|
|
|
21. túra: Bodajk - Gánt
Túraleírás
Bodajk központjából indulva megállunk pecsételni a Csókakő vasúti megállóhelyen, majd a település bekötőútján kisétálunk a forgalmas 81-es főútig. Pár száz lépést baktatunk a szélén és rátérünk Csókakő aszfaltos bekötőútjára, amin eltalpalunk a faluig. Meredeken kapaszkodva érkezünk meg Csókakő várához. A Várhegy tövében lévő turista pihenőtől a kék rom jelzésen kitérőt tehetünk a szép kilátást nyújtó várfalakra. A pihenőtől továbbindulva a Vár-völgyben felkapaszkodunk a Vértes fennsíkjára és rátérünk a Határnyiladék keskeny aszfaltútjára. A fennsík erdejének nyiladékain folytatjuk az utunkat keréknyomokon, földutakon, egy szakaszon egy másik erdőgazdasági aszfaltútra térve. A Hajdúvári vadászháztól ereszkedünk le az Antal-völgybe, és jutunk el Gánt határába. Rövid kitérőt teszünk a Meleges dombjára, a Kitelepítési és Bauxitbányászati Emlékhelyhez, aztán besétálunk a faluba. A hivatalos adatok szerint a túránk 20,1 kilométer hosszú 420 méter szintemelkedéssel, a kitérők nélkül számolva.
Bodajk határában, a Csókakő vasúti megállóhely peronján álló villanyoszlopon találjuk a kéktúra bélyegző kis kék-fehér fémdobozkáját. Pecsételés után tovább is indulhatunk a falu bekötőútján.
A bekötőút és a vasút kereszteződésénél találjuk ezt a kőkeresztet. A mezőkön túl már a Vértes erdős oldala emelkedik.
Jó két kilométert gyalogolunk a kisforgalmú bekötőút szélén, amíg elérjük a 81-es főutat, közben az utat kísérő foghíjas fasor hézagain keresztül egyre szebb kilátás nyílik az előttünk álló Vértesre. A Csóka-hegy erdős oldala látható éppen, a tetején álló adótornyokkal.
A 81-es utat elérve érdemes megállni egy pillanatra és visszatekinteni Bodajkra! A kép bal szélén a Kesellő kopár dombja emelkedik, mellette jobbról a kicsit alacsonyabb Kálvária-hegy is feltűnik. Nagyjából középen látható a zarándoktemplom tornya, a kép jobb szélén pedig a sípálya füves sávja húzódik, amin elértük Bodajkot a Gaja-völgyi Tájcentrumból érkezve.
Csak pár száz lépest kell a forgalmas 81-es főút szélén ballagnunk, aztán ráfordulunk Csókakő aszfaltos bekötőútjára. Szinte észrevétlenül kezdjük meg itt a Vértes fennsíkjára vezető hosszú kapaszkodást.
Megérkeztünk Csókakő határába. A falu a Vértes oldalában terül el, felkapaszkodva egészen a meredekebb emelkedő kezdetéig. A házak felett jól látható a fennsík erdős oldala és már Csókakő vára is feltűnik a képen.
Csókakőn a Vadász vendéglőben tudunk pecsételni az igazoló füzetünkbe. A vendéglő a Kossuth Lajos utcán áll, előtte ballagunk el, ahogy egyre feljebb kapaszkodunk a hegyoldalban.
Később a Kossuth Lajos utcán feltűnik előttünk a község római katolikus temploma. Ez a kép egy téli kéktúra bejárásomon készült, éppen napkeltekor.
Csókakő 1772-ben épült templomát Szent Donát, a szőlősgazdák és szőlőskertek védőszentje tiszteletére szentelték. A templom előtti kis téren a védőszent faragott szobra látható.
A Szent Donát szobor közelről. Szent Donát a közép-itáliai Arezzo püspökeként 363-ban szenvedett mártíromságot. 1652-ben ereklyéit Rómából a Rajna-vidéki Münstereifelbe szállították. Szent Donát tisztelete a rajnai szőlővidéken gyorsan terjedt, a XVIII. század óta Ausztriában és Magyarországon is elemi csapások, villámcsapás, jégeső elhárításáért könyörögtek hozzá, emléknapján, augusztus 7.-én körmenetet is tartottak tiszteletére. A csókakői templom búcsúja is augusztus 7.-e, amelyet az utána következő vasárnap és hétfőn szoktak megünnepelni.
A templom után a keskeny Vár utcán kapaszkodunk tovább és hamarosan megérkezünk a vár alatti autóparkoló és erdei pihenő tisztására. A kéktúra jelzett ösvénye a Várhegy tövében indul az erdő felé, de a vár szinte kihagyhatatlan látnivaló, érdemes a kép bal szélén induló szerpentinező feljáróútján továbbkutyagolni a romokig. Ha másért nem, hát az onnan nyíló tényleg nagyon szép kilátás miatt!
A vár látképe télen, közvetlenül napkelte után.
Csókakő várának renoválása napjainkban is zajlik. Maga a vár az ismertebbek közé tartozik hazánkban, de azért idézzük fel dióhéjban hányattatott történetét! A várat minden bizonnyal a tatárjárás után, az itt birtokos Csák nemzetség Dudary ágának valamelyik tagja építhette, tőlük 1287 körül a Trencsényi-ágbeli II. István vette meg. Azt, hogy a vár 1299-ben már állt, bizonyítja az az oklevél amelyet István alországbíró az év szeptember 1-én a vár alatt „Datum subtus Castrum Chokaku” állított ki. Károly Róbert 1326-ban csereként kapta meg a várat a Csákoktól, ezután a tulajdonosai elég sűrün változtak a török korig.
A várat a török 1544-ben foglalta el először, de 1566-ban Salm császári vezér visszavette. Bár őrséget hagyott benne, rövid idő után ismét a törökök birtokába került, és megszállva tartották egészen 1598-ig, amikor Schwarzenberg, Pálffi, valamint Nádasdy Ferenc egyesített serege szabadította fel, és került ismét magyar kézre. 1602-ben azonban újra a töröké, véglegesen csak 1686-ban, Buda felszabadítása után sikerült visszafoglalni.
Kilátás a várfalakról Csókakőre és a Móri-árokra. Később a vár örökség révén Nádasdy Ferenc tulajdonába került, aki részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, ezért halálra ítélték, 1671. április 30.-án Bécsben lefejezték és összes birtokait, köztük Csókakő várát is a kincstár elvette. 1691-ben I. Lipót báró Hochburg János főhadiszállítónak és örököseinek adta el a várat 60.000 rénes forintért, birtokukba 1692-ben be is iktatták őket. Csókakő várának hadi jelentősége ezután már megszűnt. Később tornyába villám csapott, és miután az 1800-as évek elején birtokosa, a Lamberg család a vár fenntartásával nem törődött, lassan pusztulásnak indult.
A téli túrámon különleges panoráma fogadott a falakon: a köd megülte a Móri-árkot, csak Csókakő falu felső része emelkedett ki belőle. A kelő nap aranyszínűvé varázsolta a ködtengert. Percekig csodáltam a látványt, aminek a szépségét a fénykép bizony nem nagyon tudja visszaadni.
Az 1990-es évekre a vár megmaradt falai az omlások miatt balesetveszélyessé váltak. A falu lakóinak és a Várbarát Társaságnak köszönhetően a székesfehérvári múzeum régészei 1995 óta rendszeres feltárási és rekonstrukciós munkákat végeznek a vár területén. Sajnos a pénzforrások elég szűkösek, a munkák ezért lassan tudnak csak haladni, de reméljük, unokáink már egy újabb szépen rekonstruált magyar végvárat tekinthetnek majd meg itt!
Az 1990-es évekre a vár megmaradt falai az omlások miatt balesetveszélyessé váltak. A falu lakóinak és a Várbarát Társaságnak köszönhetően a székesfehérvári múzeum régészei 1995 óta rendszeres feltárási és rekonstrukciós munkákat végeznek a vár területén. Sajnos a pénzforrások elég szűkösek, a munkák ezért lassan tudnak csak haladni, de reméljük, unokáink már egy újabb szépen rekonstruált magyar végvárat tekinthetnek majd meg itt!
Kilátás a várfalakról a ködben úszó Csókakőre. A várról az okosságokat a Várak.hu oldalról vettem. Ha máshol nem is írnám, minden váras ismertetőt erről az oldalról „szerzek be”, nagyon jó oldal, kitűnő információs forrás!
A várból a Várhegy tövében lévő parkolóba és pihenőbe visszatérve ismét ráfordulunk a kéktúra útvonalára és a szűk, meredeken emelkedő Vár-völgyben folytatjuk a kapaszkodást az egyelőre még távolinak tűnő Vértes-fennsík felé.
Ahogy egyre feljebb érünk, úgy enyhül meg a kapaszkodó és a korábbi szurdokszerű Vár-völgy is elenyészik körülöttünk.
A Vár-völgy télen.
A fennsíkot elérve térünk rá a Határnyiladék keskeny aszfaltútjára és pár száz lépés után elérjük a végét. Itt állt 2010 karácsonyán ez a „félretájékoztató tábla”, amin 1,3 kilométerre taksálták a Gántig hátralévő távolságot és 25 percre a megtételéhez szükséges időt. Sajnos, nem vagyunk még ilyen közel a mai túránk végpontjához, hiszen a távolságunk még 13 kilométer, és legalább négy órát fogunk császkálni az erdőben, mire odaérünk!
A Vértes-fennsíkon átvezető túránk jó részét az erdő nyiladékaiban tesszük meg.
Itt éppen egy bekerített irtásfolt mellett haladunk el a Nagy-bükk erdejében.
Télen a vékony köd sejtelmes hangulatot adott az erdei nyiladékoknak. Szerencsére voltak előttem keréknyomok, nem kellett a bokáig érő hóban törtetnem.
Letűzött túrabotjaim állnak a kitaposott keréknyomok mellett.
A Hajdúvári vadászháznál egy, a fennsíkot átszelő mély völgy peremére érkeztünk, rögtön a ház kerítése után meg is kezdjük az ereszkedést az Antal-árokba.
Nagyjából ötven méteres ereszkedéssel érkezünk meg az Antal-árok alján futó földútra, ezen indulunk tovább Gánt felé.
A tél itt is különleges hangulatot ad az erdei útnak. El lehet mondani, hogy a Határnyiladéktól Gánt határáig vezető vagy tíz kilométeres úton semmi érdekes látnivaló nincs, csak maga az erdő, a vándorlás a pagonyok közötti keréknyomokon. De éppen ez teszi széppé ezt a túraszakaszt!
Később az Antal-árok völgye egyesül egy szélesebbel, amiben az egykori Kápolnapusztára vezető földút is fut. Ebben a széles völgyben indulunk tovább Gánt felé.
Ha az útelágazásban hátrapillantunk, balra látjuk indulni az Antal-árok keréknyomait, jobb felé a kitaposottabb nyomok a volt Kápolnapusztára vezetnek, arra megy tovább az elektromos vezeték is. Középen a Szőlő-hegy erdős dombháta emelkedik.
A térkép szerint ebben a sziklacsoportban találjuk a Gánti-barlangot. Bár már többször jártam erre, még sohasem vettem a fáradtságot és kerestem meg a barlang bejáratát. A Gánti-barlang, melynek összhossza 149 m, inaktív forrásjárat-rendszer. Alapkőzete dolomit. Hivatalosan engedéllyel látogatható, nem lehet benne eltévedni, a könnyítés kedvéért létrákat szereltek fel. A második kis létránál körtúra tehető. Körülbelül 2 óra alatt bejárható, ha minden járatba benéz a látogató. Rendkívül szép cseppkőképződmények találhatóak benne. Forrás
Később a völgy egyre szélesebbre nyílik, és elérjük a Gánt előtti mezőket. Innen pillantjuk meg magunk előtt a község házait, mögöttük a Meleges dombja áll. Ide érdemes egy rövid kitérőt tennünk, ha másért nem, hát a kopár tetőről nyíló szép kilátás végett!
Hátulról kapaszkodunk fel a Meleges dombjára keréknyomokon, innen pillantjuk meg a falu melletti óriási bauxitbánya mára már felhagyott külszíni fejtését.
A Melegesre csúcsára érve pillantjuk meg a kitelepítés hatvanadik és a bauxitbányászat kezdetének nyolcvanadik évfordulója alkalmából épített emlékművet. Innen jól látható maga a település és azt azt körülölelő mezőség is.
Az emlékműhöz egy kicsit közelebb lépve vesszük észre az egyik sziklába faragott betűket. Az egyik oldalán ez olvasható: „A kitelepített gánti német ajkú polgárok emlékére
1946-2006 Gánt község polgáraitól”, a másik oldalán pedig „Szerencse fel, szerencse fel / Ilyen a bányász élete / Glück auf! Glück auf / So erschallt Des Bergmanns Ruf. / A bauxitbányászat emlékére.
A faragott kőtömb közelről
A Melegesről északnyugat felé pillantva jól látszik az a széles földút, amin a településre érkeztünk.
A Melegesre tett kitérőnk után nincs más dolgunk, mint besétálni Gánt központjába a kék jelzéseket követve. Itt áll a falu főutcáján a Vértes vendéglő, a kéktúra pecsételőhely. Szívesen látják itt a turistákat, érdemes betérni ide enni-inni is!
Az utca túloldalán, egy kis park mögött találjuk a Gránás turistaházat. A vendéglőt és a turistaházat ugyanaz a cég üzemelteti. Az első kéktúra bejárásunkon itt szálltunk meg a fiammal.
Gánt központjában találjuk ezt a szépen kiépített forrást is. Két méter átmérőjű betongyűrűbe csobog a forrás vize, amely már kétszer is elapadt a történelem folyamán. Régen vályú itató volt. A forrás felett található Gánt régi címere. Itt a palackjainkat is megtölthetjük kristálytiszta és jéghideg forrásvízzel, ha ismerjük a forrás trükkjét: Be kell fognunk a kezünkkel a forrás medencét töltő kifolyóját, ekkor megindul a víz a címer alatti kék kifolyócsövön! A Gántról szóló okosságokat a község honlapjáról vettem.
Ha időnk engedi, tegyünk egy kitérőt Gánt-Bányatelepre, ami csupán pár kilométerre van a falutól az országút mellett, helyközi busszal Gántról néhány perc alatt elérhető. A felhagyott, körülbelül 127.500 m2 területű bányagödör, a hajdani bauxitbányászat egyik emléke, mely ma Bauxitföldtani Parkként üzemel. Az itt kialakított 3,5 km-es tanösvényen 13 állomás van. A bányafal kb. 28 m magas, az alapkőzet (dolomit) színárnyalatai a különböző ásványok miatt a sárgástól egészen a lilás-pirosig terjednek. A mélyedésekben nemrég megtelepedett pionír növényzet nő.
A külszíni fejtés bányagödre mellett, egy tárnában találjuk magát a Bauxitbányászati Múzeumot. Előtte kis szabadtéri kiállítást hoztak létre a volt mélyművelésű bánya eszközeiből. A képen látható villanyvontatású szerelvény a bányászokat szállította a bányajáratokban.
A képen látható gőzmozdony a felszínen mozgatta a csilléket. 1926 novemberében kezdödött meg a bauxit bányászata Gánton. A bauxitbánya lelőhelyét Taeger Henrik kutatásai alapján Balás Jenő székely származású bányamérnök fedezte fel. Balás Jenő irodája a jelenlegi Vértes vendéglőben volt, ma a helyiség emlékszobaként tekinthető meg. A Gánti bánya Európa leggazdagabb bauxitbányája volt. A bányát 1962. december 31.-én zárták be végleg.
A bánya egyik tárnaszakasza van múzeummá átalakítva.
Elektromos vontatású vasút szállította a felszínre a kibányászott kőzetet.
A mesterséges szellőztetést vezérlő kapcsolótábla is megtekinthető.
Bányász kéziszerszámok is láthatóak egy sarokban.
-hörpölin-
|
|
|
|
| A tárhelyszolgáltató neve: | Port Kft. |
| A tárhelyszolgáltató címe: | 9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 60. |
| A tárhelyszolgáltató e-mail címe: | info@webtar.hu |
| A honlap szerkesztőjének neve: | Horváth Béla |
| A honlap szerkesztőjének e-mail címe: | horvabe1959@gmail.com |
| A honlap szerkesztője mindent megtesz azért, hogy az itt közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de semmiféle felelősséget nem vállal bármely, ezen információk használatából adódó kár bekövetkeztéért. A honlap adatainak használatával Ön elismeri, hogy azt csak és kizárólag saját felelősségére teszi. | |
 Creative Commons license: Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International | |
| Kérem, olvassa el a honlap Cookie Policy-jét! Fontos információkat tartalmaz! | |