|
|
|
23. túra: Várgesztes - Szárliget
Túraleírás
Várgesztes központjából indulunk a túránkra, az alsó faluvégre leballagva elhaladunk a kis Csónakázótó partján, majd megmásszuk a Zsigmond-követ, rövid kitérőt téve a szép kilátást nyújtó sziklaperemére. A domb túlsó oldalán útba ejtjük a Mátyás-kutat, aztán a Szarvas-kutat (manapság mindkettő időszakos forrás), aztán a Zsidó-hegy oldalába felkapaszkodva elhaladunk a Rockenbauer Pál emlékfa előtt. Megmásszuk Vitányvár hegyét - itt rövid kitérőt tehetünk a romokhoz - majd a Körtvélyes-hegy oldalában végigvonulva érjük el a Mária-szakadék felső végét. Leereszkedünk a mély szurdokvölgyben a fennsíkról, a völgy végén, a Csákányospusztai turistaháznál érjük el az erdő szélét. Továbbindulva keresztezzük az 1-es főutat, majd a mezőkön átvágva érkezünk meg Szárligetre. A vasútállomáson fejezzük be a túránkat. Mai túránk hossza 14,2 kilométer, 405 méter szintemelkedéssel.
Az első templomot gróf Esterházy Miklós emeltette Várgesztesen Szent Miklós tiszteletére, ezt fia, Esterházy Móric felújíttatta felesége, Polixena lobowicei hercegnő segítségével, Szent Miklós és Vendel tiszteletére 1872-ben. A templomot nemrégiben restaurálták, és egy gondozott kis park mélyén áll a falu központjában. 2005-ben közadakozásból gyűlt össze a pénz a megrepedt templomharang cseréjére. A költségekhez a Várgesztesi Villaparkot üzemeltető társaság több mint félmillió forinttal járult hozzá. Így nemcsak a 117 kilogrammos harangra jutott pénz, hanem a templom fűtését is korszerűsíteni lehetett.
A 2011-es 4,7-es erősségű földrengésben megrongálódtak a templom falainak freskói és a karzat is, melyeket 2012-ben javítottak ki, a templom teljes felújításának keretében.
Várgesztes - A római katolikus templom belülről
Várgesztes - A római katolikus templom belülről
Várgesztes központjában a templom mellett áll a polgármesteri hivatal szerény épülete.
Várgeszes főutcáján, az Arany János utcán elballagva az alvégig érkezünk meg a Csónakázótóhoz. A tó túlsó partján jól lehet már látni a Zsigmond-kő erdős oldalát és azt a sziklaperemet is, ahová a kéktúra jelzett útvonaláról pár perces kitérővel felkapaszkodhatunk a kilátás végett. A tavat bal felé kerüljük meg a parti sétányon, úgy érkezünk majd meg a hegy tövébe. Középen a sziklaperem megtörik, mert egy szűk, meredeken emelkedő völgy vágódott be a Zsigmond-kő oldalába. Azon keresztül fogunk felkapaszkodni a hegyre.
Letekintés a Zsigmond-kő sziklapereméről a Lófő-völgyre, vagyis arra a szűk vízmosásra, amin keresztül felkapaszkodtunk a hegyre, majd letértünk a kék háromszög jelzéseket követve a sziklákhoz. A távolban a Várgesztesi Villapark épületei tűnnek fel.
Egy másik nézőpontból sokkal jobban látszik a villapark, és balra, messze a távolban Oroszlányt is megpillanthatjuk.
Persze a Zsigmond-kőről Várgesztesre nyílik a legszebb panoráma. Pontosan alattunk terül el a kis Csónakázótó, aminek a partjáról ide felkapaszkodtunk. Jól látható az a szögletes irtásfolt, amit még 1735-ben vágtak a Frankenből érkezett telepesek az erdőbe a község földjei számára, és mindmáig megtartotta eredeti nagyságát.
Kissé délebbre fordulva a Várgesztes „felvégét” láthatjuk, mögötte Gesztesvár dombja emelkedik. Abból az irányból értük el a falut.
Ezt a képet a téli túrámon készítettem a Zsigmond-kőről Várgesztesre lepillantva. Nézőpontja pontosan megegyezik az előző képével.
A Zsigmond-kőtől félórás kényelmes sétával érhető el a Tatabányai Cement Természetjáró Egyesület Mátyás-kúti pihenőháza. Sajnos éppen ottjártam előtt, 2007. júliusában erős vihar söpört végig a térségen. Az orkánerejű szél kicsavart egy óriási bükkfát, és az tizenkét-tizennégy további fát sodort magával. Ennek következtében komolyan megrongálódott a Mátyás-kút, a pihenőház, az ott felállított egyik szobor, a fedett tűzrakóhely és a pihenőpadok egy része is összetört.
A Mátyás-kúti pihenőház közelről.
A téli bejárásomon egy vidám székesfehérvári túracsapatba botlottam a pihenőháznál.
Első kéktúra bejárásomkor a Mátyás-kúttól alig húszpercnyi járásra lévő Szarvas-kút alsó forrása még kristálytiszta, jéghideg vizet adott, 2007 nyarára azonban már kiszáradtan árválkodott a Zsidó-hegy gerincére vezető kapaszkodó aljánál. Sajnos, a forrás melletti esőház is nagyon elhanyagolt állapotban volt, itt sem ártana már a felújítás. Bár az elapadt forrás miatt ennek talán nem sok értelme lenne...
A Szarvas-kúttól a kéktúra eléggé meredeken felkapaszkodik a Zsidó-hegy oldalába, majd egy vízmosás árka mellett kezdi meg az ereszkedést a következő völgybe.
Nagyjából itt botlottam bele a téli bejárásomon ebbe a munflonpárba, akik voltak olyan türelmesek, hogy megvárták, míg bekapcsolom a fényképezőgépem, készítek róluk pár felvételt és csak utána sétáltak el méltóságteljesen.
A kis árok peremén áll a Rockenbauer Pál kopjafa is. Kéktúrás könyvünk - szerintünk meglehetősen udvariasan fogalmazva - „kissé komornak” írja le a nagy természetjáró arcvonásait. Nem akarom megbántani azt, aki a faragást készítette, de az az igazság, nem szeretnék az életben ilyen arckifejezésű illetővel találkozni, pedig nem szoktam megijedni a saját árnyékomtól!
A következő dombgerincen érjük el Vitányvár romjait. Ide is meglehetősen meredeken kapaszkodunk fel, majd a kéktúra jelzett ösvénye átbukik a nyergen és ereszkedni kezd a következő völgybe, de a gerincen induló kék rom jelzéseket követve pár lépéssel elérhetjük az erdőben álló romokat. Nyáron szinte csak akkor vesszük észre a falakat, amikor már a tövükben állunk, de télen a már messziről látszanak a lombjukat elvesztett fák között.
Túrázó társaság Vitányvár falai alatt. Nem tudjuk pontosan sem azt hogy ki építtette, sem azt, hogy mikor épült a vár. Feltehetően Csókakőhöz és Gesztesvárhoz hasonlóan ezt is az itt birtokos Csák nemzetség egyik tagja építtethette a tatárjárás után. Várnagyként a Gut-Keled nemzetségből származó II. Mihályt 1319-1324-ben említik az oklevelek, és mint királyi vár „Castrum Vitam, Vytam, Wyttam” alakban 1379-ben szerepel különféle iratokban. Tulajdonosai a török idők előtt sűrün változtak, többször volt királyi vár, de volt Egerváry László és Kanizsai György horvát bánok kezén is.
A török először 1529-ben ostromolta a várat, majd 1543-ban el is foglalta. Később magyar kézre került, de 1559-ben újra a töröké, akiktől 1566-ban sikerült ugyan visszafoglalni, a következő évben azonban már újra a törökök birtokolták. Véglegesen Pálffy Miklós szabadította fel 1597-ben, és a következő évben felrobbantották, megakadályozva ezzel, hogy a törökök ismét a vár falai közé fészkelhessék magukat. A XVIII. századtól az Esterházy család tulajdona volt, akik anyagát építési célokra használták fel (Forrás ismét, mint már annyiszor: www.varak.hu).
A várból csak északnyugat felé nyílik komolyabb kilátás: ebben az irányban a Nyerges (jobb oldali hegyoldal) és a Zsidó-hegy (balra) közötti szűk völgyön keresztül Tatabánya felé tudunk kitekinteni.
A Vértes széléhez közeleve érinti a kéktúra a volt Körtvélyespusztát. A település mág megszűnt, de a jelzett útvonal elhalad a régi temető mellett. Az öreg, esetenként több mint 120 éves sírkövek a puszta régi telepeseinek sírjai felett állnak.
A Körtvélyespusztai öreg temető
A Körtvélyespusztai öreg temető
A körtvélyespusztai temető után éri el a kéktúra ösvénye a Mária-szakadékot. A később szurdokszerűen méllyé váló vízmosás itt még egészen sekély, a gyalogút pedig következetesen ragaszkodik a jobb oldalához, hol feljebb kapaszkodva, hol lejjebb ereszkedve a völgy aljához.
Később elértük a szakadék mohos, mindíg árnyas sziklalépcsőit, a völgy leglátványosabb szakaszát. A hatalmas sziklalépcsők alulról nézve sokkal monumentálisabbak, mint fentről letekintve rájuk.
Túracsapat kapaszkodik egyre feljebb a Mária-szakadék völgyében.
Túracsapat kapaszkodik egyre feljebb a Mária-szakadék völgyében.
A Mária-szakadék alján, az erdőszélen érjük el a Csákányospusztai turistaházat. A házat a Petőfi Tömeg- és Szabadidősport Egyesület működteti, télen-nyáron a turisták rendelkezésére áll. További információ a házról itt elérhető.
Nyáron bizony el tud bújni a ház a fák között, a Mária-szakadék felől érkezve alig lehet észrevenni.
A Csákányospusztai turistaház után már végleg magunk mögött hagyjuk a Vértes erdejét és legelők, kaszálók mellett elhaladva érünk el egy keskeny aszfaltutat. Ahol a földutunk az aszfaltútba torkollik, ott áll őrt ez a vénséges vén fa.
Az 1-es főút mellett áll a Birka Csárda, ott ahol kéktúra keresztezi azt. A múltban több sorscsapás is érte ezt az étlapjában is egyedi vendéglőt (a birka nem csak a nevében szerepel, de az étlapján is): még a múlt század hetvenes éveiben leégett, aztán miután ismét felépítették a forgalmas főút mellett, elkészült a párhuzamos nyomvonalon futó autópálya. Sokan azt jósolták akkor, csődbe megy az addig jól menő vállalkozás, de a Birka Csárda túlélte ezt is, mert bár az átutazók elmaradtak a vendégek közül, de az ínyencek továbbra is visszajárnak a mára bizony meglehetősen gyérforgalmú út mellett fekvő étterembe.
A Birka Csárdától mindössze másfél kilométeres út a mezők túlsó oldalán fekvő kis falu, Szárliget. Az út nagy részét a mezőkön keresztül tesszük meg, és innen nagyszerű kilátás nyílik már a Gerecse dombjaira: a távolban középen a Nagy-Gerecse 633 méter magas, szélesen elterülő, erdős háta is feltűnik már.
Az alkonyattal együtt érkezünk meg a kis faluba, Szárligetre. Viszonylag új, nem egészen száz éves település, a szomszéd Szártól 1989-ben szakadt el, akkortól van saját önkormányzata. A római katolikus templom 1993-ban készült el, a Faluház pedig csak az önállósodás után, 2005-ben.
A szárligeti római katolikus templom
Közvetlenül a vasútállomás mellett található a szárligeti fatelep. Szépen faragott székelykapuja előtt érdemes egy percre megállni. A kiskapu feletti felirat a következő: „A Millennium emlékére állíttatták a tulajdonosok kiknek nevét a túloldalon elolvashatod. 2001 augusztus”. Mivel a kapu zárva volt, nem tudtuk elolvasni...
A szárligeti vasútállomás a felette átívelő gyalogos felüljáróról fényképezve. Ismét két tájegység határán állunk: a völgyben futó Budapest - Győr - Bécs vasúti fővonal túlsó oldalán álló Hajagos már a Gerecse egyik legszélső vonulatához tartozik. Mostani túránk végére értünk, nincs már más dolgunk hátra, mint elkérni a kéktúrás pecsétet az állomás forgalmi irodájában, hogy beüthessük az igazolófüzetekbe, aztán a peronon megvárni a hazafelé induló személyvonatot...
-hörpölin-
|
|
|
|
| A tárhelyszolgáltató neve: | Port Kft. |
| A tárhelyszolgáltató címe: | 9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 60. |
| A tárhelyszolgáltató e-mail címe: | info@webtar.hu |
| A honlap szerkesztőjének neve: | Horváth Béla |
| A honlap szerkesztőjének e-mail címe: | horvabe1959@gmail.com |
| A honlap szerkesztője mindent megtesz azért, hogy az itt közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de semmiféle felelősséget nem vállal bármely, ezen információk használatából adódó kár bekövetkeztéért. A honlap adatainak használatával Ön elismeri, hogy azt csak és kizárólag saját felelősségére teszi. | |
 Creative Commons license: Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International | |
| Kérem, olvassa el a honlap Cookie Policy-jét! Fontos információkat tartalmaz! | |