Az esős délutánt követően hiába szakadozott fel a felhőzet estefelé, éjszaka ismét esni kezdett, és reggelig abba sem hagyta. Azt hiszem, ez a reggel volt a négynapos túránk mélypontja. Amikor hat óra felé kibújtam a sátorból és elmentem mosakodni, vigasztalanul esett, és úgy tűnt, abba sem fogja hagyni egy jó ideig. Rosszkedvűen keltünk és készülődtünk, komolyan felmerült az a lehetőség is, ha a reggeli indulásig nem áll el, akkor inkább összepakolunk és hazamegyünk!

Na, erre már az időjárás is megemberelte magát és elállt az eső! Aztán a kemping társalgójában, ahol néztük a Napkelte meteorológiai jelentését, Pártai Lúcia is tartósan javuló időt ígért, az ország nyugati harmadában már a reggeli óráktól kezdődően. Ennek hatására a túrázás mellett döntöttünk, és kibattyogtunk a zalaszántói buszmegállóba, hogy elzötykölődjünk a helyközi busszal Keszthelyig.

Borult volt még az idő, amikor megérkeztünk a városba, de már ott sem esett. A vasútállomáson megejtett gyors stemplizés után kisétáltunk a Balaton-partra. Nyitva volt a strand gazdasági bejárata, besettenkedtünk hát rajta és kimentünk egészen a vízig. Páran már dolgoztak: söpörtek, gereblyéztek, de strandolót egyet sem láttunk. Hát, el kellett ismernünk, ez nem éppen egy strandoló-csalogató időjárás volt! Néhány perces nézelődés után visszafordultunk és visszatértünk a vasútállomásra.

Alaposan megbámultuk az induláshoz készülődő nosztalgiavonat kocsijait és mozdonyát, aztán elindultunk felfelé a városba. Átvágtunk a Helikon parkon, és csak úgy toronyiránt haladva lassan elértük a Fő teret. Kicsit itt is elnézelődtünk, aztán továbbmentünk a Kossuth Lajos utcán. A sétálóutcára éppen akkor kezdtek kirámolni az üzletekből, néhány perc alatt teljesen megváltozott az utca képe. A távolban feltűnt a Festetics kastély kapuja, mi is arra indultunk tovább.

Természetesen alaposan megnéztük a kastélyt elölről, hátulról, még a parkban is körbesétáltunk. A múzeumokba nem mentünk be, annyi időnk sajnos nem volt, de azért alaposan körbejártunk mindent. Vártuk, hátha felszakadozik annyira a felhőzet, hogy kisüssön a nap, de annyi szerencsénk azért nem volt. Végül csak rászántuk magunkat az indulásra, és átvágva a városon (meg kell mondanom, nemigen néztük a jelzéseket) kiértünk 71-es főút körforgalmához a város határában.

Itt irányt vettünk nyugat felé, hiszen a kéktúra is ezen az úton halad egy darabig. Hatalmas volt az autóforgalom, a sok nyaraló a viszonylagos rossz idő miatt a strandolás helyett inkább a kirándulást választotta, hatalmas dugók mellett araszoltunk el. Az út bal oldalán óriási építkezés tűnt fel: hipermarket épült Keszthely és Gyenesdiás között éppen ott, ahol a kéktúra a letér a főútról és nekivág a hegyeknek.

Már álltak a Tesco áruház kék falai és éppen a parkoló betonozása folyt. Nem akartunk átvágni az építési területen (egymást érték ott a munkagépek, meg aztán nem is volt ott dolgunk) ezért elballagtunk az épülő parkoló végéig és ott fordultunk be balra, hogy megkeressük a továbbvezető utat. Hamarosan meg is pillantottunk egy fasorban haladó földutat, ami rögtön a parkoló északkeleti sarkában kezdődött. A térkép alapján ez volt a megfelelő út, így aztán a talajfeltöltésre hozott föld dombjai és vagy fél méter átmérőjű csövek halmai között átvágtunk az építési terület szélén. Valóban meg is pillantottunk egy jelzést az egyik szélső fán, elindultunk hát a földúton nyugat felé.

Az út első szakasza egy keresztező árok hídjáig eléggé fel volt túrva, az előbb már említett vastag csöveket fektették le itt az út alá egy meglévő másik ugyanolyan vastag mellé. A hídon túl aztán a földút felvette a városszéli talajutak megszokott képét: elszórt szemétkupacok és kidobott háztartási gépek vázai között haladtunk egészen Gyenesdiásig.

Itt rögtön rátértünk a hegyek közé induló keskeny aszfaltútra. Nyaralók és hétvégi házak hosszú sora mellett haladtunk el egyre felfelé kapaszkodva az enyhe emelkedőn. Jobbra, a dombra felpillantva már láttuk első uticélunkat: a dombtetőn álló Festetics kilátót. Lassan elmaradtak mögöttünk a házak és megérkeztünk a lőtérhez. A hétköznap délelőtti időpont ellenére javában folyt benn a lövészet, a lövések hangjait már az üdülőtelep házai között meghallottuk.

Az aszfaltút élesen jobbra fordult itt, szinte hajtűkanyarszerűen, a és jelzés (amik együtt jöttek idáig Keszthelytől) azonban egyenesen haladtak tovább egy földúton. Mi a keskeny aszfaltutat tovább követve néhány perc alatt elértük a Nagymező tisztását. Esővédő ház és pihenőpadok garmadája várta az errefelé túrázókat, de csak mi jártunk akkor arrafelé. A tisztáson átvágva rátértünk arra az ösvényre, ami a kilátóhoz vezetett. Néhány perc alatt el is értük a dombtetőt.

Előttünk magasodott a gerendákból ácsolt Festetics-kilátó. Nem sokat teketóriáztunk, fel is kapaszkodtunk a legfelső szintjére! Innen tényleg szép panoráma nyílt nem csak Keszthelyre és a Balatonra, de a másik irányban a Keszthelyi-hegység vonulataira is. El is csodálkoztunk azon, milyen változatos, csipkés élű gerincek húzódnak arrafelé! Hosszabban is elidőztünk itt, még egy panorámaképet is készítettem, csak ezután tértünk vissza a Nagymezőre. Itt hosszabban megpihentünk, meg is ebédeltünk.

Továbbindulva visszatértünk az aszfaltút hajtűkanyarjába, és ráfordultunk az ott kezdődő földútra. A és jelzések együtt haladtak itt tovább és hamarosan egy rét szélére értünk ki. A földút a mező jobb szélén haladt és a végében kettéágazott. Mi a bal oldalin mentünk tovább a jelzéseket követve (a itt jobbra tért). Hosszú kapaszkodás kezdődött a jól járható földúton a Pórak-háti-völgyben. Az erdőben nagyobb irtásfoltokon vágtunk át, itt a növekvő újulat sok helyen be volt kerítve - egy ilyen bekerített területen nekünk is át kellett kelnünk. A kapaszkodás közben bukkant elő a nap a felhők mögül először, ettől aztán a hangulatunk is sokat javult!

Hirtelen értünk ki egy keskeny és meglehetősen kopott aszfaltútra, itt a jelzések alapján jobbra indultunk el rajta. Az út átbillent egy kis tetőn és lejteni kezdett. Jól volt jelezve az a balra való letérés is, ahol otthagytuk az aszfaltutat és nekiindultunk az Iván-hát gerincén végigvezető földútnak.

Jobb oldalon elhagytunk egy négyszögletes tisztást, amit magaslesek vettek körül, aztán az út állapota egy kicsit romlott az errefelé folyó fakitermelés miatt. Mély keréknyomokon bukdácsoltunk át, az úton is sok levágott ág és gally tette nehézzé a továbbhaladást, aztán a jelzések jobbra tértek, lefelé Vállus felé. Egy árokba ereszkedtünk le, itt a kidőlt fák és gaz között egy rövid dzsungelharc következett, aztán az ösvény kikapaszkodott az árok túlsó oldalán.

Hamarosan elértük azt a murvás utat, ami a folytatása volt annak az aszfaltosnak, amit korábban elhagytunk, ezen érkeztünk meg Vállusra. Végigbaktattunk a falu lejtős főutcáján, pecsételtünk a templom alatti, már rég bezárt vegyesbolt falán elhelyezett kéktúrás bélyegzővel, aztán már nem volt más dolgunk, mint megvárni a Keszthelyre menő buszunkat a fordulóban.