Mielőtt a hosszú történeti áttekintésekbe belekezdenél, kedves Olvasóm, tekintsél meg néhány térképet az Országos Kéktúra útvonaláról! Az első térkép egy nagyon részletes útvonalrajz a kéktúra 2020-as útvonaláról, amin még a pecsételőpontok is fel lettek tüntetve. Az másik kettő térkép két kortörténeti emlék, az egyik 1938-ban készült az útvonal felavatása előtt, a másik pedig 1964-ben, miután a Magyar Természetbarát Szövetség átvette a kéktúra mozgalom szervezését és irányítását a Budapesti Lokomotív Sportegyesület természetjáró szakosztályától.

Az Országos Kéktúra részletes útvonala
Ezt a térképet a 2012-2017 közötti GPS-sel történt útvonalfelmérésem alapján készítettem úgy, hogy a méréssel felvett nyomvonalat rávetítettem a térképre, tehát eléggé pontosnak tekinthető. Ezt a térképet hoztam aztán naprakészre 2020. májusában a térkép készítése óta történt útvonalváltozásokkal. Tudtommal ez a legrészletesebb átnézeti térkép, ami egyetlen lapon ábrázolja az Országos Kéktúra teljes útvonalát az összes pecsételőpontjával együtt! Az alaptérkép a Topográf Térképészeti Kft. engedélyével került felhaszálásra. A teljes méretű kép megnyitásához kattints a térképre! Mérete nagyon nagy: 8544 X 4072 pixel, 9394 kBájt!

És most két térképet szeretnék közreadni az Országos Kéktúra múltjából! Az első térkép 1938-ban készült, amikor a kéktúra útvonalát felavatták. Ezen az Írott-kő és a Badacsony közötti szakasz csak mint tervezett útvonal szerepel, de egyéb eltérések is vannak rajta, ha összehasonlítjuk az Országos Kéktúra jelenlegi vonalvezetésével.

Az országos kék jelzés (akkor még nem Országos Kéktúra) részletes útvonala 1938-ban, a kijelölésekor
Ez a térkép igazi relikvia, 1938-ban készült, a kék jelzés útvonalának részbeni felfestése után. Mint látható, az akkori útvonal sok helyen alaposan eltér a mostanitól! A papírtérkép Tisztul a Visztula nicknevű túratársam tulajdona, ő szkennelte be és bocsátotta a rendelkezésemre a térkép részletképeit mint képfájlokat. Ezekből állítottam össze a panorámakép-szerkesztő programmal a teljes képet. A nagyméretű kép letölthető, ha a térképre kattintasz! Mérete elég nagy: 2781 kBájt!

A legnagyobb eltérés azonnal a szemünkbe ötlik a Balaton-felvidéken. Akkoriban a kék jelzés nem fordult északkelet felé Balatonhenyénél, hogy aztán Nagyvázsonyon keresztül érje el a Bakonyt, hanem még sokáig tekergett a Balaton-felvidéken és a tóparton, hogy aztán csak Balatonalmádinál forduljon észak felé és a csatlakozzon be a jelenlegi útvonalba Zircen.

Egy másik nagy eltérést találunk Budapest és a Dunakanyar környezetében. 1938-ban a kék jelzés még nem tette meg a fővárosba vezető és onnan a Pilisbe visszatérő hatalmas vargabetűt, hanem Dorogról szinte egyenesen felkapaszkodott a Dobogókőre. Csak a II. Világháború után festették fel az útvonalat Hűvösvölgy felé, és onnan vissza Dobogókőre. Ezeken kívül kisebb eltéréseket pedig szinte mindenhol találhatunk az útvonal mentén. Tulajdonképpen az a hely ritka, ahol az útvonal változatlan maradt ennyi év után!

Az Országos Kéktúra részletes útvonala 1964-ban
Ez a térkép az 1964-es kiadású „Az Országos Kéktúra útvonala mentén” című kötet térképmelléklete. Lényegében ez a könyv volt az első részletes útvonalismertető kéktúra leírás, amit a Magyar Természetbarát Szövetség által megbízott munkaközösség készített Thuróczy Lajos vezetésével. A kötetet Hobo Bobo nicknevű túratársam adta kölcsön nekem, hogy a térképmellékletét beszkennelhessem. A képrészleteket aztán az 1938-as térképhez hasonlóan egy panorámakép-szerkesztő programmal állítottam össze. A képre kattintva az nagyobban is megnyitható. A kép mérete nagyon nagy: 4344 kBájt!

Az 1964-es útvonal már jobban hasonlít az Országos Kéktúra jelenlegi kialakításához. Már a mostanihoz nagyon hasonló a kéktúra útja a Balaton-felvidéken és a Bakonyban - a régi útvonalon jelenleg a Balaton-felvidéki Kéktúra halad -, és már benne van a Hűvösvölgybe vezető vargabetű. Így egy újabb tájegységet, a Budai-hegységet is bekapcsolták a túra útvonalába, másrészt az sem véletlen, hogy pont Hűvösvölgybe érkezett, hiszen így még nagyobb figyelmet kapott a szocialista éra egyik „propaganda terméke”, az Úttörővasút.

VISSZA A TARTALOMJEGYZÉKHEZ

Az alábbi írásokból megtudhatod, kedves Olvasóm, hogyan született meg az országon átvezető kék túristajelzés, illetve hogyan kezdődött az Országos Kéktúra teljesítésére kiírt mozgalom. A következőkben olyan, a kéktúrázás kezdeteit jól ismerőknek adom át a szót, mint Kovalik András, az MTSZ Gyalogtúra Bizottságának tagja, vagy Thuróczy Lajos, az MTSZ tiszteletbeli elnöke.
A saját megjegyzéseimet itt is zárójelben, dőlt betűkkel találod!

(A következő összefoglalót Kovalik András, az MTSZ Gyalogtúra Bizottság tagja készítette, a szövetség archívumában található korabeli szaksajtó áttanulmányozása után. Munkájának célja a kéktúrázás kezdeteinek feltárása, bemutatása volt.
A szöveg eredetije a Magyar Természetbarát Szövetség honlapján olvasható itt:
http://mtsz.org/hu/cikk/hirek_aktualitasok/601 )

A Turistaság és Alpinizmus XIX. évfolyam 6. számában megjelent cikkében foglalta össze a turista útjelzésekkel kapcsolatos javaslatait Strömpl Gábor.
(A Turistaság és Alpinizmus, A Magyar Turista Szövetség, a Magyar Si Szövetség és legtöbb hazai turista egyesület hivatalos lapjának XIX. évfolyam 6. száma 1929. június 1.-én jelent meg.)

(A Netlexikon a következőket mondja Strömpl Gáborról:
(Nagymihály, 1885 - Focşani, Románia, 1945): földrajztudós. Egy.-i tanulmányait Lóczy Lajos tanítványaként a bp.-i tudományegy.-en folytatta. A pozsonyi egy. földrajzi tanszékén tanársegéd. Itt Pozsony városföldrajzával, 1908 - 1911 között a Duna-teraszok vizsgálatával, 1912-ben a Székelyföld, 1913-ban a Felvidék és a Kis-Magura morfológiai vizsgálataival foglalkozott. Az I. világháború után a bp.-i közgazdasági egy. gazdaságföldrajzi tanszékén a térképezés és morfológia tárgyköréből magántanár lett. 1923-tól a Honvéd Térképészeti Intézetben tereptant és térképolvasást tanított. F. m. barlangkutatás és természetjárás egyik jelentős úttörője volt. Hadifogságban halt meg.)

A Magyar Turista Szövetség októberi tanácsülésén dönt egy munkabizottság létrehozásáról, amelynek tagjai: Horn K. Lajos a szövetség társelnöke, Lakner Károly és dr. Strömpl Gábor.

1929. december 2.-án a szövetség tanácsa az útjelzések egységesítésére kiküldött bizottság tervét kisebb módosításokkal elfogadta, vonatkozó szabályzatát 1930. január 1-i hatállyal léptette életbe. Határozatában úgy döntött, hogy az utak átfestését 5-10 esztendőn belül kell végrehajtani.

1930. március 3.-án Strömpl Gábor bemutatja az országos jelzési rendszerbe tartozó úgynevezett „hosszú jelzések” tervét. Azt a tanácsülés tanulmányozásra kiadja az Útjelző bizottságnak.

A Szövetség az év során felosztja a turistavidékek munkaterületeit tagegyesületei között. Április 7.-én tartott tanácsülésén az egyesületi „útjelzési tervek” elbírálását az Útjelző bizottság saját hatáskörébe utalja.

Az MTSZ elnöksége májusban az Útjelző bizottság javaslata alapján kijelölte az egész országon átmenő kék útjelzés irányát és két végpontját.

Létrejötte Strömpl nevéhez fűződik. Az ország turista úthálózati terve kidolgozásakor támadt az az ötlete, hogy az egyes hegységi fővonalak összekapcsolásával megteremthető egy olyan hosszú út, amely a Bükktől a Bakonyig terjedne – felfűzve hazánk turisztikai gyöngyszemeit – vagy azt meghosszabbítva a trianoni határokig. Keleten a Galyaságon és Sátor-hegyeken át Nagy-Milicig, Nyugaton pedig – egy göcseji megoldást mellőzve – a Kis-Alföldön keresztül a Kőszegi vagy Soproni-hegységben érné el az ország határát.

Az út eredetileg piros lett volna (a MKE Tapolcai osztálya el is készítette a Tapolca – Szigliget – Nemestördemic – Badacsony szakasz jelzését), de mivel a tervezett nyomvonal több kisebb szakasza – a Cserhátban pedig közel 100 kilométer – korábban kék színnel lejelzésre került, a Szövetség az átfestés helyett a kék szín mellett döntött.

Az út elnevezésére történtek javaslatok, például az „Árpád-út”, de a Szövetség tanácsa 1937. január 11.-i ülésén Zsitvay Tibor javaslatára a névadás elvetése mellett dönt, úgy határoz, hogy névadásra legkorábban az útvonal teljes elkészülte után kerülhet csak sor. Erre négy évtizeddel később – a teljes útvonal felfestése után – módunk lett volna, de akkor már a névadásnak nem volt jelentősége.

Strömpl maga számos kifejezést használ az útvonalra: turisták nagyútja, országos fővonal, országos turista útvonal, Országos kék út, országos kék-jelzés, vagy egyszerűen csak nagyút, vagy kékút.

Az útvonal váltakozó intenzitással készült. Igazi lendületet 1935 jelentett, amikor befejezik a mátrai utak jelzését, az Encián Turisták kibővített munkaterületükön átfestik a Nagymaros – Hegyestető – Köves-mező piros jelzést, valamint Békás-rétig a TIT jelzést. A Gyopár TE is elkészül a Bajóti Öregkő – Héreg – Felsőgalla szakasz jelzésével. A következő évben a BOTE befejezi a Nagy-Villám – Dobogókő között a jelzési feladatát. A munkát többször hátráltatja, hogy a tilos területek miatt a csatlakozási pontokat változtatni kell, kompromisszumos megoldásokat kell keresni. 1938-ra az út közel négyötöde készül el.

A világháború után a tilos területek csökkenésével lehetőség nyílt, hogy az útvonal jobban közelítsen az eredeti elképzelésekhez. A kedvező változtatások mellett – többnyire honvédelmi indokokkal – néhány kényszermódosításra is sor került. A hetvenes években elkészült az útvonal nyugati szakaszának jelzése Velemig, majd a rendszerváltás után elérte eredeti végpontját Írottkőt is.

Ez a túraútvonal Európa első hosszútávú turistaútja. A Kőszeg – Sátoraljaújhely közötti szakasza pedig a későbbiekben – a Spanyolországból Görögországba tartó – E-4 számú Európai Hosszútávú Turistaút része lett.

Az országos kék jelzés bejárására – tárgysorozaton kívül – tett javaslatot Zsitvay Tibor a szövetségi tanács 1936. szeptemberi ülésén. A szövetség védnök-elnöke a terv megvalósítására a következő év nyarát ajánlotta. A nagy távolság teljesítésének időigénye miatt a szövetségi monstre-túrán egy szűkebb vezetőséghez szakaszokra csatlakozó – elsősorban területileg érintett – kisebb turistacsoportokat képzelt el.

1936. november 9.-én az MTSZ tanácsának ülésén határozatot hoznak, hogy 1937-ben a kék jelzés útvonalán „staféta túrát” rendeznek.

Az Útjelző bizottság 1937. január 7.-i ülésén foglalkozott az országos kék helyzetével. Jelentésében beszámolt arról, hogy 237 kilométer jelzése nem történt még meg, ennek többsége a Dunántúlra esik. Javasolta, hogy a szövetség tisztségviselői – a tanács tagjai bevonásával – ellenőrizzék a munkaterületeket.

A márciusban tartott közgyűlés – elnöki indítványra – felkérte Dr. Strömpl Gábort az országos vándorlás előkészítésére.

Április 19.-én az „Országos Vándorlás” előkészítésére bizottságot hoznak létre. Az esemény tervezett időpontja 1937. június 27. – augusztus 20. A túra az országos kék keleti részén került volna megrendezésre.

A június 12.-i tanácsülés a rendezvényt Dr.Zsembery Gyula, Papp Dénes és Dr. Hahn Sándor indítványtára jubiláris túraként 1938-ra halasztja, március 15.-i kezdőnappal.

A tanács a bugaci vándorgyűlés javaslatát elfogadja, és a jubiláris eseményt Szent István túrának, illetve Szent István turistavándorlásnak nevezi el.

[1] A Szent István vándorlás indulási ceremóniája az Ított-kőn. Forrás: Az MTSZ cikke a Szent István vándorlásról

A névadásban a hazafias gondolkodás mellett döntő szerepet játszott, hogy a szövetség vezetői úgy látták, a rendezvénnyel jelentős propagandát fejthetnek ki országos szinten. Nagy társadalmi, politikai, egyházi támogatást érhetnek el. Úgy érezték, ezek révén több tilos területet sikerül megnyitni a szervezett turisták számára. A siker érdekében a tisztikar és a tanács tagjai az előkészítés során felkeresték minden jelentősebb város polgármesterét, függetlenül attól, hogy a település az útvonalon fekszik, vagy sem. A programba beiktattak egy székesfehérvári napot, és az esemény zárását Esztergomba tervezték.

A túra végleges tervét, útvonal és időbeosztását a szövetségi értesítő februári számában tették közre. Az Írottkőről március 20.-án, Tolvaj-hegyről egy héttel később Zsitvay Tibor egy-egy vándorbot átadásával indította útjára a két csoportot. A túrák hétvégeken, ünnepnapokon folyamatosan haladtak. A túravezetők – néhány szövetségi vezető mellett – a területet kezelő egyesületek vezetőiből kerültek ki. A keleti és nyugati túracsoport pünkösd hétfőjén találkozott Dobogókőn.

A jubileumi túrán 45 egyesület 853 turistával képviseltette magát, a résztvevők összesen 2751 túranapot teljesítettek. A legaktívabb Dr.Zsembery Gyula 27 nappal. Rajta kívül még 15-en vehették át az aranyozott emlékjelvényt 20 túranap feletti teljesítéséért. 50 résztvevő ezüstözött jelvényt kapott 10-16 nap teljesítéséért, 156-an bronzot, 5-8 nappal. 206 túrázó 2-4 napot, 425 fő egy napot járt végig.

A túra esztergomi zárórendezvényén ugyan elhatározták, hogy 5 évenként hasonló eseményt rendeznek, de 1943-ban a szövetség akkori vezetői inkább a több színhelyen megrendezésre kerülő Mátyás-túrák mellett döntenek. Az Országos Kéken csak ötven év múlva került sor a jubileumi túrához hasonló eseményre. 1988-ban a XI. kerületi Természetbarát Bizottság a szövetség támogatásával és közreműködésével túrát szervezett Szent István Emléktúra néven. A rendezvény programját a Turista Magazin májusi számában tették közre.

A túra két csoportja egy időben indult el Hollóházáról és Írottkőről és 30 napi vándorlás után augusztus 20.-án Dobogókőn találkozott. Az első rendezvénytől eltérően 3 pihenőnap beiktatásával folyamatosan tették meg az utat. A keleti csoportot Matolcsi György és Csom József vezették, a nyugati csoport túravezetője – a szervezésben oroszlánrészt vállaló – Mészáros János volt.

Vizkelety László javaslatára a Budapesti Lokomotív Sportklub Természetjáró Szakosztálya 1952. évi programját az országos kék útvonalára szervezett „Kéktúrákra” építette fel. Az egyesület tagjai részére szervezett túrák képezték a következő évi eseménynaptárjuk gerincét is. A kibontakozó új túramozgalom létrehozói: Bokody József, Thuróczy Lajos, dr. Vízkelety László és Forgó János voltak. A Tapolca és Tolvaj-hegy közötti 852 km-es útvonalat 25 szakaszra osztották fel. A 15 szakaszt teljesítőket, valamint a teljes útvonalat bejárókat díjazták. Az első sikeres teljesítő Horváth József volt.

A vasutas szakszervezet mellett működő természetjáró társadalmi bizottság kezdeményezésére 1953 végén az ország többi vasutas turistájára is kiterjesztették a Kéktúra mozgalmat. Az önálló szakmai természetbarát egyesületek megalakulásával 1960-tól már más szakmák természetjárói is megszerezhetik az Országos Kéktúra „vasutas” jelvényét. A túramozgalom követelményeit az első 5 évben mintegy félszázan teljesítették.

Az érdeklődés jelentős növekedése meghaladta a szakosztály erejét, ezért a mozgalom szervezését, irányítását 1961-ben átadta a Magyar Természetbarát Szövetségnek. Az MTSZ létrehozta a Kéktúra Bizottságot, vezetésével a vasutasok korábbi szakemberét Sütő Nagy Attilát bízta meg. Az év folyamán kiírta az „Országos Kéktúra” mozgalmat. A 910 km-es túra ekkori végpontjai Sümeg és Nagy-Milic.

A túramozgalmat 2008 év végéig 4400-an teljesítették.

(Kovalik András a fenti leírásban a kéktúra ÚTVONALÁNAK születését írta le, a most következő mű pedig Thuróczy Lajos visszaemlékezése a MOZGALOM kezdeteire, amire Kovalik csak utalt az előző írás utolsó fejezetében. A két írás együtt öleli fel a kéktúrázás történetét, tulajdonképpen egymás kiegészítései.)

Magyar Turista Lexikon (1941): „Országos Kék Út, a Füzéri-vár vidékéről a Sátorhegyeken, Baradlán, Bükkön, Mátrán, Börzsönyön, Pilisen, Gerecsén, Vértesen, Bakonyon, Balaton-felvidéken, Kemenesalján át az Írottkőig vezető és mindenütt kékkel jelzett, körülbelül 1000 km-es útvonal.”

„Szent István túra”. A Magyar Turista Szövetség elhatározta, hogy minden jubileumán (tehát 1938, 1943, 1948 stb. években) végigjárja az országot az „országos kék” útjelzés mentén. Ma ez az út hozzávetőleg 1000 km, melynek egyik végpontja Írottkőn, a másik a Füzéri várrom közelében lévő Tolvaj-hegyen van. Az 1938. évi túra a két végpontról egyszerre indult és kb. 22-24 túranap alatt ért az út központján fekvő Dobogókőre.”

A Budapesti Lokomotív Sportklub Természetjáró Szakosztályának vezetői (Bokody József, Forgó János, Thuróczy Lajos, dr. Vízkelety László) az 1950-es évek elején egy szentléleki sítábor hosszú téli estéjén valami új ötleten törték a fejüket. Abban az időben a szigorú tiltások miatt a turisták nem juthattak túl az ország határain. Az ország aprólékos megismerésében, a túrázói minősítés elérésében vagy tájékozódási versenyzésben vetekedhetett aki többet akart és tudott teljesíteni. A Loko-turisták vezetői szerettek volna valami olyan célt kitűzni sporttársaik elé, ami megfogható, teljesíthető és élményt nyújtó feladat lenne. Ekkor „találták fel” a II. Világháború előtti idők „Országos Kéktúra” útvonalának és az egykori Szent István Túrának az összevonását, vagyis az „Országos Kék” túramozgalmat.

A szakosztály 1952-53. évi túratervének alapját a „Kéktúrák” jelentették, amelyet Tapolca (nyugat) és Tolvaj-hegy (kelet) között írtak ki. Elkészítették az Országos Kék-túrák Kézikönyve c. füzetet, amely a 852 km-es útvonalat 25 szakaszra bontotta. 15 szakaszért karjelvényt (emblémát), az egész útvonal bejárásáért Kék-túra jelvényt kaptak a teljesítők.

Kéktúrázó fiatal pár a Kab-hegy lábainál elterülő mezőn. Forrás: Fortepan

A vasutas természetjáróknak már akkor működött szakszervezetük mellett egy természetjáró társadalmi bizottság, amely országosan is nagyon sokat kezdeményezett a természetjárásban. 1953-ban ez a bizottság a vasutas turistákra kiterjesztette a Kéktúra mozgalmat. Bokody József szerkesztésében, Sütő Nagy Attila összeállításával kiadtak egy vasutas országos kéktúra füzetet, amely a hiányzó turistatérképek pótlására vázlatokat tartalmazott az egész útvonalról. Később (1955) különböző szakmai sportegyesületek összevonása, majd az önálló szakmai természetbarát egyesületek megalakulásával (1960) kialakult gyakorlat alapján nemcsak a vasutas, hanem más szakmák természetjárói is teljesíthették az útvonalat és megkaphatták az Országos Kéktúra „vasutas” jelvényét.

A nagy érdeklődésre való tekintettel a Magyar Természetbarát Szövetség átvette a kéktúrázás irányítását. Kéktúra Bizottságot hozott létre (annak vezetője a vasutasok korábbi szakembere, Sütő Nagy Attila lett), és 1961-ben kiírta az „Országos Kéktúra” mozgalmat. Kissé módosított, új Kéktúra jelvény, új teljesítményigazoló füzet készült (akkor már Sümegtől Nagy-Milicig vezetett az útvonal).

1964-ben oly népszerű volt a kéktúrázás, hogy az Állami Könyvterjesztő Vállalat kezdeményezésére „Az Országos Kéktúra útvonala mentén” címmel (Thuróczy Lajos szerkesztésében), színes nyomvonal vázlat melléklettel útikalauz jelent meg.

A hetvenes években a Kéktúra végpontját az osztrák határ közeli Velem községig hosszabbították meg. Így az évtizedekkel előbbi útvonalból a Kőszegi-hegység is visszakerült a Kéktúra útvonalába.

A szervezett természetjáró berkeket is túllépő népszerűsítést kapott a túramozgalom a nyolcvanas évek elején. Peták István szerkesztésében és Rockenbauer Pál rendezésében elkészült „Másfélmillió lépés Magyarországon” címmel az Országos Kéktúra és az azt szegélyező útvonalat bemutató 14 részes filmsorozat.
(Rockenbauer Pál életéről és a „Másfélmillió lépés Magyarországon” elkészítésének körülményeiről bővebben a honlap egy másik fejezetében olvashattok, vagyis itt! )

A történet itt nem fejeződött be. A nyolcvanas évek második felében a Televízió természetjárással beoltott lelkes munkatársai folytatták útisorozatukat. „Még egymillió lépés” során Velemtől Szekszárdig jutottak, s ebből kialakult a megyei természetbarát szövetségek kezdeményezésével, majd az országos szövetség közreműködésével a „Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra” útvonala (Írottkőtől Szekszárdig).

Rockenbauer Pál a Pamír expedíción
Fotó: Perge Ferenc.

A tévések újabb filmje, a „Kerekek és lépések” újra lendületbe hozta azt az elképzelést, amely régóta élt egy teljes Kéktúra Kör kialakításáról.A Tolna megyei természetjárók Szekszárdtól a bajai Duna-hídig, a Bács-Kiskun megyeiek Öttömösig, a Csongrád megyeiek tovább Gádorosig, innen a Békés megyeiek Körösszakálig, a hajdú-bihariak és a szabolcs-szatmár-beregiek Cigándig, a borsodiak pedig Sátoraljaújhelyig megtervezték az új Kék-útvonalat.

Így 1996-ra, a honalapítás 1100 éves évfordulójára összeállt az „Alföldi Kéktúra” is. Ezzel igazán „országos” lett az egész országot körbejáró Kéktúra útvonal!

Hozzátartozik a történethez, hogy évek alatt sok fiatal, sőt gyermek is járta a Kék útvonalat. A kéktúrázás megkedveltetése és a legfiatalabbak részére kedvezőbb feltételek nyújtása érdekében a Szövetség kiírta külön az Úttörő Kéktúra mozgalmat is. Az akkori Kéktúra útvonalat nyolc, majd később kilenc tájegységre osztották. Az egyes részútvonalakon 50-50 km teljesítéséért a gyerekek külön-külön tájegységi jelvényt kaptak. Az Úttörő Kéktúra jelvényt az kaphatta meg, aki a teljes Kéktúrából 300 km-t járt be.
(Azóta az „Úttörő Kéktúra” elnevezés megváltozott, most „Gyermek Kéktúra” a neve, de változatlan feltételekkel lehet a jelvényeket megszerezni. Erről bővebben a honlapon itt olvashattok.)

Az 1980-as évek végén a nemzetközi és hazai átalakulások a Kéktúra mozgalomra is hatottak. Több természetjáró szervezet, élén a Bp. XI. kerületi szövetséggel, kezdeményezték Szent István halálának 950., és az 1938. évi Szent István túra (vándorlás) 50. évfordulóján újabb emléktúra megrendezését. A Magyar Természetbarát Szövetség közreműködésével 1988-ban Hollóházáról és Írottkőről egyidőben, ünnepélyesen el is indult az emléktúra két részlege. Az osztrák-magyar határon, Írottkőnél kivételesen megbontották az akkor még meglévő „vasfüggönyt”. Civilbe öltözött határőrök kíséretében több száz osztrák és magyar turista találkozója tette ünnepélyessé az indulást. Az emléktúra két részlege egy hónapig haladt kelet, illetve nyugat felé. Augusztus 20-án Dobogókőnél - mint 50 évvel korábban - ünnepélyesen találkozott a Kéktúra Vándorlás két csoportja.

Az időközben bekövetkezett kedvező változások lehetővé tették a Kéktúra legnyugatibb részén (Velem és Kőszeg között) az útvonal megváltoztatását. Így közvetlenül az Írottkőnél kezdődik most a hagyományos Kéktúra és Kőszegen át halad északkelet felé. Ugyancsak innen indul a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra és Bozsokon át folytatódik Szekszárd felé.

A több mint negyven év alatt, több mint 4000 Kéktúra jelvényt adott ki a Szövetség. A Kéktúra igazolófüzetet számtalanszor kellett újra és újra kiadni. Részben mert elfogyott, részben az útvonal szükségszerű megváltoztatása miatt (eddig kb. 50000 példány készült). Átdolgozásait Légrády Márton, majd Pálmai Vencel irányította.

• a vasutas Kéktúra korszakban az első Kéktúra jelvényt Horváth József (Budapesti Lokomotív SK Természetjáró Szakosztálya) szerezte. A szövetség által irányított mozgalom első jelvényszerzője Völgyi Flórián (Diósgyőri Vasas) volt;
• több túrázó és tájékozódási versenyző egy hónapon belül járta végig az útvonalat;
• az útvonalon három „kéktúra” emlék(mű) készült, amelyek száma ma már ennél több:
  • Kőszegi-hegység / Velem-Szt. Vid kápolna mellett Kőhalmi Vilmos szombathelyi vasutas túravezető kezdeményezésére (1978) kő emlékmű;
  • Badacsonytördemic vasútállomáson bronz emléktábla Trencséni Zsigmond közreműködésével az összvasutas kéktúra mozgalom 25 éves évfordulója emlékére (1978)
  • Hollóháza / Lászlótanya mellett Lendeczky László borsod megyei szövetségi elnök irányításával kő emlékmű a túraútvonal keleti kezdő, illetve végpontján;
• az MTSZ Kéktúra Bizottságának vezetői: Sütő Nagy Attila (1962-1982) Légrády Márton (1983-1988), Tóth Ferenc (1988-1992), Bozó András (1992-től);
• jelentős azon túrázók száma, akik többször is végigjárták a teljes útvonalat (kétszer, háromszor, sőt többször!);
  az eredeti Országos Kék útvonal (Kőszegtől Sátoraljaújhelyig) időközben az E-4 (Spanyolországtól Görögországig vezető, Európai Hosszútávú Turistaút) része lett;
• az E-3-as nemzetközi útvonal Sátoraljaújhely és Ártánd között együtt halad az E-4 úttal;
• az E-7-es út Szlovéniából érkezik hazánkba és Bajánsenyétől a Dél-dunántúli-, majd az Alföldi Kéken vezet Mindszentig (innen külön piros jelzésen ágazik ki Szeged térsége érintésével Nagylakra, a magyar-román határig).

A tárhelyszolgáltató neve:	Port Kft.
A tárhelyszolgáltató címe:	9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 60.
A tárhelyszolgáltató e-mail címe:	info@webtar.hu
A honlap szerkesztőjének neve:	Horváth Béla
A honlap szerkesztőjének e-mail címe:	horvabe1959@gmail.com
A honlap szerkesztője mindent megtesz azért, hogy az itt közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de semmiféle felelősséget nem vállal bármely, ezen információk használatából adódó kár bekövetkeztéért. A honlap adatainak használatával Ön elismeri, hogy azt csak és kizárólag saját felelősségére teszi.
Creative Commons license: Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International
Kérem, olvassa el a honlap Cookie Policy-jét! Fontos információkat tartalmaz!

×

1 / 5

2 / 5

❮ ❯