|
|
|
13. túra: Badacsonytördemic - Szentbékkálla
Túraleírás
Túránkat a badacsonytördemici vasútállomáson kezdve megmásszuk a Badacsony fennsíkját, majd a fennsíkon érintjük a Ranolder keresztet, a Hertelendy emléket és a hegytetőn álló Kisfaludy kilátót. A Badacsonyról a Kőkapu sziklaszorosán keresztül ereszkedünk le, majd a szőlők között átvágva érjük el a Gulács lábait. Ezt a hegyet nem másszuk meg, csak a válláig kapaszkodunk fel, innen leereszkedünk Káptalantótiba. A faluból a Csobánc felé vesszük az útirányt, a kéktúra útvonaláról tett rövid kitérővel felkapaszkodunk a tetejére, megnézzük az onnan nyíló panorámát és a várromokat, majd a Láz-tető nyergén keresztül érkezünk Mindszentkállára. Innen továbbindulva útbaejtjük Kőtengert, és megérkezünk Szentbékkállára. Mostani túránk a hivatalos adatok szerint 25,3 kilométer hosszú, 1040 méter emelkedővel. A távot és leginkább a szintet figyelembevéve eddigi túráink közül ez a legnehezebb, habár nagyon látványos!
Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomás. A vasútállomás kéktúra pecsételőhely, sőt kéktúra szakaszhatár is, tehát ne felejtsünk el itt kétszer is bélyegezni az igazolófüzetünkbe! Ha a pénztár zárva van, akkor bélyegzést a forgalmi irodában kaphatunk az állomás dátumos pecsétjével.
Az állomásépület peron felőli falán elhelyezett emléktábla a kéktúrát és a kéktúrázást meghirdető vasutas természetjárókról emlékezik meg. A Budapesti Lokomotív Sportkör Természetjáró Szakosztálya – Bokody József, Forgó János, Thuróczy Lajos és dr. Vízkelety László kezdeményezésére – 1952 januárjában hirdette meg tagjai számára a Tapolcától Tolvajhegyig terjedő, összesen 25 szakaszra osztott, 852 km-es útvonalat. Egy évvel később, 1953-ban jelent meg az első Kék-túra füzet, a Lokomotív Sportkör 12 oldalas kis kiadványa. Később a mozgalom szervezését átvette az MTSZ.
A vasútállomástól a Zöldfa utcán indulunk tovább és pár perc alatt elérjük Badacsonytördemic főutcáját, a Hősök útját. Talán 150 lépésnyit ballagunk csak rajta, hogy aztán rátérjünk a Badacsony oldalában kapaszkodó Rodostó utcára. Ezen a rövid szakaszon készítettem ezt a felvételt.
A Rodostó utca meredeken fut neki a hegyoldalnak, és hamar megérkezik a szőlőskertek, présházak közé. Kanyarogva emelkedik egyre feljebb, hol egy kicsit megpihenve, hol egy kicsit meredekebbre váltva, egy pontjáról visszapillantva nyílik ez a szép kilátás a Szent György-hegyre. A képen is látható, hogy itt még nagyon az emelkedő elején járunk, hiszen alig vagyunk valamivel a Tapolcai-medence szintje felett!
Továbbindulva a kertek között kanyargó keskeny, alig egy autónyi szélességű aszfaltcsíkon még magasan felettünk látjuk a fennsík peremének bazaltszirtjeit.
Utunk néhol több méter mélyen belesüllyed a hegyoldal löszös talajába. Itt különösen figyelni kell az egyáltalán nem csekély autóforgalomra, ezen a szakaszon mindig a gyalogos kénytelen kitérni az autók elől arra az oldalra félreállva, ahol van éppen egy kis hely.
Nagyjából 20-25 perces kemény kaptatóval érkezünk fel a legmagasabban fekvő kertek közé, itt a házak mögött közvetlenül kezdődik a Badacsony bazaltsipkája, és állnak annak a töredezett peremén a bazaltsziklák. Tehát még csak itt kezdődik a fennsíkra vezető hegymászás java!
A szőlőskertek között indul felfelé a fennsíkra a Bujdosók lépcsője. Egy régi turistakönyvem szerint összesen 464 bazalt lépcsőfokon felkapaszkodva érhetjük el a Badacsony platóját, közben pihenőhelyek vannak kialakítva, amik Bercsényi Miklósról, Mikes Kelemenről és Czinka Pannáról vannak elnevezve. A lépcsősor korábban átvezetett a Rodostó turistaházon is, de mióta azt bezárták, meg kell kerülni kívülről, egy ösvényen a bekerített telket.
Ha oldalra pillantunk kapaszkodás közben a meredek lépcsősoron, időnként feltűnnek a fák lombjai között a fennsík peremének bazaltsziklái, és a sziklák felaprózódásával keletkezett kőgörgelékek.
A meredek kapaszkodás hirtelen ér véget, ahogy felérünk a fennsík peremére és megpillantjuk magunk előtt a Czinka Panna pihenőt. Ahogy a fára festett jelzések is mutatják, az Országos Kéktúra itt jobbra tér, hogy a plató peremén folytassa az útját, az óramutató járásával ellentétes irányban körbejárva a kerek hegytetőt, de ha van időnk, akkor érdemes innen egy rövid kitérőt tenni a kék háromszög jelzésen a Tördemic-kilátóhelyre.
Csak elég szűken nyílik kilátás északnyugat felé a Tördemic-kilátóhelyről, de éppen látjuk a Szent György-hegyet, és a Badacsony lábánál elterülő Badacsonytördemicet. Érdekesség, és nekem is csak otthon ennek fényképnek a nézegetése közben tűnt fel egy apró „pörsenés” a Szent György-hegytől balra, messze a távolban. Ránagyítottam a képre, térképen is utánamértem, az bizony a sümegi Vár-hegy! Négy túranappal korábban onnan indultunk erre a balaton-felvidéki túrára!
A Czinka Panna pihenőtől az Országos Kéktúra dél-délkelet felé indul meg a fennsík peremén - itt sajnos a fák miatt nincs semmiféle kilátás - és néhány perc alatt elérjük a Ranolder kereszt tisztását. A képen is látható, hogy a hatalmas kőkereszt pont a fennsík peremén áll, és akár le is telepedhetnénk a kereszt mögött, a tisztáson kiépített pihenőpadoknál, de érdemes először megnézni a kereszttől nyíló panorámát!
Ha a keresztet megkerüljük, akkor vesszük csak észre, hogy a tövéből pár lépcsőn leballagva egy kilátóteraszra juthatunk le, innen készítettem ezt a felvételt a fölém magasodó keresztről. A keresztet egyébként Ranolder János veszprémi püspök építtette, aki a hagyományok szerint nagy világjáró volt, és amikor egy utazásáról hazatért, akkor állíttatta a hatalmas kőkeresztet a Badacsony peremén, melynek nagyobb elemeit állítólag 40 ökör vontatta fel a 400 méter magasan lévő, élesen letörő sziklapárkányra. A helyiek szerint a kereszt megvédi szőlőültetvényeiket.
A kereszt alatti kilátóteraszról csodálatos panoráma nyílik a Balaton nyugati medencéjére. Alattunk Badacsonylábdihegy terül el, a Balaton túlsó partján feltűnnek a fonyódi dombok, túl azokon pedig messze belátni Somogyba. Alig 300 méter magasan vagyunk a Balaton tükre felett, de úgy érezzük, mintha sokkal magasabbról pillantanánk le a tóra!
Nyugat felé tekintve még mindig képben marad a Balaton, de feltűnnek a szigligeti dombok is, figyelmesen nézve őket jobbról a második dombtetőn még a várromokat is megpillanthatjuk. A dombok mögött, a Tapolcai-medencén túl a Keszthelyi-hegység vonulatai húzódnak, pár túranappal korábban onnan ereszkedtünk le a medence síkságára.
Egy kis zoommal már sokkal közelebb hozhatóak Szigliget várának romjai! Pár órával ezelőtt még onnan néztünk a Badacsony felé!
A második Országos Kéktúra bejárásomon sátorral túráztam végig a Balaton-felvidéket és éppen úgy jött ki a lépés, hogy az éjszakát a Ranolder kereszt mögötti tisztáson felvert sátramban töltöttem. Ezért aztán a kereszt alatti kilátóteraszon üldögélve vártam ki az esét, és jóval naplemente után készítettem ezt a felvételt Szigliget környékéről.
A Ranolder keresztttől továbbindulva egy ideig még a Badacsony peremén halad a kéktúra, aztán az Egry József kilátóponttól jócskán szintet vesztve leereszkedik a Hertelendy emlékkőhöz. A XIX. század végén és a XX. század elején a tópart fejlesztéséért sokat tevő Balatoni Szövetség állíttatta ezt a követ Hertelendy Ferenc (1859-1919), Zala vármegye főispánja emlékére 1927-ben. Hertelendy a Balatoni Szövetség elnöke is volt, ebben a minőségében kapcsolatait is felhasználva sokat tett az északi vasútvonal kiépítése érdekében, ami megnyitotta a Balaton északi partját a turizmus fejlődése előtt.
A Hertelendy emlékkő alatti sziklateraszról északkelet felé, a Balaton hosszában nyílik szűk kilátás. A hegy lábánál Badacsonytomaj fekszik a tóparton, a tó északi partja pedig egészen a távolban már csak éppen kivehető Tihanyi-félszigetig jól követhető.
A Hertelendy emlékkőtől újra visszakapaszkodik az Országos Kéktúra a Badacsony fennsíkjára, itt áll a nyiladékok keresztezésében ez a bazaltkövekből összerótt esővédő házikó, ami rossz idő esetén akár bivakhelynek is megfelelő. A kéktúra a jobbra látható nyiladék gyalogútján indul tovább, hogy aztán pár perc alatt elérje a Badacsony legmagasabb pontján felállított Kisfaludy kilátót.
A fennsík legmagasabb pontján már sok éve áll kilátó, a régi tornyot néhány éve fel is újították, azonban már túlnőtték a fák, viszont azokat nem engedte visszametszeni az illetékes nemzeti park. Így aztán 2012-ben felavatták a régi torony helyén felépített új, annál sokkal magasabb kilátótornyot. Az építészeti alapkoncepció, melyet Kőmíves Szabolcs építész tervező álmodott meg, egy körülölelő, az ég felé nyíló tömeg képzése volt. Az építmény fő tartószerkezetét a középpontban elhelyezett acél főárboc és a körülötte levő segédárbocok alkotják. Kapaszkodjunk fel hát rá!
Kelet felé tekintve a Kisfaludy kilátóból a Balaton medencéjére nyílik nagyszerű panoráma. Nagyjából hasonló volt a nézőpont a Hertelendy emlékkőtől is, de onnan jóval szűkebb volt a kilátás és jóval alacsonyabban is voltunk. Eléggé párás volt az idő az ottjártamkor, de azért még jól látható a távolban a Tihanyi-félsziget, ami kelet felől lezárja a tó nyugati medencéjét, és a somogyi partok is.
Északnyugat felé fordulva a Szent György-hegy is látótérbe kerül.
Északi irányba tekintve a Gulács tornyosul előttünk, arra vezet majd az utunk tovább. Ezt a hegyet nem mássza meg az Országos Kéktúra, csak a jobb vállig kapaszkodik fel. A Gulács mögött kissé balra feltűnik a Csobánc csonkakúpja, ezt a hegyet is útba fogjuk még ejteni. A kép jobb szélén a Tóti-hegy áll, ezt a hegyet azonban nem keressük fel a kéktúra útját járva.
A Kisfaludy kilátó a Badacsony fennsíkjának északkeleti szélén áll, innen ereszkedünk le a Kőkapu szűk völgyében a platóról. Mivel a bazaltfennsík pereme folyamatosan mállik, a baloldali környező sziklákról pedig ide, ebbe völgybe gurul le az omladék, aminek a köveit folyamatosan takarítani kellett a turistaútról. Ezért aztán néhány éve egy kőkerítést építettek, ami megakadályozza azt, hogy a leguruló kisebb-nagyobb kövek a gyalogúton álljanak meg. A turistaút elég meredeken vezet lefelé a fennsíkról, gyorsan elérjük rajta a hegyoldal szőlőskertjeit, présházait.
A legmagasabban fekvő házak, kertek közül szép a kilátás a Gulácsra (középen) és a Tóti-hegyre (jobbra). A Csobáncot most eltakarja a Gulács, csak a fennsíkjának a nyugati pereme látszik Gulács bal oldalán.
Visszatekintve jól lehet látni a Kőkapu szűk völgyét, ahol leereszkedtünk a Badacsony fennsíkjáról és magukat a sziklákat, a tulajdonképpeni „Kőkaput” is.
Víkendházak, présházak, szőlőskertek között ereszkednek alattunk kanyarogva a keréknyomok.
Nagyjából a Köböl-kutat elérve szűnik meg a folyamatos lejtés, itt érjük el a Badacsony és a Gulács közötti széles nyerget. A felfestett turistajelzés szerint a kút vize iható, és érdemes pihenni egyet a kút melletti pihenőpadoknál, mielőtt belefognánk a Gulács vállára felvezető emelkedőbe. A Gulács innen is látható a virágzó orgonabokrok ágai között.
Nagyüzemi művelésű szőlőtáblák és szőlőskertek határán kanyarog alattunk a földút, amin átvágunk a széles nyereg medencéjén. Innen már jól látszik a Gulács jobb oldali válla, ahová fel kell majd kapaszkodnunk. Aki kíváncsi a hegytetőről nyíló kilátásra, annak a vállról induló kék háromszög jelzés meredeken emelkedő ösvényén kell a csúcsra felkapaszkodni.
Kicsit furcsának tűnik a Badacsony alakja, ahogy a Gulács oldalából visszatekintünk rá. A fennsík északi oldalát a Kőkapu völgye vágja két részre, ott ereszkedtünk le a fennsíkról. Mivel általában az emberek a Balaton felől látják a Badacsonyt, a fényképek is abból az irányból szoktak a hegyről készülni, ezért sokan el sem hiszik, hogy ezen a képen a Badacsony látszik! Az éles szemű nézelődő azonban a hegy bal oldali púpján könnyen észreveheti a Kisfaludy kilátó tornyának csúcsát!
Délnyugat felé tekintve a Gulács oldalából még a szigligeti dombok is láthatóak és a Balaton víztükre is feltűnik a távolban. A jobb szélső dombon állnak a szigligeti vár romjai.
A Gulács erdején átvágva érjük el egy nagyjából húsz-huszonöt perces menettel a Káptalantótiba menő aszfaltutat. Ezt a képet arról a pontról készítettem a Tóti-hegyről, ahol a földút, amin a kéktúra halad, eléri a bekötőutat. Erre a hegyre nem kapaszkodik fel az Országos Kéktúra, mi most Káptalantóti és a Csobánc felé indulunk tovább.
Észak-északnyugat felé tekintve már fel is tűnik előttünk a Csobánc. Nem a legmagasabb tanúhegy, de szerintem a Csobánc hasonlít legjobban egy tűzhányóhoz. Bár a Csobánc és persze a Balaton-felvidék többi tanúhegye is vulkanikus eredetű, mégis másként alakultak ki, mint általában a vulkánok szoktak. Ebből a távolságból már jól látszanak a fennsík szélén a várromok is.
Miután néhány száz métert már elgyalogoltunk az aszfaltúton, érdemes visszafordulni, mert ebből a távolságból már jó a rálátás a Gulács erdős oldalára. A hegy jobb oldalán a kőfejtő egy jókora darabot kiharapott a hegyből, így ebből az irányból nézve nem olyan szép szimmetrikus kúp a formája, mint más irányokból rátekintve.
Káptalantótiban, ebben a kis balaton-felvidéki faluban szinte csak pecsételni állnak meg a kéktúrázók, nincs is sok látnivaló a településen, de érdemes megemlíteni római katolikus templomát, ami 1765-73 között épült. A díszkeretbe foglalt, közel 3 méter magas oltárképén, amely 1828-ban készült, a templom védőszentje, Szent Márton püspök látható.
Káptalantótiból nyílegyenesen a Csobánc felé vesszük az irányt, és végigballagunk a falu bekötőútján egészen a Tapolcára vezető országútig.
Pár száz lépés erejéig rátérünk az országútra, aztán ismét a Csobánc felé fordulunk és a szőlőstáblák között kanyargó murvás keréknyomokon kezdjük meg a kapaszkodást. Már első pillantásra látszik, hogy az utunk a Csobánc jobb oldalában fog elvezetni, és valóban: aki fel akar mászni a hegytetőre, annak le kell majd térnie a fennsíkra és a romokhoz vezető, meredeken emelkedő kék rom jelzésre.
Ha visszapillantunk a kavicsos keréknyomokról, akkor már a távolban látjuk Káptalantóti házait, a falu mögött pedig balról a Tóti-hegy, jobbról a Gulács áll.
Ahogy a keréknyomokon egyre magasabbra jutunk a Csobánc oldalában, úgy lesznek a nyomok egyre kevésbé kijártak, végül már csak éppen kivehetővé válnak a szőlőskertek közötti füves sávon kanyarogva. Szerencsére a 
jelzések megbízhatóan vezetnek bennünket itt is!
jelzések megbízhatóan vezetnek bennünket itt is!
2014-ig az Országos Kéktúra nem kereste fel a hegytetőn álló Csobánc várát, csak a 
jelzés ösvénye kapaszkodott fel oda. Most azonban már benne van az útvonalban a kitérő, sőt, 2017 ősze óta a romok mellett már egy kéktúra pecsételőhely is található! A képen látható Vár-kút mellett is elhaladunk, amely érdekessége, hogy egy napelemről működő szivattyú pumpálja fel a vizet a kútból, ami nyomógombbal indítható!
jelzés ösvénye kapaszkodott fel oda. Most azonban már benne van az útvonalban a kitérő, sőt, 2017 ősze óta a romok mellett már egy kéktúra pecsételőhely is található! A képen látható Vár-kút mellett is elhaladunk, amely érdekessége, hogy egy napelemről működő szivattyú pumpálja fel a vizet a kútból, ami nyomógombbal indítható!
A kapaszkodás utolsó szakasza egy nagyon meredeken emelkedő, köves ösvény!
A Csobánc tetejéről nyíló kilátást azonban egyszerűen nem szabad kihagyni, ugyanis az onnan nyíló panoráma egyszerűen szédületes! Itt éppen egy kiránduló csoport ballag a fennsík peremén végigfutó gyalogúton, mögöttük a tanúhegyek sorakoznak: balról jobbra az Ábrahám-hegy, Tóti-hegy, valamint a Badacsony és a Gulács áll. A háttérben feltűnik a Balaton víztükre és a távoli fonyódi dombok is.
Habár a tető egyik pontjáról sem nyílik körpanoráma, ha körbesétálunk a fennsík peremén, minden irányban körülnézhetünk. A várromok mellől a Szent György-hegyre és a szigligeti dombokra nyílik kilátás. A távolban a Balaton is feltűnik. Már többször is jártam fenn a Csobáncon, de még ebben a felhős, esős időben volt a legtisztább a levegő és a legszebb a kilátás.
Dél felé fordulva előttünk fekszik a medence síkságán Káptalantóti, ahonnan felkapaszkodtunk ide a Csobáncra. Mögötte a Tóti-hegy, amögött pedig az Ábrahám-hegy áll. Jobbra a Gulács mögött a Badacsony is feltűnik. A távoli hátteret itt is Balaton adja.
A Csobánc fennsíkjának nyugati pereméről letekintve Díszel fekszik a hegy lábainál, a háttérben a lebányászott tetejű tanúhegy, a Haláp áll, lábainál Zalahaláp faluja terül el. Távolabb középen a Cseket-hegy púpja látszik, messze a háttérben a Somló is feltűnik, mint a legészakabbra álló, magányos tanúhegy.
Ha észak-északnyugat felé tekintünk, akkor tiszta idő esetén még Sümeget is megpillanthathatjuk. Térképen utánamértem: a sümegi Várhegy 21 kilométerre fekszik a Csobánctól. Ehhez a képhez a fényképezőgépem legerősebb, hétszeres zoomját használtam!
A Csobánc pereméről kelet felé tekintve a Láz-tető és a Köves-hegy között a Káli-medencére és Szentbékkállára nyílik kilátás. A távolban a Fekete-hegy erdős oldala látszik, errefelé nem árt alaposabban is körülnézni, hiszen ebbe az irányba indulunk tovább, hogy a Káli-medencén átvágva felkapaszkodjunk a Fekete-hegyen álló Eötvös kilátóhoz!
A Csobáncra elsősorban a kilátás miatt érdemes felmenni, de ha már itt járunk és ráadásul bélyegeznünk is kell, keressük fel a várromokat is! Többi végvárunkhoz hasonlóan Csobánc vára is a tatárjárás után épült, először 1272-ben említik oklevelekben. A törökök sikertelenül ostromolták, I. Lipót 1702-ben rendelte el a vár lerombolását, de ez a Rákóczi szabadságharc kitörése miatt nem történt meg. A kurucok támaszpontnak használták a várat, közben Kreutz tábornok próbálkozott 1707-ben Csobánc elfoglalásával, sikertelenül. Az ostrom után a kurucok a megrongált várat kijavították de egy 1708.évi jelentés szerint a vár romos állapotban volt. Később az osztrákok teljesen lerombolták.
A falak renoválása jelenleg is folyik, minden ottjártamkor egy kicsit magasabbnak tűnnek a várfalak! Egyébként erről a várunkról is található egy animáció a YouTube-on, ami azt mutatja be, hogy nézhetett ki a vár a XVII. században.
A Csobánc keleti oldalában kaptattunk fel a hegyre, és most a nyugati oldalban szerpentinező köves úton kezdjük meg az ereszkedést. Felettünk még láthatóak a romos falak, és az útról is szép kilátás nyílik a tanúhegyekre.
Egy kanyar után feltűnik alattunk Díszel, a távolban pedig Tapolca terül el a síkságon.
A Díszelre vezető keskeny aszfaltútra leérve már szép a rálátás a magunk mögött hagyott Csobáncra.
Szőlőskertek között kezdjük meg a következő kapaszkodást, innen is szépen látható még a Csobánc, de továbbindulva már hamarosan beérünk az erdőbe.
A nyereg után pillantjuk meg magunk előtt a Veszkélen völgyét a szőlőskertekkel, ezt és a mögötte álló Kopasz-hegyet balról, észak felől kerüljük meg, így érkezünk majd meg a Káli-medencébe.
A Homoki-dűlő dombtetejéről nyílik ez a kilátás a völgyben fekvő Szentbékkállára és a mögötte álló Fekete-hegyre.
A nyílt domboldalak után a Homoki-dűlő szélén egy, a löszös talajba mélyen bevágódott mélyútra ereszkedik le a kéktúra, ezen végigballagva érkezünk majd Mindszentkálla határába.
Mindszentkállát éppen csak érintve érkezünk meg egy lovaspóló pálya melletti legelő szélére. A mező mögött már egészen közelinek tűnik Szentbékkálla temploma, de nem egyenesen indulunk a falu felé - pedig alig kilométernyire vagyunk tőle -, hanem teszünk még egy kitérőt a Kőtengerhez!
A Kőtenger egy dombon helyezkedik el, alulról nem sok látszik belőle, másszunk hát fel a sziklák közé!
A gerincre felérve már látszik a Kőtenger java része. Induljunk hát el a sziklák között kanyargó ösvényen, és amíg a fura alakú sziklatömböket nézegetjük, ismerkedjünk meg a kialakulásuk történetével is!
Sziklacsoportok a dombgerincen. A szakirodalom is kőtengernek nevezi ezeket a nagy sziklatömbökből álló kőhátakat. A Káli-medence szélein, Salföldtől Kővágóörsig s onnan a Kis-Hegyes-tűig húzódik egy vonulata, de a legszebb és legépebben megmaradt kőhát Szentbékkálla mellett található. A pannon kor tengerének megszilárdult homokturzásai ezek, a vulkanikus utóműködés idején ezen a vidéken hévizes források törtek föl, és a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá cementálta, ragasztotta össze.
A Kőtenger Ingóköve. Ha többen is ráállnak, akkor a hatalmas kőtömb mozogni, inogni kezd, ahogy billeg az alátámasztási pontján. Az összecementálódott tömböket a szél a későbbi korok folyamán (főleg a pliocén kor sivatagi szele) bizarr formákra kipreparálta, vagyis a lazább rétegeket elmállasztotta, elfújta, a keményebb részek viszont megmaradtak. A Kőtengert azonban nemcsak az időjárás alakította, hanem a sziklák egy részét bányászták is.
Kilátás az Ingókőről a Kőtengerre és a környező dombokra. Kőfaragók kiváló malomköveket „vágtak” az itteni sziklákból, így pusztult el nagy részük Kisörspuszta és Kővágóörs mellett. Kővágóörs szinte ráépült egy kőhátra, a nevét is innen vette. Egy múlt század végi leírás ezt így örökíti meg: „...az egész községen fordított tekenyő alakban vonul egy hajlított domb, messziről mintha fehér marhacsorda heverészne oldalán, úgy megrakva nagynál nagyobb kövekkel.”
Egy másik billegő, ingó kőtömb tetején több tucat ember is kényelmesen elférne! Kővágóörs néhány háza teljesen ráépült egy-egy ilyen sziklára úgy, hogy a kő esetleg kilóg a ház fala alól, de ugyanakkor a konyhában is előbukkan egy-egy sarka. Az évszázadok malomkőbányászata darabolta fel a Szentimre-puszta felett lévő kőhát hatalmas szikláit is. Azonban egy még működő bányától északkeletre Szentbékkálla határában még szinte érintetlenül áll ez a kőhátrész, amely a Káli-medence legjelentősebb geológiai értéke.
A fiam üldögél az első kéktúra bejárásunk idején az egyik kőtömb tetején. A távolban Mindszentkálla házai látszanak a Kopasz-hegy tövében. A korábban leírt okosságokat a Kőtenger keletkezéséről nem én találtam ki, azok itt vannak leírva!
A fiam áll az Ingókő tövében. Érdemes rászánni egy kis időt, végigbarangolni a dombgerincet és minden irányból megszemlélni a furcsa sziklaalakzatokat!
A Kőtenger északi vége felé haladva a sziklák ellaposodnak, viszont nagyobb felületen borítják be a talajt. A háttérben itt is feltűnik a mindszentkállai Kopasz-hegy.
Ha már mindent alaposan végignéztünk, akkor a Kőtenger dombjának keleti oldalán leereszkedve indulunk tovább. Egy utolsó pillantás a sziklákra a domboldalból.
Egy kálvária stációihoz hasonlóan kialakított kőkerítés mellett vezet el a jól kitaposott földút Szentbékkálla felé.
Az Országos Kéktúra egy rövid kitérőt tesz észak felé Szentbékkálláról: a kék jelzéseket követve meglátogatjuk a település északi határában álló Velétei palotaromot. A romoknál álló tájékoztató tábla szerint ez egy középkori eredetű, nem egyházi célokat szolgáló, egyemeletes épületrom. Figyelemre méltó a jobb oldali épületsarkon kiugró faragott kőkonzol, amely régen az erkélyt tartotta. Az írásos emlékek szerint 1559-ben a falu földesura, a veszprémi püspök itt „palotát” építtetett, amely feltehetően azonos ezzel a rommal.
Nem sok maradt az egykori épületből, de belül még láthatóak a falban az emeletet tartó gerendák helyei. A romokat nyáron be szokta nőni a gaz, a dzsindzsa, érdemes inkább kora tavasszal felkeresni, akkor többet láthatunk a falakból!
Kilátás a szentbékkállai templomdombról. A Velétei palotaromtól visszatérve a faluba a kéktúra a domb tövében halad a keskeny aszfaltúton, de érdemes pár percre felkapaszkodni a dombtetőre a templomhoz, mert nagyon szép kilátás nyílik onnan. Letekintve alattunk terül el Szentbékkálla, a távolban a Kopasz-hegy tövében Mindszentkálla is feltűnik.
A templomot gróf Eszterházy Károly egri püspök építtette 1790-1799 között, késő barokk stílusban. A terveket valószínűleg Fellenthály Fellner Jakab készítette. A bőkezű mecénás halála miatt a kéttornyúra tervezett impozáns templom szerényebb külsővel, csak 1860-ban megépülő egy toronnyal fejeződött be, Ranolder János püspök jóvoltából. Fatér Mihály plébános 1859-ben kerül a faluba, aki nagyon sokat tett a templomért. Istenkoporsót csináltatott, elkészíttette a Lourdesi Mária oltárt, a régi rozzant orgona helyett 1869-ben a híres Ország Sándor budapesti orgonakészítővel építtette meg az orgonát.
A templomtól a Kossuth utcán indulunk el lefelé és hamarosan megpillantjuk az utca bal oldalán az eszpresszó-vegyesbolt épületét. A kéktúra bélyegzőt a presszóban találjuk.
-hörpölin-
|
|
|
|
| A tárhelyszolgáltató neve: | Port Kft. |
| A tárhelyszolgáltató címe: | 9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 60. |
| A tárhelyszolgáltató e-mail címe: | info@webtar.hu |
| A honlap szerkesztőjének neve: | Horváth Béla |
| A honlap szerkesztőjének e-mail címe: | horvabe1959@gmail.com |
| A honlap szerkesztője mindent megtesz azért, hogy az itt közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de semmiféle felelősséget nem vállal bármely, ezen információk használatából adódó kár bekövetkeztéért. A honlap adatainak használatával Ön elismeri, hogy azt csak és kizárólag saját felelősségére teszi. | |
 Creative Commons license: Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International | |
| Kérem, olvassa el a honlap Cookie Policy-jét! Fontos információkat tartalmaz! | |