Alig több mint egy hónapja írtam a Kék Kör útvonalai mellett elhelyezett jelzőtáblák ügyében, akkor a bizakodásomnak adtam hangot, hogy letelt a kihelyezésüktől számított öt év türelmi idő, és hamarosan valami biztosan történni fog ezek ügyében. Sohasem hittem volna, hogy ekkora jóstehetség bújik meg bennem, ugyanis április 3-án megjelent egy, a táblákkal foglalkozó cikk a Magyar Természetjáró Szövetség honlapján (http://mtsz.org/cikk/kisokos_az_utjelzotablakhoz).
A cikk a fentebbi linkre kattintva elolvasható, emiatt nem is szeretném azt a teljes terjedelmében ide berakni, de azért szaladjunk végig röviden rajta, csak a leglényegesebb gondolatokat kiemelve! A lényeg a cikk legutolsó bekezdése, ezt teljes terjedelmében idézném, ugyanis ebben van a vitamin:
„Napjainkban, a Bükkben már elkészült, a további tájegységeken pedig javában zajlik a 2015-ben kihelyezett útjelző táblák felülvizsgálata és karbantartása a helyi természetjáró egyesületekkel együttműködve. Helyismeretük és tapasztalatuk mérvadó a tervezett oszlophelyek és célpontok véglegesítésében. A még használatban lévő, de lecserélésre váró táblákat könnyű megkülönböztetni a már felülvizsgáltaktól: a régieken az oszlophely neve alatt koordinátákat találunk (7.kép) a tengerszint feletti magasság helyett (8.kép).”
Egy már átalakított oszlop az István-kúti erdészház mellett (a kép az MTSZ honlapjáról, a hivatkozott cikkből lett átvéve). A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.
Nos, véleményem szerint ezt a projektet rögtön így kellett volna kezdeni, vagyis az adott tájegység természetjáróinak a bevonásával. Az ő helyismeretük, és tapasztalatuk tényleg nagyon fontos a táblák információtartalmának összeállításában! Említést tesz a szöveg arról is, hogy lehet megkülönböztetni egymástól a régi, és a már felülvizsgált, átalakított tartalmú táblákat. A régi oszlop fejtábláján (helymeghatározó tábláján) az adott pont földrajzi koordinátái szerepeltek a név alatt, most viszont a tengerszint feletti magassága.
Én úgy gondolom, egy hétköznapi túrázó számára egy adott hely koordinátái pont olyan lényegtelenek, mint a tengerszint feletti magassága, elegendő lett volna ezen a táblán a hely nevét és a táblaoszlop azonosítóját feltüntetni, hiszen ez alapján lehet hivatkozni rá. De azért sikerült az azonosító számot olyan bolhányi karakterekkel rányomtatni, hogy azt csak jó nehezen lehessen kibogarászni pár év múlva, amikor már a szöveg kopni, fakulni kezd. Na, mindegy, nézzük tovább a cikket, most már az elejétől haladva!
A fejtábla alatt közvetlenül két ellentétes irányba mutató nyilazott tábla van elhelyezve, a két irányba eső legközelebbi pecsételőpont nevével és távolságával! Nagyon jó! Egy kéktúrázó számára a pecsételőhelyek a mérföldkövek, egy adott túráján a pozícióját mindig ezekhez viszonyítja! Ezek tényleg nagyon fontos információk, legfelül a helyük!
Ezek alatt a táblák alatt következnek az útvonaltól legfeljebb 50 méterre található látnivalók, nevezetességek irány- és távolságmutató táblái, illetve a távolabbiak esetén kiírva, hogy a letérési pont került jelzésre. Persze ilyenkor jó lenne, ha a letérő út jelzését is feltüntetnék, de az bizony hiányzik! Oké, ennyire azért ne legyünk már kákán is csomót keresők! Egyébként nagyon jó szűrési feltétel ez az ötven méteren belüli elhelyezkedés, ugyanis a kéktúrázó nem csak úgy kódorog az erdőben, hanem célirányosan az útvonalat szeretné elsősorban végigjárni és minden letérést, hosszabb-rövidebb kitérőt ennek a szándéknak rendel alá!
Végül (és utolsósorban) következik a mintának kiszemelt istván-kúti oszlopon a regéci tömegközlekedési csatlakozási lehetőség említése, de az is jól eldugva a Regéci várhoz vezető letérés távolságát jelző információ alá! Szerintem ezt nem szabadna ennyire eldugni, ennek a helye feljebb lenne, rögtön a pecsételőpontok távolságát jelző nyilak alatt! De mondjuk azt, hogy rendben, a lényeg az, hogy feltüntetésre került! Na de akkor hol marad a másik irányban a legközelebbi tömegközlekedési lehetőség jelzése? Ha már egyszer feltüntették a táblán a regéci buszmegállót, akkor hol marad a makkoshotykai megemlítése? Lehet, arra gondoltak a tervezők, hogy úgyis minden településen van buszmegálló, minek azt külön feltüntetni? Ez is egy védhető álláspont, de akkor legyenek következetesek önmagukhoz!
A cikk megemlíti még az útvonaljelző betonoszlopokat is. Ezeknek az útvonaljelzőknek ott van létjogosultságuk, ahol nincsenek olyan tereptárgyak (fák, oszlopok, házak, nagyobb sziklák, stb.), melyekre fel lehetne pingálni a turistajelzéseket. Nagyon jó elgondolás, kár hogy ez nem tudott úgy megvalósulni, ahogy szerették volna! Pont ezeknek a betonoszlopoknak a kihelyezése után jártam végig az Alföldi Kéktúrát 2016-ban, és tapasztalatból mondom, ezek a legritkább esetben helyezkednek el mezőkön, szántók és megművelt táblák között, vagyis pont ott, ahol a kéktúrázóknak szükségük lenne rá! A legtöbbet erdőkben láttam belőlük, ahol teljesen feleslegesek, hiszen a fák mellett állnak, melyekre amúgy sokkal feltűnőbb jelzéseket lehet festeni szemmagasságban.
A miérten már a hosszú alföldi sík meneteken is elgondolkodtam. Végül arra jutottam, nagyon nehéz lehet ezeket az oszlopokat a földek tulajdonosaival, bérlőivel elfogadtatni, hiszen a földutak szélén elhelyezve azokat akadályozhatják a széles mezőgazdasági járművek (vető- és aratógépek, szélesebb ekék, stb.) közlekedését, viszont az úttól picit távolabb téve őket már bekerülnének a megművelt területekre, ahol még nehezebb lenne kerülgetni őket. Ráadásul el is tűnnének a növekvő búzában, kukoricában, ahol aztán a láthatatlanságuk folytán tényleg veszélyesek lennének a földművelő gépek számára!
Na, most már épp eleget morgolódtam, be is fejezem ezt a posztot! Az a véleményem, hogy bár a táblák ügye elmozdult egy pozitív irányba, de még sok tennivaló van ezekkel kapcsolatban!