Már Bakonykútiból kifelé haladva érjük el az Ady Endre utcán ezt a csobogót, amit a fiam el is keresztelt az első kéktúra bejárásunkon turista itatónak. Nem is árt frissítenünk, mert a kopár fennsíkon erre nemigen lesz lehetőségünk!

Itt már ismét a fennsíkon haladunk, alig kijárt füves keréknyomokon. Előttünk feltűnnek Bakonykúti-puszta épületei, mögötte pedig a Bogrács-hegy dombja áll. A puszta épületeit kikerülve arra vezet majd a további utunk.

A kéktúra Bakonykúti-puszta jelenleg is álló álló épületeit kikerüli az erdő felé. Az első bejárásomkor észre sem vettem ezt a dzsindzsa közepén álló romos épületet, pedig mellette halad el az ösvény, csak a második bejárásomkor pillantottam meg a lombjuk vesztett fák és bokrok között. Nagyjából itt kezdődik a Bogrács-hegyre vezető kaptató.

Itt már magunk mögött hagytuk az erdőt és a Bogrács-hegy köves oldalából tekintünk vissza a völgyben fekvő Bakonykútira. Már szép egy darabot jöttünk onnan indulva és alaposan fel is kapaszkodtunk a hegyre!

Továbbindulva hamarosan egy olyan pontra érünk a fennsíkon, ahonnan észak felé a közelebbi Gúttamásira és a távolabbi Isztimérre nyílik kilátás.

A Bogrács-hegyről leereszkedve, majd a Gúttamásiba és Isztimérre vezető országutat keresztezve érkezünk meg a Vontató-hegy lábainál elterülő irtásfoltos erdőbe. Egyenes nyiladékokon vágunk át rajta, miközben elhaladunk a kitermelt fatörzsekből rakott hosszú falak között.

Megérkeztünk a Fehárvárcsurgói-víztárolóhoz. A kéktúra nem ereszkedik le a vízpartra, de a kissé magasabban futó aszfaltútról, ahol a kék jelzések fel vannak festve, csapások vezetnek le a tóparti horgászhelyekhez. Érdemes valamelyiken leereszkedni, mert szép a kilátás a tóra. A távolban jobbra a Gaja-völgy bejárata látszik a dombok között, mi is arrafelé tartunk a tó megkerülésével. A vízre hajló hatalmas szomorúfűzt a térkép is jelzi, mint tájékozódási pontot.

Ezt a képet ugyanarrról a pontról készítettem, ugyanabban az irányban a téli bejárásomon.

Keleti irányban áttekintve a tavon a víkendházak mögött már a Vértes vonulata húzódik. A tavat körbejárva mi is elhaladunk majd a víkendházak között. A víztározót egyébként 1971-72-ben hozták létre, akkoriban emiatt meg is kellett változtatni az Országos Kéktúra útvonalát, ami most a déli oldalán kerüli meg a 223 hektár felületű mesterséges tavat. A tó átlagos vízmélysége 6-8 méter, a legmélyebb pontja pedig a feltöltés mértékétől függően akár 14-15 méter is lehet!

A parton továbbindulva hamarosan elérjük a völgyzáró gátat. A távolban még látható a szomorúfűz. Az elárasztás előtt régészeti kutatásokat végeztek a mederben és a jelenlegi gátnál, akkor tárták fel a rómaiak által szinte pontosan a most meglévő helyén épített völgyzáró gát maradványait. Akkoriban a tavat víznyerésre és fürdésre használhatták.

A tó délkeleti csücskében találjuk a Becsali kocsmát, a fehérvárcsurgói pecsételőpontot.

Itt már a Fehérvárcsurgói-víztároló keleti partján járunk a gáton. A tó délkeleti szögletét megkerülve most már szinte egyenesen a Gaja-völgy bejárata felé tartunk.

A legkönnyebben a tópartról tehetünk egy rövid kitérőt a fehérvárcsurgói Károlyi kastélyhoz. A kastély építése 1844 és 1851 között Henrich Koch tervei alapján történt, aki az angol klasszicista stílusú pesti Károlyi palota átépítését is végezte. A Bécsben élő építészt Ybl Miklós képviselte, aki mint a Károlyi család építésze, a művezetéssel kapcsolatos tervezésben vett részt. Károlyi József, Fejér vármegye és Székesfehérvár főispánja, országgyűlési képviselője nevéhez fűződik az épület díszudvar felőli homlokzatának, 1910 körüli eklektikus, barokk átalakítása, amely az U alak közepére tervezett, íves elliptikus bővítésével megváltoztatta a homlokzat összhatását.

A második világháborút követően a kastélyt és a birtokot államosították. 1946-tól a Fővárosi Gázművek üdülőként hasznosította, 1949-ben görög gyerekek menekültotthonának jelölték ki. Később állami nevelőotthonként működött egészen az 1980-as évekig. 1997-ben a Károlyi József Alapítvány és a Műemlékek Állami Gondnoksága együttműködési szerződést kötött a kastély közös felújítására és hasznosítására. Jelenleg a kastélyban működő kulturális találkozóközpont az Európai Kulturális Találkozóközpontok Hálózatának tagja. A kulturális funkciók kiegészítésére és azok „eltartása” érdekében a kastély szállodaként is üzemel.

A park 40 hektáros, arborétum jellegű. Több, mint 150 éves fenyők, hársak, tölgyek és gesztenyék találhatók itt, valamint tó, sétányok és hidak. 2014-ben uniós források felhasználásával, mintegy 240 millió forintból megkezdődött a kastélypark felújítása. A felújítás első ütemében megújul a park központi része, fákat, cserjéket telepítenek, megvalósul a korábban kiszáradt tó rekonstrukciója, valamint újjá építik a hidakat és a kerti pavilonokat.

Érdemes barangolni egyet az újjászülető kastélyparkban, mielőtt visszatérnénk az Országos Kéktúra útvonalára! A kastélyről és a parkról szóló információk forrása: Wikipédia

A gátra visszatérve később kissé eltávolodunk a parttól, innen jól látható a háttérben jobbra a Vaskapu-hegy és a Vontató-hegy kettős halma, valamint tőlük balra a völgyzáró gát is.

A strand mellett érjük el a régi országutat, ami egyenesen vágott át a jelenlegi víztároló medrén keresztül Fehérvárcsurgóról Isztimérre. Ez az út most eltűnik a víz alatt, az új út pedig északról kerüli meg a tavat.

Miután magunk mögött hagytuk a tavat és Fehérvárcsurgót, visszakapaszkodunk a dombok közé. Az Öreg-hegy oldalában lévő kilátópontról végigtekinthetünk az egész víztárolón.

Az Öreg-hegyről leereszkedve a tavat megkerülő új országútról nyíló parkoló mellett érjük el a Gaja-völgyi Tájcentrum egyik kapuját.

A Gaja-patakot követve mind mélyebbre jutunk az egyre inkább összeszűkülő völgyben. Előttünk fekszik keresztben a patakon az Ádám-Éva fa. A több évszázados tölgy mintegy 50 éve dőlt ki, természetes hidat alkotva a Gaja-patak felett. Sajnos a fa egyre erősebben korhad, az utóbbi években meg is roggyant.

Utunkat a patak partján folytatjuk a völgy aljában, ez a rész alkotja a Bodajk mellett Gaja-völgyi Tájcentrum magját. Az ezt övező vadasparkot gróf Károlyi Gyula létesítette 1888-ban, ami a nagyvadak mellett apróvadak sokaságának és gazdag madárvilágnak is otthont ad.

Ez a kép az előzővel megegyező nézőpontból készült az első, nyári bejárásomon.

A Gaja-patak partján

A Gaja-patak völgyében

A Varjúvár épületétől meredeken kikapaszkodunk a Gaja-patak völgyéből. A képen a fiam áll a völgy oldalában az egyik kilátópontként is szolgáló sziklán.

És hogy mit is lát? Hát ezt: panorámát az alattunk elterülő, kissé kanyargós Gaja-völgyre, a háttérben pedig a Fehérvárcsurgói-víztároló egy darabkája is feltűnik!

A kilátóponttól tovább kapaszkodva és a dombgerincre felérve érkezünk meg a bodajki sípálya tetejére. Innen szép a kilátás az alattunk elterülő településre, a Móri-árok széles völgyére és a háttérben húzódó Vértes erdős fennsíkjára is.

Egy kis zoommal már jól látható a kép közepén a Vértes oldalában álló Csókakő vára is. Arra indulunk majd tovább, és a vár tövében kapaszkodva érjük majd el a fennsíkot.

Ereszkedés a sípálya füves nyiladékában Bodajk felé. Újabb nagyobb tájegység határára érkeztünk: hat túranappal korábban indultunk neki a Bakony erdeinek Nagyvázsonyból és most értük el a hegység keleti határát. A völgy túlsó felén már a Vértes vár bennünket egy kis csavargásra!