Országos Kéktúra


ALMENÜ: Általános információk


A SÁTOROZÁSRÓL, VADKEMPINGEZÉSRŐL - ÁLTALÁBAN ÉS KONKRÉTAN

Habár ez a honlap a túrázás egy speciális válfaját művelő túrázók - a kéktúrázók - számára készült, ez a fejezet, valamint a „Mit pakoljunk”, és „A túrafelszerelésről” szóló fejezetek is bármilyen kezdő túrázónak hasznos információs forrásul szolgálhatnak! Az itt leírtakat hosszú túrázó tapasztalatom alapján állítottam össze, sok esetben más, nálam talán tapasztaltabb erdőjárók véleményét is kikértem. Ennek ellenére szívesen fogadok bármilyen észrevételt, kritikát, hiszen lehet, hogy valami a cikk írása óta megváltozott, sőt, lehet olyan dolog is, amit rosszul tudok!


TARTALOMJEGYZÉK
(Nyomasek Boborján kezdő kéktúrázó ajánló megjegyzéseivel)

Először talán a törvényi háttérről

Na, ezt el kell olvasni és be kell biflázni alapossan, mer' nem akarom, hogy meghajtsanak a gazdák, vagy erdészek, mint Singer a találmányát, merhogy rossz helyen sátorozunk az asszonnyal meg a kölkökkel!

Mit kell tudni a sátrakról?

Hát a sátor az sátor, nem? Elviszed magaddal, felütöd valahol, oszt jóccakát! Bár így jól belegondolva van kicsi is, meg nagy is, de annyi! Vagy van más dolog is, szerkesztőkém?

A hálózsákról

Na ne má'! Ilyen is kell? Nem elég a pokróc? Hát én utoljára akkor bújtam zsákba, amikor kölökkoromban zsákbafutás volt a majálison! Na de hogy abba aludjunk?

A derékalj, felfújható matrac

Ilyent már láttam, mer' volt kempingmatracunk. Azzal jártunk le a Balcsira a haverokkal strandolni és a csajokat hajtani. Szóval erről nem sok újat tudsz mondani, szerkesztőkém! Vagy mégis?

A világítás

Világítás a sátorban? Na, az meg minek? Hisz átvilágít rajta a nap, éjjel meg úgyis alszunk. De ha te mondod! Majd előkaparom valahonnan a fiók legaljáról az elemlámpát! Gondolom, az is jó oda! Mit gondolsz, szerkesztőkém?

A sátorozás ökölszabályai

Na ez kell nekem! De ne legyen sok szabály, max tíz pont. Annyit még meg tudunk jegyezni, meg ha parancsolatból is elég volt tíz, ebből mi a francnak kellene több?

Hogyan viselkedjünk az erdőben

Azt tudom én is, hogy csendben kell lenni, hogy ne zavarjuk el az állatokat, mer' aztán mit mutogatok majd a kölköknek? Meg a múltkor már láttunk őzikéket, meg eccer már mókust is. Van még más szabály ezen kívül?

Egyéb

Mi az, hogy egyéb? Mért nem lehet rendesen leírni, hogy mit akarsz mondani! Na, azé' megnézem ezt is!




Sátorozás a DDK-t járva Bozsok és Szombathely között az erdőben

Sátorozás a DDK-t járva Bozsok és Szombathely között az erdőben. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.

Sátorozni többféle helyen lehet: kempingben, sátortáborokban, vándortáborokban, nyilvános sátorozó helyeken, kertekben – tehát a civilizációban – és a természetben: ezt hívják vadkempingezésnek. Most ez utóbbiról szeretnék szólni, illetve leírni néhány gondolatot, mivel ezzel kapcsolatban elég sok levelet kapok tőletek. Már évek óta járom a kéktúrát sátorral (és persze sokszor anélkül), ez alatt az idő alatt már összegyűlt annyi tapasztalatom, hogy ezt is érdemesnek tartom megosztani veletek.

Így elöljáróban le kell szögeznem, hogy a vadkempingezés nem szükséges rossz, hanem élmény, rendszeresen gyakorolva majdhogynem életforma! Túrázás közben abszolút kötetlenséget biztosít, hiszen nem vagyok szállásokhoz kötve, úgy osztom be az időmet, a távot és ott verek sátrat az utamon, ahol éppen akarom! A zajos, nyüzsi munkahelyem után számomra pihentető az erdei csend, mint introvertált ember én ezeken a túrázásokon, erdei sátrazásokon töltődöm fel annyi energiával, hogy aztán pár hétig húzni tudom a hétköznapok igáját! Mindenkinek csakis ajánlhatom ezt, és őszintén mondom, amennyiben betartjuk a most következőkben ismertetésre kerülő szabályokat, még veszélytelen is!

Először talán a törvényi háttérről

Nagyon sokan mondják, hogy tilos az erdőben sátorozni, ami így túl általános, és ráadásul nem is igaz! Erről az Erdőtörvény (2009. évi XXXVII. Törvény) rendelkezik pontosan:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0900037.TV ):

Sátorozás a DDK-n Rádiháza felett az Öreg-hegyen

Sátorozás a DDK-n Rádiháza felett az Öreg-hegyen

91. § (1) Az erdőben - annak rendeltetésétől függetlenül - üdülés, sportolás és kirándulás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, amit az erdőgazdálkodó tűrni köteles, kivéve, ha
a) más jogszabály azt korlátozza, vagy
b) az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte...

93. § (1) Az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőben:
a) huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni...

A törvény elég faramucin fogalmaz a sátorozással kapcsolatban, a fentebb leírtak szó szerint értelmezve azt jelentik, hogy 24 órát meg nem haladó sátorozással kapcsolatban NEM kell az erdőgazdálkodó hozzájárulását kérni! Tehát egy éjszakára az erdőkben sátort lehet verni a törvény értelmében! Aztán, ha továbbállunk, egy másik helyen újra megtehetjük ugyanezt!

Ez így azonban túl egyszerű lenne! A fentebb leírtak alól kivételt jelentenek a nemzeti parkok, természetvédelmi területek, ahol sátorozni általában csak a kijelölt helyeken szabad (ilyen pedig nincs sok), vagy erre engedélyt kell kérni az adott nemzeti park igazgatóságánál, amit aztán vagy megadnak, vagy nem. Például a Duna-Dráva Nemzeti Parknál adnak engedélyt, csak éppen illetéket kell fizetni.

Kilátás az Öreg-hegyen felvert sátorból

Kilátás az Öreg-hegyen felvert sátorból

Az Országos Kéktúra a következő fokozottan védett területeken halad át útja során. A kéktúra útján mért körülbelüli kiterjedésük zárójelben található:

  1. Kőszegi Tájvédelmi Körzet (Írott-kőtől Kőszegig)
  2. Balaton-felvidéki Nemzeti Park (Sarvaly erdészháztól a Csicsói erdészházig kis kihagyásokkal)
  3. Magas-bakonyi Tájvédelmi Körzet (Bakonybéltől Szépalmapusztáig)
  4. Vértesi Tájvédelmi Körzet (Csókakőtől Kőhányáspusztáig)
  5. Gerecsei Tájvédelmi Körzet (Koldusszállástól Pusztamarótig kihagyásokkal)
  6. Duna-Ipoly Nemzeti Park (Kesztölctől Visegrádig kis kihagyásokkal, és Nagymarostól Nógrádig
  7. Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet (Alsótoldtól Sámsonházáig)
  8. Mátrai Tájvédelmi Körzet (Ágasvártól Sirokig)
  9. Bükki Nemzeti Park (Bélapátfalvától Mályinkáig)
  10. Lázbérci Tájvédelmi Körzet (Dédestapolcsánytól Putnokig)
  11. Aggteleki Nemzeti Park (Zádorfalvától Tornabarakonyig a Bódva völgye kivételével)
  12. Zempléni Tájvédelmi Körzet (Boldogkőváraljától Hollóházáig kis kihagyásokkal)

Pontosan nem számoltam össze, de a fentebb felsorolt területeken teszi meg az Országos Kéktúra az útjának körülbelül a harmadát. A területek pontos határai jelölve vannak a turistatérképeken és a kétkötetes Országos Kéktúra útikalauzban is. Ezen a honlapon is található egy részletes, nagyméretű kéktúra térkép, ami mutatja a természetvédelmi területek, nemzeti parkok határait. Ez elérhető A kéktúra kiírása című fejezetben, de ha az alábbi térképre kattintotok, akkor megnyílik nagyban is. Sötétzöld és okkersárga színnel vannak jelölve rajta a védettség alá eső területek.


Magyarország nemzeti parkjai és tájvédelmi körzetei

Magyarország nagy részének nemzeti parkjai és tájvédelmi körzetei az Országos Kéktúra részletes útvonalával
Itt találhatóak azok a fentebb már említett területek, ahol a sátorozás elvileg tilos, vagy feltételekhez van kötve. Nagyobb méretben való megnyitásához kattints a térképre! Mérete elég nagy: 3517 kBájt!

Sátorozás az Aldöldi Kéktúrán a Dógi-tanya melletti Bíbic-erdőben

Sátorozás az Aldöldi Kéktúrán a Dógi-tanya melletti Bíbic-erdőben

Én már többször sátoroztam nemzeti parkokban, természetvédelmi területeken, találkoztam erdészekkel is ilyen alkalmakkor, tapasztalatból mondom, nem szívóznak a vadkempingező túrázókkal. Tudják, hogy akik a természetben gyalogosan barangolnak, azt azért teszik, mert szeretik azt, éppen ezért óvják is, és nem pedig azért járják az erdőket, hogy kárt okozzanak benne. Utánam például nem marad más a sátorozó helyen, csak a sátor által lenyomott fű, ami néhány órával a távozásom után ismét magához tér. Ilyen okok miatt aztán az erdészek elnézőek a gyalogos turistákkal szemben. Már nem ennyire jószívűek a „gépesített”, autós, vagy motoros országjárókkal, őket szigorúbban szokták elbírálni ilyen alkalmakkor.

A fentebb leírtak azonban csak a magányos túrázókra, illetve a legfeljebb 3-4 fős csoportokra vonatkoznak. Miért is? Egy ekkora csapat még „el tud veszni” az erdőben, nem feltűnő a mozgásuk sem, ha áthaladnak egy falun, vagy egyéb településen. Egy hat-nyolc főnél nagyobb csoportra már sok helyen felfigyelnek, és nem csak a helyben lakók, de az erdészek, természetvédelmi őrök is. Velük szemben már inkább ragaszkodnak a szabályokhoz, hiszen ezek a nagyobb csapatok jobban terhelik táborozásukkal, de csak puszta túrázásukkal is a természeti környezetet. Ha egy ekkora csapat szeretne sátorozni az erdőben, akkor már érdemes engedélyért folyamodniuk az illetékes természetvédelmi igazgatósághoz. Persze egyáltalán nem garantált a kérelem pozitív elbírálása, ha pedig megadják, akkor is kérhetnek díjat, illetéket érte.

Fontos dolog, hogy a fentebb idézett erdőtörvény értelemszerűen csak az erdőkre vonatkozik, azonban sok esetben kaszálókon, réteken, megművelt területeken kellene sátrat vernünk. Ilyen esetekben a tulajdonos hozzájárulására lenne szükségünk, azonban a gazdák általában nem szoktak a földjeiken lenni, ha éppen arrafelé járunk. Én ilyen helyeken is sátoroztam már, de itt sem volt semmi problémám. Azt tanácsolom, a megművelt földek szélén üssük fel a sátrat, a pár lépés széles mesgyén (ha az éppen nem földút), és ne okozzunk kárt a szántóföldi növényekben a sátor felállításával, ott tartózkodásunkkal!




Mit kell tudni a sátrakról?

Erre most nagyon könnyen azt lehetne mondani, hogy hát a sátor az sátor! Ez így igaz, de a sátraknak is nagyon sok olyan tulajdonságuk van, ami aztán megszabja a felhasználásuk módját és célját is. Menjünk végig akkor ezeken szépen sorjában. Én itt nem írok le konkrét típusokat, márkákat, csak elmondom azt, tapasztalataim szerint mire kell figyelni a kiválasztásuknál és a használatuk közben.

Fagyos hajnal az Alföldi Kéktúrán a Sükösd melletti Józsefteleki-erdőben

Fagyos hajnal az Alföldi Kéktúrán a Sükösd melletti Józsefteleki-erdőben

Itt aztán óriási a felhozatal! Számtalan sátortípust találsz a legolcsóbbaktól a legdrágábbakig, mondjuk az 5.000 és 50.000 Ft közötti árkategóriában! Először is fel kell mérni, mik az igényeitek. Ha ritkán kell, és csak nyáron akartok táborozni vele, nem szükséges különösebben strapabírót venni és nem kell elmenni a drágább három-, vagy négy évszakos sátrak felé sem. Tehát ha csak tavasztól őszig mentek túrázni vele, akkor érdemes az úgynevezett nyári sátrak között válogatni, nekem is ilyen volt korábban éveken keresztül. Ezeknél sokkal strapabíróbbak a túrasátrak, anyaguk és impregnálásuk erősebb, ezek már komolyabb esőket is kibírnak. 2014 tavasza óta én is ezt a fajtát használom, a fejezet képei is erről a sátorról készültek. Ez a sátor még most is megtalálható a Decathlon választékában. Viszont egy kéktúrázónak nem érdemes a hegyi sátrak között keresgélni, mert ezek már komoly csapadék- és viharállóságot képviselnek, amikre nekünk a síksági, maximum középhegységi túráink során nincs már szükségünk.

Egy új sátortípus jelent meg néhány évvel ezelőtt, ezek az úgynevezett „eldobható”, vagy „másodperces” sátrak. Ahogy a nevükben is benne van, ezeket nem kell felállítani, mert összecsukva tároljuk és hordjuk magunkkal őket, aztán a sátrazóhelyünkre megérkezve kioldjuk a rögzítésüket és ellökjük őket magunktól, ekkor a vázuk rugalmasságának köszönhetően kinyílnak és mire leesnek a talajra, már ki is feszült rajtuk a huzat. Nyugodtan mondhatnám, hogy ezek a lusta túrázók sátrai, de mégsem azok! Ezeknek is vannak sátorcövekeik, amikkel a talajhoz rögzítjük őket, hogy ne fújja el őket a szél, különben csak a bennük lévő csomagok és személyek súlya tartaná őket helyben. Másrészt ezeket nem lehet olyan kicsire összecsomagolni, mint a közönséges sátrakat, és bizony fura látványt tud nyújtani a hátizsákon egy körülbelül 70 centiméter átmérőjű lapos korong, ami maga az összecsukott sátor a tokjában! Ennél nagyobb probláma lehet a szűk ösvényeken való haladás, mert ezek bizony beleakadhatnak a benyúló ágakba, tüskés indákba!

Szóval, a nevükben szereplő „másodperces” jelző elsősorban csak vevőcsalogató, arról nem is beszélve, hogy az összecsukásuk bizonyos rutint tételez fel, annyira speciális fortélyai vannak, hogy erről több film is készült már. Az egyik ITT megtekinthető. De azt mindenképpen el kell ismerni, hogy a másodperces sátrak felállításához és lebontásához szükséges idő csak a töredéke a hagyományos sátrakénak! Én azt javaslom, komolyan mérlegeld ennek a típusnak az előnyeit és a hátrányait, mielőtt ilyet választasz!

Quechua másodperces sátor felállítása

A másodperces sátor kinyílásának fázisai.

Ha már kiválasztottuk a sátortípust, fel kell mérni a szükséges nagyságot. Általában a sátornál megadják, hány személyesnek gondolta azt a gyártó cég. Ezt azt jelenti, hogy ennyi személy tud kényelmesen lefeküdni benne. Igen ám, de vannak csomagok is, és a hátizsákok bizony sok helyet foglalnak el, pláne, ha egy kicsit ki is rámolunk belőlük! Tapasztalatom, hogy egy háromszemélyes sátorban kényelmesen elfér két személy és a csomagok, a kétszemélyesben pedig egy fő a hátizsákjával. Fontos a súly is. Mivel a túrán végig kell cipelni az egyéb felszerelésekkel együtt, érdemes a könnyűek között keresgélni, viszont a súlynak (illetve a hiányának) ára van!

Az én túrasátram úgynevezett önhordó típus, vagyis ha a belső sátort kifeszítjük a rudakkal és rögzítjük rajta a külső ponyvát, akkor megáll a saját lábán, nem szükséges kicövekelni. Ez különösen akkor hasznos, ha nagyon kötött talajra próbáljuk felütni a sátrunkat, ahová kalapács nélkül nem tudnánk leverni a cövekeket! Ha önhordó, vagy másodperces sátrunk van és rögzítés nélkül állítjuk fel azokat, akkor azonnal terheljük le legalább azzal, hogy bedobáljuk a holminkat, mert a nagy felületű, mindössze pár kilós sátrat még egy kisebb szél is könnyen felkaphatja, mi meg futhatunk utána!

Márciusi sátorozás a Tepke tetején a kilátó alatti tisztáson

Márciusi sátorozás a Tepke tetején a kilátó alatti tisztáson

Fontos! Mielőtt a sátorral nekivágnátok az országnak, ajánlatos tisztában lenni a felállításának módjával! Sőt! A legjobb az, ha gyakoroljátok a felállítását odahaza a kertben, vagy ha saját kert nincs, akkor egy ismerősnél. Persze jó erre egy park is, de gondolom, nem szívesen vennétek, ha valaki kritizálná a bénázásotokat. Mert bizony a sátrat meg kell tanulni gyorsan felállítani! Ne egy túra közben kelljen rájönni a fogásaira, szakadó esőben, esetleg sötétben a fejlámpáitok fényénél tapogatózva (volt már ilyen tapasztalatom egy túratársammal kapcsolatban). Az a legjobb, ha kialakul a rutin, és akkor már gondolkodás nélkül megy az egész folyamat. Mindig ellenőrizzétek elpakolás előtt az összes alkatrész meglétét (cövekek, zsinórok, stb.), mert nagyon könnyen megbújva maradnak ezek az esetleges magas aljnövényzetben! Végül egy történet:
2010 őszén a cégem egy csapatépítő tréningjén a csapatunk feladata az volt, hogy bekötött szemmel felállítsunk egy túrasátrat. Szerencsére hasonló volt az enyémhez, a tréner legnagyobb megdöbbenésére öt perc alatt négyen összeraktuk az irányításommal. Szóval az a legjobb, ha néhány év gyakorlata után már bekötött szemmel is megy ez...

Nagyon fontos még a túrák után a sátrak rendbetétele, kiszárítása. Reggeli sátorbontáskor sokszor harmatosan, piszkosan kell eltenni, ezért a hazaérkezést követően pár napon belül jó, ha a sátrat kibontjuk, kiterítjük száradni és le is takarítjuk. Így elkerülhető a nedves, szellőzetlen felületek penészesedése, és a fémrészek rozsdásodása. Ilyenkor könnyen megtalálhatóak a potyautasok is, akik az erdőben másztak rá a sátorlapra és bújtak meg benne.




A hálózsákról
Hálózsákom a pozitív hőmérsékletekre ajánlott, de aláöltözve -5 C°-on is használtam már

Hálózsákom a pozitív hőmérsékletekre ajánlott, de aláöltözve -5 C°-on is használtam már

A hálózsák a legfontosabb eszköz, amivel megakadályozhatjuk a pihenés közbeni kihűlésünket, mert a sátor az időjárás viszontagságai közül inkább csak a szél és a csapadék ellen véd, de elég rossz hőszigetelő. Itt is tág határok között lehet válogatni. A hálózsákokat alkalmazási hőmérséklet szerint szokták osztályozni. A -10 C° alatt is használhatóak a legdrágábbak, ezek téli, illetve magashegységi használatra ajánlottak. A -10 C° és 0 C° között használhatóak szintén téli túrákra ajánlottak, míg az ennél magasabb hőmérsékletre valók azok (0 C° és +10 C° közöttiek), amik között egy átlag túrázónak (kéktúrázónak) válogatni érdemes, ezeket tavasztól őszig lehet használni, normál magyarországi körülmények között. A +10 C° felett használatos hálózsákokkal, vagy kategória nélküliekkel már rizikós tavasszal vagy ősszel túrára indulni, mert egy hűvösebb hajnalon könnyen fogvacogva ébredhetünk a sátorban! A hálózsák súlya elhanyagolható az összes csomag súlyához képest, sokszor meg sem adják, itt inkább arra figyeljünk, hogy belefér-e vajon a hátizsákunkba? Én olyat választottam, aminek a tartózsákját szíjak veszik körül, miután összetekerve beleraktam a hálózsákot, a szíjakat meghúzva sokkal kisebb méretre tudom préselni a csomagot, tehát kisebb a helyigénye is. Ezt a fajta szíjas tartózsákot néha előkelően „kompressziós huzat”-nak is szokták mondani és külön is kapható.

Természetesen az árakban is nagy a szórás, a hidegebb külső körülményekre ajánlott hálózsákok nyilvánvalóan drágábbak, de egy kategórián belül is nagy az eltérés. Mindenképp mérlegeljük a tartósságot is, ugyanis ha terveink szerint keveset fogjuk használni, nem érdemes drágát vásárolni. Az általam használt hálózsák szintén megtalálható a Decathlon kínálatában, az ismertetője szerint a komfortzóna alsó határa 0 C°, de tapasztalatból tudom, hogy megfelelően aláöltözve még -5 C°-on sem vacogok benne.

A hálózsák gondozásával kapcsolatban is igaz az, amit a sátorral kapcsolatban már elmondtam, vagyis túra után érdemes kinyitva kiteríteni a szabad levegőre, hogy kiszellőzzön, és kellőképpen kiszáradjon. Nagyon kiábrándító egy dohos, büdös hálózsákban aludni!




A derékalj, felfújható matrac

A szerepük kettős: egyrészt kiegyenlítik a talaj apróbb egyenetlenségeit, és elszigetelik a testünket (és a hálózsákot) a hideg földtől. Alapvetően két fajta terjedt el: a kemény szivacsos derékaljak és a felfújható matracok. Mindkét típusnak vannak előnyei és hátrányai, nézzük meg ezeket!

Összetekerhető, 10 mm vastag polietilén derékalj

Összetekerhető, 10 mm vastag polietilén derékalj

A habosított műanyag (polietilén) derékaljak nagyon könnyűek, néhány dekásak csupán, feltekerve szokás rögzíteni azokat a hátizsákra. Jó hőszigetelők, némileg jobbak azok, amik egyik oldalukon alumínium hőtükörrel vannak ellátva. Mivel nagyon könnyűek, érdemes vastagabbat (10 mm-est) választani, pusztán kényelmi szempontból, ezeken ugyanis kényelmesebb a fekvés. Strapabíróak, sok évig lehet használni egy jobb minőségű darabot.

Én ezt használom már sok éve és a derékaljjal kapcsolatban el kell mondanom, van egy nagy hátránya is, ez pedig a mérete. Ha a hátizsákra keresztben (vízszintesen) van rögzítve, akkor a hátizsákkal a hátunkon csak nehezen tudunk felszállni vele a vonatokra, buszokra, illetve közlekedni vele a keskeny folyosóikon, ugyanis beleakadunk a szűk ajtókba, átjárókba. Mivel én csak keresztben tudom rögzíteni a hátizsákomra, kénytelen vagyok a kezemben fogni a fel- és leszállásnál.

Túramatrac

Túramatrac

A felfújható és önfelfújó matracok drágábbak a derékaljaknál, azonban kétségtelenül kényelmesebbek! Mivel felfújva vastagabbak, és puhábbak, sokkal kényelmesebb fekvés esik rajtuk. A matracban lévő levegő jó hőszigetelő, tehát ebben sincs hiba, nem érezzük hidegnek a fekvést rajta.

Viszont hátrányai is vannak a matracnak, lássuk ezeket is! Egyrészt minden esetben fel kell fújnunk őket, és ehhez vagy viszünk pumpát (ami persze plusz súly), vagy pedig tüdőből kell felfújnunk a matracot - bár már megjelentek az önfelfújó típusok is a választékban, de ezeket is kell egy kicsit még fújni, hogy megfelelően kemények legyenek. Leeresztve sokkal kisebb helyen is elférnek, mint a derékalj, de nagyobb a súlyuk is. Sajnos, a matrac sem örök életű, és ha pont egy túrán lukad ki, akkor bizony így jártunk, és alhatunk a kemény földön! Az ára is húzósabb a derékaljénál. Egy túratársamnál láttam már önfelfújó matracot, és miközben felfújódott, nem hallottam a beépített kompresszor hangját. A túra után rákerestem a neten, hogyan is működik ez a fajta rendszer, és találtam is egy rövid, de tömör leírást róla.

Mielőtt választasz a derékalj és a felfúható matrac között, gondold át alaposan az előnyeiket és a hátrányaikat!




A világítás
Az általam már évek óta használt LED-es fejlámpa

Az általam már évek óta használt LED-es fejlámpa

Kitűnően elvagyunk a sátorban egészen addig, amíg világos van. Na, de hogyan világítsunk a sátorban a sötétben? Én már többféle módszert is kipróbáltam, volt már zseblámpám, felakasztható elemes lámpám, de legjobban a fejlámpa vált be! Miért is? Egyrészt, mivel a homlokunkra tesszük fel, mindig oda világít, ahová a fejünket fordítjuk, tehát például nagyszerűen beválik, amikor éppen a hátizsákban, vagy a kipakolt holmiban kell keresgélni, másrészt használata közben mindkét kezünk szabadon marad! Ide nem kell valami nagy teljesítmény, hiszen legfeljebb egy-két méterre világítunk vele, én ráadásul átkapcsolhatom a magamét, hogy energiatakarékosan csupán egy, vagy kissé jobban terhelve az elemeket három LED világítson benne. Az a jó, ha eléggé szórja a fényét a lámpa, hogy ne csak egy tenyérnyi foltot világítson meg előttünk. Az is előny, ha a lámparész billenthető, így előre is világíthatunk vele, meg lefelé is.

Az én olcsó kis fejlámpám mindezen elvárásoknak eleget tesz, és mindössze három AAA típusú ceruzaelem szükséges a működtetéséhez. Meglehetősen spórolósan bánik az elemekkel, egy-egy „túrázósabb” évben 20-25 éjszakát is a sátorban töltök, de a tavasszal betett új elemek mindig kibírják az őszi túrák legvégéig! A fejlámpa éjjeli túrázáshoz is jó, de itt figyelembe kell venni azt, hogy a fénye a szórás miatt legfeljebb nyolc-tíz lépés távolságra jut el, ami arra elég, hogy ne essünk hasra a kövekben, egyéb akadályokban, de útkeresésre, jelzéskeresésre már kevés! Arra a célra mindenképpen egy jól fókuszálható, távolra is elvilágító kézilámpát használjunk!

A legtöbb fejlámpában van hagyományos, izzószálas égő is. Habár ennek a fénye természetesebb a kékesfehéren ragyogó LED-eknél, de használata gyorsan lemeríti az elemeket, ezért inkább ne világítsunk vele!




A sátorozás ökölszabályai
Sátorozás az Alföldi Kéktúrán Ópusztaszer előtt az erdőben

Sátorozás az Alföldi Kéktúrán Ópusztaszer előtt az erdőben
  1. A sátorból te nem látsz ki, de téged – pontosabban a sátradat – bárki észreveheti (ritka a nagyablakos túrasátor, de lehet ilyet kapni)!
  2. Tehát ha bebújsz a sátradba, magad zárod ki a világból és nem a világot a sátradból!
  3. Bármilyen különösen hangzik, de a sátrad semmilyen erőszakos behatolási kísérlettől nem véd meg!
  4. Ja, és még valami! A sátor nagyon rossz hangszigetelő! Minden benne elsuttogott szó hallható azon kívül is!

Mindezt érdemes észben tartani, ha valahol sátrat akarsz verni! Viszont ismerek olyanokat, akik minden további nélkül felverik a sátrukat faluk szélén, a sportpályán, sőt, még a települések kis parkjaiban is. Megmondom őszintén, csodálattal adózom az optimizmusuk és az emberekbe vetett bizalmuk előtt!

Ebből a szempontból én tartom magam az Index túrafórumainak egyik nagy öregjének, Sánta Kutyának (SK) az alapelvéhez, aki még évekkel ezelőtt fogalmazta meg a sátorverés alapszabályát. Akkor, amikor ez szóba került, épp kerékpárral és sátorral járta az országot, hogy teljesíthesse az Országos Kerékpáros Körtúrát.
Tehát őszerinte a sátorveréshez le kell térni az aszfaltútról földútra, földútról keréknyomokra, keréknyomokról ösvényre, aztán az ösvénytől 15-20 lépésre kell felverni a sátrat. A lényeg az, hogy senki ne láthassa meg a táborhelyünket (lásd az ökölszabályokat). Ehhez én is tartom magam, pusztán az okból, mert szeretem nyugodtan álomra hajtani a fejem!

Sátorozás az Aldöldi Kéktúrán a Dógi-tanya melletti Bíbic-erdőben

Sátorozás az Aldöldi Kéktúrán a Dógi-tanya melletti Bíbic-erdőben

Ezzel kapcsolatban sokszor felteszik nekem a kérdést, hogy félek-e a vadállatoktól, vagy hogy félek-e az erdőben éjszakázni a sátorban? El kell mondanom, NINCS Magyarországon olyan vadon élő állat, amitől félni kellene túrázás vagy sátorozás közben! A nagyragadozók (medve, farkas, stb.) már vagy egy évszázada nem élnek szabadon az erdőkben, a kisebb testűek (róka, vidra, stb.) nem jelentenek veszélyt az emberre, a növényevők (vaddisznó, szarvas, őz, stb.) meg pláne nem! Amúgy is, a vadállatok már messziről megérzik az „emberszagot” – a magunkkal hordott nem természetes anyagok (műanyagok, szappan, szúnyogriasztó, stb.) szagát – valamint a csörtetésünk, esetleg beszélgetésünk hangjait, és széles ívben kikerülnek bennünket.

Az embertársaimról már nincs ilyen jó véleményem! Sajnos, amíg a bűnügyi hírekben napi rendszerességgel olvashatunk olyant, hogy néhány ezer forintért kiraboltak, megvertek, bántalmaztak embereket, addig én nem óhajtok mások látóterében védtelenül aludni!

Ha már optimális távolságban vagyunk a civilizációtól, érdemes még más szempontokat is figyelembe venni:

  1. Magányos fa alá, vagy annak közvetlen közelébe soha ne üsd a sátrat, bármilyen csábító is egy árnyékos hely egy mezőn! Ilyen helyeken sokkal nagyobb a villámcsapás veszélye, mint más helyeken.
  2. Kerüld a nyílt területeket, ahol szabadon fújhat a szél, és ki vagy téve az időjárás viszontagságainak!
  3. Mindig szélvédett helyen üss sátrat! Ilyen hely az erdők keleti, déli széle, illetve a tisztások északi, nyugati szegélye, fasorok, erdősávok keleti, vagy déli oldala. Tehát olyan hely, ahol a fák védenek az uralkodó széliránytól. A sátor nyílása lehetőleg a szélvédett oldalra nyíljon.
  4. Figyelmesen meg kell vizsgálni a földet, nehogy hangyaboly közelébe, vagy hangyák közlekedőútjára verjed a sátrat! Ugyanígy figyelj arra is, nehogy vadcsapásra állítsad a sátradat!
  5. A sátrad lehetőleg ne telepítsd teljesen sík területre, pláne völgy, katlan aljára! Ilyen helyekről nem tud elfolyni a víz, egy nagyobb eső, zivatar esetén könnyen víz alá kerülhet a hálóhelyed! Ebből a szempontból a legjobb a gyenge lejtő, ami azért a pihenésben nem zavar.
  6. Jó, ha van a közelben kis patak, vagy tó. Ez megkönnyíti a tisztálkodást. Kiépített forrás szintén jó, ha van a közelben. Az még ivásra is megfelelő.
  7. Lehetőleg fűre telepítsd a sátrat, ott kevésbé koszolódik, eső esetén nem lesz sáros. A fű puha is, jobb fekvés esik rajta, mint a puszta talajon.
  8. A talaj legyen egyenletes, érdemes sátorverés előtt ellenőrizni azt a néhány négyzetméteres területet, az erősebb gazokat kitépni, ágakat, köveket, nagyobb kavicsokat arrébb dobálni.
Sátorozás az Alföldi Kéktúrán Ruzsa közelében egy fenyves szélén

Sátorozás az Alföldi Kéktúrán Ruzsa közelében egy fenyves szélén

Fontos dolog, hogy figyeljünk a vadászati idényekre is, ezek általában szeptemberben kezdődnek, és akár a tél végéig is eltarthatnak. Ezekről részletes infomációt például itt is találhatsz: Vadászati Információs Portál. Ha szeretnénk kihasználni a meleg vénasszonyok nyarát is, akkor sokkal körültekintőbben válasszunk helyet magunknak, mint esetleg nyáron! Húzódjunk a települések közelébe, sátorverésnél ügyeljünk arra, hogy ne legyen a sátorozóhelyünk egyetlen magaslesről sem látható. Óvatosan mozogjunk az erdőben: még naplemente előtt keressünk táborhelyet magunknak, és csak jóval napkelte után induljunk tovább a táborhelyünkről! Ne feledjük, az esti és hajnali órák kedvelt vadászidőszakok a nagy vadmozgás miatt! A vadászati idényben azonban nem csak magányos vadászba botolhatunk az erdőben, hanem hajtásba is. Szerencsére a legelterjedtebbnek mondható vaddisznóhajtások általában késő ősszel, novemberben kezdődnek, és tavaszra már be is fejeződnek, tehát legalább ezzel nem kell számolnunk sátorozásunk idején.

Itt szeretném felhívni a figyelmet Heyjoe nicknevű túratársam honlapjára, aki megpróbálja térképes formában is megjeleníteni az éppen érvényben lévő vadászati korlátozásokat. A linkre kattintva a vadászati korlátozások jelennek meg a térképen, de a jobb felső sarokban lévő lenyíló menü segítségével még sok információt meg lehet jeleníteni: többek közott kéktúra pecsételőhelyeket, kiszállási pontokat, szálláshelyeket.

Mindez talán soknak tűnik első olvasatra, de hidd el, kedves Olvasóm, három-négy perc alatt kiválaszthatjuk az optimális helyet, ami aztán sok későbbi kellemetlenségtől tud megóvni bennünket! Ha minden, korábban felsorolt dolog teljesül, nos, akkor megtaláltad az ideális sátorhelyet, de ilyen csak a legritkább esetekben fordul elő! A legtöbbször meg kell elégedni egy kompromisszumos megoldással.

Sátorozás a kéktúrán

Sátorozás még az öreg sátrunkkal az Országos Kéktúrán egy tarló szélén nem messze Szelestétől. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.

A képen az egyik sátorállításunk látszik Szelestétől nem messze, egy tarló szélén. Nyugat felől védenek az erdő fái a széltől, a hely füves, enyhén gazos, kis lejtéssel. A falu közel van - látótávolságban, de onnan nem láthatnak ide. Az erdő szélső fái mögött futó ritkán használt keréknyomoktól - ahol a kéktúra halad - egy sűrű bokorsáv választja el a sátrazóhelyünket, tehát még onnan sem látni ide. Majdnem eszményi táborozóhely!




Hogyan viselkedjünk az erdőben
Sátorozás a Gemenci-erdőben a Szomfova erdészház tisztásán

Sátorozás a Gemenci-erdőben a Szomfova erdészház tisztásán

Én az úgynevezett „mérsékelt zöldek” közé tartozom, vagyis nagyon sokat próbálok tenni azért, hogy ne szennyezzem a természetet, de bizonyos dolgokról nem vagyok hajlandó lemondani.

  1. Ha nincs különösebb okom rá, nem térek le a turistajelzés kijelölt útjáról.
  2. Nem hagyok magam után hulladékot (fémet, műanyagot) az erdőben, ezt nejlonzacskóban gyűjtöm, és lakott területen helyezem el valamilyen hulladékgyűjtőben (konténerben, kukában). Ugyanezt teszem az ételmaradékokkal is.
  3. Mit csináljunk, ha hív a természet? Én ilyenkor letérek az ösvényről néhány tucat méter erejéig, illetve ugyanennyire eltávolodok a sátramtól, úgy végzem el azt. A WC papírt nem szórom szét magam után, igyekszem mindent „egy kupacban” hagyni. Ezek gyorsan lebomló, természetes anyagok, hamar eltünteti ezeket az erdő élővilága.
  4. A patakokban, tavakban történő mosakodásnál természetesen használok szappant – ezért talán a „méregzöldek” elítélhetnek – de nem hinném, hogy ezzel túl nagy kárt okoznék a természetben. Mivel négy-ötnapos túráknál hosszabbat eddig nem tettem, nem volt szükségem mosásra, ezzel kapcsolatban nincs kialakult álláspontom.
  5. A mosakodásra van egy használható tippem: az útba eső kisebb falvak temetői! Ezek nyugodt, csendes helyek – pláne reggelente, és különös ismertetőjelük az, hogy mindegyikben szokott lenni működő vízcsap!



Egyebek

Még 2007 nyarán jelent meg egy nagyon jó cikksorozat az Origón a vadkempingezésről, mindenki figyelmébe ajánlom a benne foglaltakat: Vadkempingezes Magyarorszagon - Szabályok, veszélyek, lehetoségek es élmények




-hörpölin-





Utoljára módosítva és aktualizálva: 2019. március 31. (készült: 2012. február 5.)

A tárhelyszolgáltató neve: Port Kft.
A tárhelyszolgáltató címe: 9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 60.
A tárhelyszolgáltató e-mail címer: info@webtar.hu
A honlap szerkesztőjének neve: Horváth Béla
A honlap szerkesztőjének e-mail címe: horvabe@freemail.hu
   
A honlap szerkesztője mindent megtesz azért, hogy az itt közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de semmiféle felelősséget nem vállal bármely, ezen információk használatából adódó kár bekövetkeztéért. A honlap adatainak használatával Ön elismeri, hogy azt csak és kizárólag saját felelősségére teszi.
Creative Commons Licenc Creative Commons license: Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International
Kérlek, olvassa el a honlap Cookie Policy-jét! Fontos információkat tartalmaz!