55. túra: Regéc - Makkoshotyka
Túraleírás
Regécről indulva felkapaszkodunk a Zempléni-hegység 700 méteres csúcsai közé. A Kerékkötő (734 m) északi nyergében érünk 700 méter fölé, elhaladunk a Tokár-tető (742 m) oldalában álló Pengő-kő sziklahalma alatt, majd megcsodáljuk a Nagy-Péter-mennykő oldalából Regéc várára nyíló kilátást. Kitérőt teszünk a
jelzés ösvényén a Nagy-Péter-mennykő csúcsára az onnan észak felé, a Hegyközre nyíló kilátás miatt, majd továbbmegyünk az István-kúti vadászházakhoz. Pihenünk, pecsételünk, majd továbbindulva a Mlaka-rétről újabb kitérőt teszünk a
jelzésen, most a Sólyom-kő (564 m) sziklás csúcsára. Egy erdészeti dózerúton kanyargunk végig a csúcsok között, és a Gerendás-rét útelágazása után érkezünk meg az Eszkála vadászházhoz. Itt is pihenünk, pecsételünk, majd a Kecske-hát gerincén ereszkedni kezdünk. A Zsidó-rét érintésével ereszkedünk le a Cifra-kúthoz, majd egy fél órás erdei menet végén érkezünk meg Makkoshotykára. Utunk a legújabb igazolófüzet szerint 25,2 km hosszú, 640 m szintemelkedéssel a csúcsokra tett kitérők nélkül.
Regécről kora reggel indulunk, hogy teljesíthessük az Országos Kéktúra egyik legnehezebb szakaszát. A kitérők nélkül is több mint 25 km hosszú túrán felkapaszkodunk a Zempléni-hegység bércei közé, majd onnan ereszkedünk vissza Makkoshotykára. Ez a kép egy Regéc feletti irtásfoltról készült, visszatekintve a már távoli várra.
A Puskás-patak köves völgyében kaptatunk felfelé, közben megcsodálhatjuk a Nagy-Bekecs lábának sziklafalait. Itt még 500 méter alatt járunk, és több, mint kétszáz méternyi emelkedő van még előttünk, míg elérjük a csúcsok közötti fennsíkot!
Később feltűnik az völgy bal oldalán a Kemence-kő jellegzetes formájú sziklája. Tövében egy emléktábla idézi fel az Országos Kéktúra születését.
700 méter felett érkezünk fel a Kerékkötő (734 m) hosszú gerincének egyik nyergébe. Itt végre megszűnik az eddigi monoton, hosszú emelkedő, innen már inkább csak szintezik, hullámvasutazik alattunk az erdei út. Először a Bekecs-kert irtásfoltjai között vágunk át a füves keréknyomokon.
Néhány perces menet után már a Kavicsbánya-rét széléről tekinthetünk fel a Tokár-tető (742 m) előttünk húzódó erdős oldalára. Ezen a részen többször is irányt vált a kéktúra jelzett útvonala a földutak között, bár a kanyarok jól vannak jelezve, de azért figyeljünk az elágazások után továbbindulva!
A Tokár-tető oldalában szintező erdőgazdasági útról nyílik ez a korlátozott kilátás egy régebbi irtásfolton cseperedő fiatal bükkös fái között észak felé, a még távoli Milic-csoport hegyei irányába. Még messze vannak tőlünk ezek a csúcsok, légvonalban is körülbelül 17 km-re, az Országos Kéktúra kanyargós útját járva pedig csak a két nap múlva érkezünk meg a tövükbe!
Egy kicsit nézelődve még Füzér várát is észrevehetjük a távoli hegyek között! Ez a kép a fényképezőgépem legerősebb zoomjával készült a néhány éve szépen helyreállított várkastélyról!
A Tokár-tető oldalában emelkedik a Pengő-kő sziklacsoportja is. A
jelzés rövid ösvényén tehetünk kitérőt az andezitsziklák tetejére.
A második bejárásomon felkaptattam a sziklák tetejére, de semmilyen kilátás nem nyílik odafentről, annyira körbenőtték már a fák a csúcsot.
Viszont ha pár percnyit tovább ballagunk az erdei úton, egy szinte friss irtásfolt felső peremére kiérkezve kinyílik előttünk dél felé a panoráma! A távolban feltűnik Regéc vára, most légvonalban körülbelül öt kilométerre lehetünk tőle.
Sajnos, a vár felhőárnyékban volt, és türelmem sem volt kivárni azt, hogy a szürkehasú felhők lassan arrébbmenjenek, így hát nem lett elég kontrasztos ez a kép, de egy dolog biztos: a Tokár-tető és a Nagy-Péter-mennykő közötti gerinc oldalából szépen látszik Regéc vára!
Pár száz lépéssel arrébb újabb turistaút elágazáshoz érünk: itt válik ki a
jelzés ösvénye a kéktúra útvonalából. Korábban, a Pengő-kőnél nem javasoltam a kitérőt, de a Nagy-Péter-mennykő kihagyhatatlan látnivaló! A meredeken leszakadó szikláról kelettől északnyugatig nyílik csodálatos panoráma. Kelet felé tekintve a Sátoros-hegyek látszanak a távolban. Útba ejtjük majd ezeket a hegyeket is!
Északkelet felé fordulva a hegység mély völgyeibe látunk le. Jobbra a Kemence-patak völgye is feltűnik, oda majd két túranap múlva kitérőt teszünk a Pálházi Erdei Vasúttal!
Észak felé a Hegyköz dimbes-dombos síksága mögött a Milic-csoport hegyei állnak komoran. A csoport legmagasabb hegye, a 893 méter magas Nagy-Milic lesz az utolsó csúcs majd, amit az Országos Kéktúra útvonalát járva megmászunk a legutolsó túranapunkon!
A Milic-csoport hegyei egy kicsit közelebbről. A hegyek előterében az apró szürke folt Füzér vára, ami innen is látható. És mindezért a panorámáért nem is kell nagyon megerőltetnünk magunkat: a Nagy-Péter-mennykőre egy talán húszperces kényelmes sétával feljuthatunk a csak alig-alig emelkedő turistaúton!
A Nagy-Péter-myennykőről visszaérkezve továbbindulunk a jól kitaposott erdei úton, az Országos Kéktúra útvonalán.
Egy erősebb lejtő végén érkezünk meg az István-kúti vadászházakhoz. Először a téglaház akad az utunkba, az előtte álló egyik fára van a kéktúra bélyegző dobozkája felszerelve, az útról könnyen észrevehetően.
Ettől a háztól csak talán kétszáz lépés kitérő a névadó István-kút forrása. Eddig mindhárom ottjártamkor adott vizet, tehát állandó forrásnak tekinthető!
A kissé lepusztult vadászház után pár lépéssel egy napfényes, füves aljú nyírjesbe érkezünk.
Itt áll a fák között a másik vadászház, ami egy zsindelytetős faház.
A vadászházak után térünk rá erre a jól kijárt, kissé ereszkedő erdőgazdasági dózerútra, amin egy jó darabon fogunk haladni a következőkben.
Nagyjából negyedórás menettel érkezünk meg a Mlaka-rét útelágazásába, az erdei pihenő padjaihoz, asztalaihoz. Itt akár le is telepedhetünk egy hosszabb pihenőre!
A padok mellett, az útelágazában egy útirányjelző oszlop áll, a rajta lévő egyik tábla szerint pedig mindössze 570 méter innen a Sólyom-kő a
(és később a
jelzés) útvonalán. Én azt javaslom, tegyük meg ezt a kitérőt is, ami csak feleakkora, mint a Nagy-Péter-mennykőre tett kitérőnk hossza, viszont nagyon kemény kaptatással jár!
Lihegve, levegő után kapkodva érkezünk fel negyedóra múlva a Sólyom-kő (több térkép szerint: Sólyom-bérc) sziklás gerincére.
Aztán pár lépés után kiérünk a kilátópontra is, ahol megint kinyílik előttünk a kilátás!
Akár le is ülhetünk a sziklákra, úgy is gyönyörködhetünk a kilátásban!
Regéc vára most egyenesen nyugati irányban van tőlünk, és sajnos még mindig felhőárnyékban...
Dél felé tekintve alattunk húzódik Háromhuta mély völgye, a távolban pedig, a hegyek mögött az Alföld síksága is feltűnik.
A Mlaka-rétre visszatérve ismét rákanyarodunk a széles dózerútra, ezen folytatjuk az utunkat a hegyek között. Itt éppen a Szpalanyica-völgy oldalában kanyarog, hullámvasutazik az út alattunk.
Kényelmes menettel érkezünk meg az erdei úton a Cselliszka-rétre. Furcsa ez a rét: a fűtenger alatt összegyűlnek az ide szivárgó vizek, és ha begyalogolunk a rétre, érezzük, hogy a talpunk alatt egy kisit inog, hullámzik a talaj! Érdemes kipróbálni!
A Cselliszka-rét egy másik nézőpontból.
A Cselliszka-réttől nagyjából háromnegyed órás kényelmes menettel érjük el az Eszkála vadászházat. A kéktúra pecsétet a ház mellett álló egyik fán találjuk, de érdemes leülni pár percre a ház melletti pihenőpadoknál. Lassan a kaptatók végére értünk, innen már főleg lejteni fog az utunk Makkoshotyka felé.
Az Eszkála vadászház után térünk rá a széles Kecske-hát tetején enyhén ereszkedő földútra, amin aztán kilométereket ballagunk majd.
Ritkított bükkösben kanyarog alattunk a földút a Kecske-háton.
Enyhe kaptatóval érkezünk fel a Zsidó-rétre. Itt álltam meg pihenni a turistaút elágazás jelzőoszlopának tövében, bár kicsit távolabb az úttól itt is van kiépített erdei pihenő. Az itt induló
jelzés a talán két kilométerre lévő Újhutára ereszkedik le.
Továbbindulva a rét egy másik pontjáról délkelet felé, Komlóska völgyére nyílik kilátás.
Erős zoommal még Komlóska egyik házát is láthatjuk.
A Zsidó-rétről további ereszkedéssel jutunk le a Cifra-kút forrásához és a mellette kiépített erdei pihenőhöz.
A Cifra-kúttal nincs szerencsém! Eddig valahányszor erre jártam, mindig kiapadva találtam, pedig szépen ki van építve a foglalata!
A Cifra-kúttól tovább ereszkedve érünk el Makkoshotyka határába. A rétekről letekintve alattunk terül el a falu.
Az ereszkedés vége Makkoshotyka főutcáján, a Rákóczi úton van. Itt találjuk azt a boltot a kéktúra bélyegzővel, ahol nem csak pecsételni érdemes, de a készleteinket is feltölteni, ha úgy akarunk egészen Hollóházáig túrázni, hogy nem szándékozunk kitérőt tenni Sátoraljaújhelyre!
Szépen felújított lakóház Makkoshotykán. A faluban több vendégház is üzemel, a település
honlapján ezek is megtalálhatóak. Nehéz volt ez a túranap a viszonylag nagy távval és sok emelkedővel, érdemes egy jót pihenni, ugyanis a következő sem lesz sokkal könnyebb!
-hörpölin-
A tárhelyszolgáltató neve: | Port Kft. |
A tárhelyszolgáltató címe: | 9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 60. |
A tárhelyszolgáltató e-mail címe: | info@webtar.hu |
A honlap szerkesztőjének neve: | Horváth Béla |
A honlap szerkesztőjének e-mail címe: | horvabe1959@gmail.com |
| |
A honlap szerkesztője mindent megtesz azért, hogy az itt közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de semmiféle felelősséget nem vállal bármely, ezen információk használatából adódó kár bekövetkeztéért. A honlap adatainak használatával Ön elismeri, hogy azt csak és kizárólag saját felelősségére teszi. |
Creative Commons license: Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International |
Kérem, olvassa el a honlap Cookie Policy-jét! Fontos információkat tartalmaz! |