiféle felelősséget nem vállal bármely, ezen információk használatából adódó kár bekövetkeztéért. A honlap adatainak használatával Ön elismeri, hogy azt csak és kizárólag saját felelősségére teszi. | |
 Creative Commons license: Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International | |
| Kérem, olvassa el a honlap Cookie Policy-jét! Fontos információkat tartalmaz! | |